Ami összeköt

Én mellette álltam, vállán pihent a kezem, s Haydn szonáta szólt az ezer éves tenyérnyi hangszórón.
A legújabb versemet olvasta, Utak a kitoloncoltakért.
Csöndben kimentem a konyhába, kettesben hagytam őket. Ezek intim, egyszeri pillanatok, egy verset csak egyszer lehet először magunkhoz venni.
Matattam valamit, csak úgy, mint ha kellene, aztán csak álltam. Még az apró zörejekkel sem akartam megtörni a pillanatot, s közben bennem szorult a lélegzet, féltem, vajon érzi e, éli e velem a papírra vetett sorokat.
Sóhaj, halk, elcsukló hang, s én észrevétlen, mintha el sem mentem volna, ismét mellette álltam. Még mindig nem szóltam, csak a vállát simogattam gyöngéden. Ezek az ő percei, az ő emlékei vették körül.
Nem néz rám, még a sorokat nézi, és ugyan azon a halk, elcsukló hangon csak annyit mond-

– Ez olyan tragikus! -, aztán Haydn, és a csend.

– Tudod, nem teljesen ide vág a történet, de az jutott eszembe, hogy amikor 56' után édesanyámék szöktek, mentek volna Ausztria felé, Judit nővérem egy éves volt.
Batyukkal, szekérre fölpakolva vitték az életüket, s a nagyapám rosszul lett. –

Lassan, szakadozva jönnek elő a szavak.

-Papát bevitték a kórházba, és ott álltak, kétségek között, mit is tegyenek. Aztán papa szólt, – Vigyétek magatok, én majd valahogy megleszek. – Édesapámék, és velük sokan mások tovább indultak. –

– És mi történt ezután? – halkan fűztem volna tovább a történetet, és már elindultak a könnyek is, enyhült az a féltett, kapaszkodva őrzött kevés, de súlyos emlék hozta szorítás benne.

– Aztán egy mentőautó haladt el mellettük másnap, – kezdte újra – és reménykedve ismerték föl nagyapám kockás plédjét, amivel a bent utazót betakarták. Valahogy biztosra vették, hogy ő az. Nem tudom pontosan miként, de később még össze is kerültek. – pár pillanatnyi csönd – Visszafordultak, itthon maradtak. Nem igazán emlékszem többre. Tudod, abban az időben erről nem eshetett szó. Édesapám, az amerikai hadifogságból kétoldali vesegyulladással tért haza. Nagyon lassan, és nagyon nehezen gyógyult, sokáig mankóval járt be papához, a főutcai boltjába. Aztán befejezte az egyetemet, kiváló építész lett, hisz tudod. De minden szavára figyelnie kellett, és minden, amit később a városért tett, nagyszerű munkái, az épületek falai csöndben őrizték, és őrzik ma is a titkát. Az én titkomat is.

Olyan jólesett megölelni, összekúsztak az érzéseink, hosszú percekig fogtak bennünket.

-Nagyon fiatalon ment el, – folyt tovább a szomorú szó – az vitte el, amit a háborúból hazahozott. 13 éves voltam. Annyira kellett volna, annyi mindent nem értettem, és nem tudtam kérdezni, nem tudtam úgy, ahogy egy fiú kérdezheti az apját és a férfit.
Ma sincsenek meg a válaszok, és nem lett helyette más.

“Ami összeköt” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Drága Margitkám, végre ideértem, és nagy örömmel olvastam elismerő, szép szavaidat!:)
    Ölellek szeretettel: Éva

  2. [color=#3300ff]
    Drága Évikém!
    Fájdalmas,de nagyszerűen megírt történet!
    Szeretettel gratulálok!
    Margit(l)

    [/color]

  3. Kedves Babu, Rita és Magdolna!
    Először is nagy örömmel láttalak Benneteket írásomnál, másodszor pedig minden szóval, amit hozzáfűztetek mélységesen egyetértek.
    Mert amikor nem az életünket kell mentenünk, adnunk egy rettenetes háborúban, minden más támadás talán kivédhetőbb…
    Szeretettel köszönöm: Éva:)

  4. Kedves Éva!
    Nehéz korszak volt, a háború, a kitoloncolások, a haborús sézülések, hadiözvegyek , árvák.
    Sok fiú nem kerdezhette meg az apját.
    A miértre nincs válasz.
    Szeretettel gratulálok,
    Magdi

  5. Kedves Éva!

    Fájó, szomorú történeted érdeklődéssel olvastam. Bizony az elődeinknek sokat ki kellett bírniuk, még azoknak is, akik nem minősültek osztályidegeneknek, hiszen a háború, a nélkülözés, a munkanélküliség a legtöbb embernek osztályrészül jutott.

    Szeretettel: Rita(f)

  6. Kedves Eva!
    Valoban nagyon tragikus lehet egy -kitoloncolas.
    Olyan emlekek maradnak meg az emberben ,amik akkor
    a tett szinhelyen melyen meghatnak.
    Ezert van az hogy bizonyos dolgok soha nem kerulnek
    napvilagra .Azokat csak erzekeljuk ,de nem targyaljuk.
    Gratulalok szeretettel erdekes irasodhoz !…Babu(l)

Szólj hozzá!