MINDENNAPI KENYERÜNK!

Itt van augusztus 20, az új kenyér ünnepe is! Megszentelik az új kenyeret. Milyen nagy ünnep volt régen!
Emlékeimben él még nagyanyám kenyérsütése. Minden héten sült friss kenyér, előző este kovászt készített, és másnap reggel állt neki a munkának. Elnéztük mi gyerekek, hogy milyen nagy fizikai munka. Dagasztani, keleszteni, kosárba rakni, és újra keleszteni. Utána jöhetett a sütés. Alig vártuk, hogy kisüljön a legkisebb kenyér a „pompos”. Amit megkezdhettünk még melegen, ha nem sült a maradék kenyértésztából „langalló”. Itt érzem a számban az ízét, és a kenyér illatát.
Minap olvastam példaképem, a száz éves Bálint Gyuri bácsi egy nyilatkozatát, amelyben a föld, a búza, a kenyér szeretetéről, megbecsüléséről, tiszteletéről beszélt. Elmondta, hogy gyerekkorában, ha leejtett egy falat kenyeret, édesanyja arra tanította, hogy fel kell venni, megcsókolni és úgy megenni. Kenyeret eldobni, nem szabad! Ez a mi családunkban is így kellett, hogy legyen. Hiszen a kenyér nem csak a jólétet, bőséget, termékenységet szimbolizálta, hanem a mindennapjaink része.
A világ minden táján sütnek kenyeret, többek között lótuszvirágból, magtermésekből, rizsből, kenyérfa gyümölcséből, árpából, rozsból, búzából és még ki tudja miből.
Úgy tudom az Egyiptomiak elsőként, majd a rómaiak már a negyedik században sütöttek kenyeret. Ahány kontinens, ahány ország, annyi szokás. A kenyér jelen van minden napjainkban. Alapvető élelmiszerünk. Ma már nagyon sokfélét sütnek. Választék van bőven! Sőt nagyon sok is!
Szomorúan tapasztalom, hogy intézményekben, éttermekben, és otthon sincs becsülete a kenyérnek. Kukákban landolnak a szendvicsek, finom kiflik, zsemlék. Elfelejtettük volna, hogy „kenyeret nem dobunk el”? Ugye csak rossz tréfa? Mennyien éheznek, mennyi mindent lehetne a száraz kenyérből készíteni. Mennyi ember, gyerek jól lakhatna, ha az eldobott kenyérmennyiséget megkaphatná! Nekik is lenne mindennapi kenyerük. Mennyivel jobb lenne a világ!

“MINDENNAPI KENYERÜNK!” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Kedves Marika!
    Örölök, hogy nálam jártál.
    SSzeretettel. Rózsa(f)

  2. Szia Rózsa! 🙂

    Érdeklődve merültem ebbe az írásodba is, mert ismét olyan témát vetettél fel, amin a ma emberének el kell(ene) gondolkodnia.
    Azon túl, hogy mélységesen egyetértek veled, újakat is tanultam a kenyérfajtákról, ezen kívül ízes tájnyelvi szavakat is, amelyeket nagyon kedvelek.
    Köszönöm, hogy olvashattam ezt a rövid, de velős összefoglalódat. 🙂 (f) (l)

    Szeretettel: Kankalin

  3. Kedves Rita!
    Köszönöm szépen, hogy nálam jártál.
    Üdvözöllek szeretettel Rózsa(f)

  4. Kedves Rózsa!

    Nekem is fáj, ha valaki kidobja a kenyeret. Ha nem is lehet összegyűjteni és egy szegénynek odaadni, de akár egy állatnak is táplálék lehet, ahogy régente is volt. Bizony, azok az emberek, akik a háború alatt, után éheztek, nagyon megbecsülték a kenyeret, ami átvitt értelemben a jólétet jelenti. Az imában is azt kérjük, hogy "mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma". Amiért imádkozunk, azt nem dobhatjuk a kukába.

    Szeretettel: Rita(f)

  5. Drága Babu!
    Nem is tudod mit veszitettél, de biztosan volt sok más volt az életedben ami olyan nyomot hagyott benned, mint nekem a kedves gyerekkorom.(l)
    Köszönöm, hogy olvastál.
    Ölellek szeretettel Rózsa(f)

  6. Kedves Rózsa!:)
    Számomra érdekes téma ,mert nem éltem soha át egy ilyen
    élményt .Anélkül,hogy sütöttünk volna kenyeret édesanyám,
    mielőtt megkezdte volna a felvágását,mindig keresztett tett rá.
    Gratulálok sok szeretettel….Babu(f)

  7. Drága Marica!
    Nem az aktualítással van a baj, hanem szívesebben írtam volna arról, hogy napjainkban is mekkora becsülete van a kenyérnek. Köszönöm, hogy nálam jártál. Ölellek szeretettel Rózsa(f)

  8. Kedves Rózsa!
    Mindig, de most még aktuálisabb, mivel pár nap és itt van az új kenyér ünnepe.
    A kenyeret eldobni bűn, s nem csak azért, mert a "régebbi" korosztályhoz tartozom.
    Gyerekkoromban a kenyérből sem ehettem annyit amennyit szerettem volna.
    Köszönöm, hogy olvashattam.
    Szeretettel: Marica

  9. Kedves Marika!
    Köszönöm , hogy olvastál. Szeretettel ölellek Rózsa(f)

  10. Kedves Szabolcs!
    Tudom, hogy ez nem egy ünnepek előtti téma, de ki kivánkozott belőlem. Köszönöm, hogy nálam jártál. szeretettel Rózsa(f)

  11. Kedves Rozsa! Szepen irtal a mindennapi kenyerunkrol.
    Szeretettel olvastam.
    Maria(l)

  12. "Kenyeret eldobni, nem szabad!" – Bizony, ez bűn a régebbi korosztály szemében, kedves Rózsa!
    De jó, hogy eléhoztad ezt a témát!
    Üdv: Szabolcs

  13. Drága Rózsa!

    Mi otthon kenyeret nem sütöttünk, de arra élénken emlékszem, hogy apám keresztet vetett a késsel, mielőtt felvágta. Megbecsültük mindennapi kenyerünket! Készülhet sok mindenből, de olyan jóízű kenyér már nincs, mint kislány koromban.
    Így, az ünnepek előtt örülök, hogy közzé tetted ezt az írást.

    Gratulálok, sok szeretettel: Icu(f)

Szólj hozzá!