Ballagási ajándék

Marci már nagyon várta, hogy vége legyen a tanévnek. Olyan nyögvenyelősen járt a falu általános iskolájába, mióta sikeresen felvételizett a közeli város egyik középiskolájába. A ballagás napjára azonban izgatottan készült. Ahogy illik, meghívta nagyszüleit, keresztszüleit, nagynéniket, nagybácsikat. Titokban remélte, hogy kisebb-nagyobb pénz összegeket fog tőlük ajándékba kapni. Merészebb álmaiban már azt is eltervezte, hogy mire költi az ajándékba kapott pénzt. Nagyon szeretett volna egy komoly kerékpárt venni magának. Szüleit hiába kérte, ház épülés után voltak és nem volt rá pénzük, hogy kerékpárt vegyenek Marcinak.
– Jó még neked a régi, majd feljebb emeljük a nyerget: – mindig ezt mondták, ha szóba került a kerékpár vásárlás. Így maradt az ütött-kopott régi kerékpár.
– A ballagási ünnepség szépen, rendben lezajlott. Minden meghívott vendég megérkezett, és a virágcsokrok mellett, fehér borítékokat is adtak Marci kezébe. Marci nagyon boldog volt, de kíváncsiságát félretéve úgy tervezte, majd később nézi meg kitől mennyi pénzt kapott. Édesanyja finom ebéddel vendégelte meg a rokonságot. Egy darabig még beszélgettek, majd mindenki haza ment. Marci az utolsó vendég távozása után izgatottan bontogatni kezdte a borítékokat. Mikor az utolsó borítékot is kinyitotta, már fülig ért a szája. Bőven megvolt az áhított kerékpár ára. Örömében óvodás korú öccsével elindult a közeli presszóba fagylaltozni. Édesapja a ház mögötti garázsba készült kimenni, hogy összepakolja a horgász felszerelését. Másnapra horgászást tervezett a faluszéli halastónál. Édesanyja a szomszédokhoz szaladt át egy tányér süteménnyel.
Szétszéledt a család, de a bejárati ajtót elfelejtették kulcsra zárni. Az ebédlő asztalon, vázákban sorakoztak a szebbnél szebb ballagási virágcsokrok, előttük meg a szépen sorba rakott ballagási ajándék pénz lapult egy nyitott borítékban.
Ez időtájt az utcában ruhát áruló házalók jártak. Sorra bekiabáltak a házakhoz, ahol volt kerítés, ott a kertkaput zörgették, vagy a csengőt nyomták. Ahol nem volt kert a ház előtt, mint Marciéknál sem, ott a bejárati ajtón kopogtattak. Nem sok sikerrel jártak a faluban, legtöbb háznál úgy tettek, mintha otthon sem lennének.
Marciék ajtaján is kopogtak, de senki sem válaszolt. Már majdnem megfordultak, hogy elmenjenek, mikor a ruhaárus férfi lenyomta az ajtó kilincsét és meglepetésére az ajtó kinyílt.
– Jó napot háziak! – kiabált be a házba, de senki sem válaszolt.
Belépett az ajtón, felesége szorosan mögötte állt. Egy szempillantás alatt szétnézett a nappalban, meglátta az ebédlőasztalon sorakozó virágcsokrokat és a fehér borítékot. A férfi fejével az asszony felé biccentett, aki fürgén az asztalhoz lépett és egy szempillantás alatt eltüntette a borítékot bőven ráncolt szoknyájának egyik titkos zsebébe.
Amilyen gyorsan csak tudtak, távoztak a házból. Az utcán sem kínálgatták már hangos szóval az eladásra váró ruháikat. Igyekeztek feltűnés nélkül eljutni az utca végén álló autójukig. Senki sem látta melyik irányban hagyták el a falut.
Kevés idő elteltével Marci vidáman sétált haza a fagylaltozásból, édesapja is végzett a garázsban, Ő is bement a házba. Közben az édesanyja is hazatért a szomszédból. Boldogan mesélte, milyen sikere volt süteményeinek. Jó hangulatban voltak, míg Marcinak eszébe jutott, hogy az ajándékba kapott pénzét beviszi szobájába.
– A pénzem! Hol a pénzem! – kiabált torkaszakadtából, mikor hiába kereste az ebédlőasztalon hagyott pénzes borítékot.
Mindenki, mindenütt kereste a pénzt, de hiába. A pénz bizony nem került elő. A szülők már egymással kiabáltak, Marci hangosan zokogott, kisöccse meg tágra nyílt szemekkel állt a nappali fala mellett. Nem értette, miért lett a békés, vidám napból, kiabálós, veszekedős délután.
– A házaló ruhaárusok ütött-kopott autójukkal már a harmadik falu határát is elhagyták, amikor egy félre eső mezei úton megálltak pénzt számolni.

“Ballagási ajándék” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Drága Marikám!

    Írásomnak sajnos van valóság alapja. Pár éve történt, de a helyzet azóta sem változott. Sőt… Szeretettel ölellek(l)Kata

  2. Kedves Rita!

    Így lenne helyes, de sajnos nem mindenki így gondolkodik.
    Gyerekkoromban, (nem most volt 🙂 ) nagyszüleim soha nem zárták kulcsra az ajtót. Mehettek a mezőre, a hegyre, stb. senki sem lopta meg őket. Szeretettel(l)Kata

  3. Szia Rózsa!

    Sajnos aki lop, nem foglalkozik vele, hogy kitől veszi el. Szomorú tapasztalatom van. Köszönöm, hogy olvastad történetemet.(l)Kata

  4. Kedvas Kata!
    Szomorú, de egyre több hasonló esetről lehet hallani.
    Elveszik a másét, nem törődve azzal, mekkora fájdalmat és kárt okoznak tettükkel.
    Szeretettel gratulálok,
    Magdi

  5. Kedves Kata!

    Lehetne mindenféle bölcsességet írni, hogy miért így, meg miért úgy, meg ilyen-olyan könnyelműek voltak, de mégse ez a lényeg, hanem az, hogy nem vesszük el azt, ami a másé.

    Szeretettel: Rita(f)

  6. Szia Kata!
    Sajnos gyakran előfordul, mi, jószándéku emberek nem tételezzük fel senkiről, hogy betörnek, meglopnak minket. Egy gyereket meglopni, halálos bűn! Remélem megbünhődik tetteiért, lebukik az elkövető.
    Írásodhoz gratulálok Rózsa(f)

Szólj hozzá!