Karácsonyi mese (Julcsa nagyanyám öröksége)

December elején nagyanyámék levágták a hízót. Bőven maradt másnapra is munkája a füstölőkonyhába. Lesütötte a húst, egy lábosra való kolbászt, és kisütötte a zsírt. Nővéremmel ilyenkor mindig nagyanyánk lába alatt voltunk, alig vártuk, hogy megkóstolhassunk már valamit! Az egészben a legjobb az volt, mikor a krumplinyomóval préselte ki a zsírszalonna-kockákat, majd tett nekünk egy kis tányérra. Ott ültünk a kisszékeken, figyeltük nagyanyán-kat, aki ilyenkor egy-egy mesét is elmondott nekünk, persze, ha aznap jól viselkedtünk.
Hatalmas pelyhekben esni kezdett a hó.
…arra a karácsonyra még most is úgy emlékszem, mintha tegnap lett volna – kezdte nagyanyánk. Nyolc éves lehettem akkor. A hó, a fagyok már korán jöttek abban az évben is.
Szépséges, ragyogó, tükörcsillogó-fehérségbe öltöztették a tájat. A fákat puha gyapjúköntösbe takarta a frissen hullott hó, a fák ágacskáikról jégcsap-függönyök lógtak alá.
Apám azon a télen is biztatott bennünket:
– Majd meglássátok, eljönnek a karácsony angyalai az idén is! A karácsony angyalai, akik a családi szeretet, békesség hírnökei a fagyos tél hidegében. Akik kéretlenül hintik szét a világban a megbékélés, jóság, és a melegség apró szikráit, melyek lángra lobbannak az emberi szívekben. Az idei karácsonyon is vágytam erre a lángocskára, mely mindannyiunk szívében szétárasztja melegségét azon a Szent estén.
Sötétedett. Anyánk jött be két petróleumlámpával, kötényében alma, dió volt. Apámnál a kis tejesfazék, tele édes mézzel. Az almákat a kályha szélére tette anyánk sülni, a diót az asztalra. Öcsém futott a kamrába a kis kalapácsért meg a diótörő-deszkáért. Még éppen elfért az üvegvázába tett fenyőfa-ágcsokor mellett. A kályha jól bemelegítette a szobát, az arcunk kipirosodott. A várakozás öröme, a Szent este, a mézes diómajszolgatás, fenyőfaillattal kevert sült alma szaga békességgel töltötte be a tisztaszobát azon az estén. Reménnyel telve néztünk egymásra, hogy aznap éjszaka az angyalok leszálljanak közénk, örömet, boldogságos ünnepet hozzanak mindenkinek. Odakinn a szél üvöltve rázta a fákat, belopta magát az ablak repedéseibe, meg-megrázta az öreg zsalukat az első szoba ablakain.
A mi ablakunkon is zörgetett valaki, halkan kocogtatta a jégvirágos ablakot. Még a lélegzetünk is elakadt. Itt vannak az angyalok!
Apám kinyitotta az ajtót és a lámpa félhomályában megláttam Örzse német. Megfáradt arcán könnycseppek csordogáltak, hidegtől megdermedt ujjait tördelgette. Örzse nénémről tudni kell, hogy már nyolcvanadik évét is megélte. Fiait elvitte a háború, Pista bátyámat meg a bánat tette a sírba – ezt mindig így mondta. Magára maradt, egyedül az élet minden gondjával, bajával. Egyedül a mindennapok nehézségeiben, egyedül az ünnepek örömeiben. Fájdalmas ünnepek voltak ezek már! Fájt Örzse nénémnek már minden! Leginkább az élet fájdalmát viselte nehezen, mely öreg szívét mardosta, de nem annyira, hogy meg is szűnjék ez a fájdalom, amire már évek óta oly annyira vágyott. Ezen az estén is enyhíteni akarta ezt a mardosó fájdalmat, mikor este bekopogott apámékhoz. Anyám az ajtóhoz lépett:
-Örzse néném, lelkem! Áldott ünnepet, gyűjjön csak beljebb! – betessékelte a kályha mellé, a jó melegbe. A sült almát kis tányérra tette, Örzse nénénk kezébe adta. Szeretettel segítette le róla nagy fekete kendőjét, amibe bebugyolálta magát. Aztán mikor a melegtől nénénk már jobba színben volt, odaült hozzánk az asztalhoz. Öcsénk az ölébe kuporodott, mi pedig mellé ütünk, hogy ne szomorkodjék. Harangszót hallottunk. Abban a pillanatban Örzse nénénk hangja csendült fel a Mennyből az angyal dallamával, oly mély búgó hangon, mintha a gyászoló vadgalamb párját siratná. Az első döbbenet után mi is vele inököltünk. Akkor éreztem ott, legbelül az annyira vágyott melegséget, tudtam, hogy ennek a melegségnek a lángocskája Örzse néném lelkemet simogató melegbársony hangja volt. Tudtam azt is, hogy a gondviselő jóság lakozik a mi kicsi szobánkban is, hisz elhozta nekünk aznap este Örzse nénémet, vele együtt a karácsony üzenetét: szeretet erejét, lelki békességet, boldogságot, öröm törékenyégét, a soha nem vagyunk egyedül üzenetét és az áldott ünnepet…

Julcsa nagyanyám meséje ilyenkor karácsony tájékán mindig felelevenedik benne, visszahozza – ha csak egy pillanatra is – azt a sülthús illatú, mézesdió ízű, tisztaszobás, térdig hóban járó gyerekkor emlékét.

“Karácsonyi mese (Julcsa nagyanyám öröksége)” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Kedves Rita!
    Hálásan köszönöm!
    Örömökben gazdag boldog új évet kívánok Neked szeretettel(l)

  2. Kedves Mária! Mindig örömmel látlak nálam, hálásan köszönöm, hogy olvastad írásomat. Üdvözöllek szeretettel: Klári(l)

  3. Kedves Klarika! Szepen megirt karacsonyi torteneted, mesedet
    szeretettel olvastam.

    Maria(l)

  4. Drága Babu! Mennyire igazad van, hogy a de a várás ,illatok,izgalmak, hangulatok,mind egyformák lennének, bárhogy is mesélnénk. Köszönöm a látogatásodat, üdvözöllek szeretettel: Klári|)

  5. Kedves Rózsa! Hálásan köszönöm kedves soraidat, örültem a látogatásodnak, üdvözöllek szeretettel: Klári(f)

  6. Kedves Rita! Nagyon köszönöm a figyelmedet, hozzászólásodat, örömmel láttalak nálam, üdvözöllek szeretettel:Klári(f)

  7. Kedves Magdi! Köszönöm a látogatásodat, kedves soraidat, üdvözöllek szeretettel: Klári(f)

  8. Drága Klárika !:]
    Meghatódva olvastam ezt a nagy karácsonyi készülődést
    az ünnepi estén. Ilyenkor mindenkinek beugrik hogy is volt a karácsony este náluk .Sok mindent lehetne mesélni ,persze mindenki másképp mesélné,de a várás ,illatok,izgalmak, hangulatok,mind egyformák lennének!
    Gratulálok sok szeretettel…Babu(l)

  9. Szia Klári!
    Nagyszerően írtad le történeted, visszarepített a gyerekkoromba.
    Ez a tiszta, nem megfertözödött vidéki nagyanyád csodálatos meséje.
    Örömmel olvastam., szeretettel gratulálok Rózsa(l):](f)

  10. Kedves Klári!

    Örömmel olvastam kedves kis karácsonyi történeted, bizony nem kell gazdagság és ezeregy kütyű ahhoz, hogy békesség és szeretet költözzön egy család otthonába.

    Szeretettel: Rita(f)

  11. Kedves Klárika!
    Szeretettel olvastam" karácsonyi mesédet," amivel nagymamádra és a régi szeretetteljes ünnepekre emlékeztél.
    Más világ volt, a régi disznóvágások és az ünnepek összehozták a családokat, nem tellett ajandékra, de szeretettel potolták.
    Sok szeretettel gratulálok,
    Magdi

  12. Kedves Kata! Köszönöm a látogatásodat, kedves soraidat, ölellek szeretettel, kívánok Neked boldog ünnepet: Klári(f)

  13. Kedves Klári!

    Örömmel olvastam karácsonyi mesédet. Visszarepített gyermekkoromba. A régi disznóvágásokba, ahol mindig nagymama sütötte a zsírt, és bizony Ő is mesélt. Nagyanyád meséje felidézi a régi karácsonyokat, amikor még nem az ajándékok voltak az ünnep központjában, hanem a szeretet a béke, a hit és az őszinte öröm, mellyel várják a szenteste varázsát.
    Köszönöm ezt az élményt, és szeretettel gratulálok (f)Kata

Szólj hozzá!