Két középiskola, több szakma elvégzése után, tele gátlásokkal.
Az egyetem kimaradt az életemből, műveletlennek butának érzem magam.
Mivel, nagyon sokan /számomra érthetetlen miért/ rákérdeznek:
“Mi a végzettsége, mi volt a foglalkozása?”
Én az iskoláimat még mindig nem fejeztem be.
14 évesen kezdtem egy legényszálló takarításával.
Tehát az első szakmám takarítónő. /gyereklányként/. Rágondolni is borzasztó, 6-8 egy-két hétre, feleségtől távollevő, életerős fiatalember, hogyan környékezi meg, a gyenge gyereklányt.
Voltam fodrász, távírász, műszerész, háztartásbeli, gyermekfelügyelő, anya s feleség.
Évekig betegápoló, “lélekápoló”.
Most, még mindig az élet iskoláját járom egyre nehezebben, mert ez a legfárasztóbb.
A legtöbb tantárgy ebben található, ehhez kell igazán tudás, nem lehet eleget tanulni.
Empátia, szeretet, gondoskodás, bölcsesség, s ezen belül rengeteg minden.
Leginkább ebben van szükség tehetségre! De az nem is elég! Segítséget kell kérni.
Segítséget, az ÚR segítségét, mert Nélküle nem megy.
Hiába van a kezedben kiváló diploma, ha az élet iskolájában bukásra állsz!
Ameddig élsz, tanulni kell. Meg lehet bukni, majd újrakezdeni. Újra és újra.
Idestova 75 éve tanulom az empátia, a szeretet fortélyát.
Gondoskodó vagyok, szeretek segíteni elesetteknek, pátyolgatni “apróságokat”. Erre születtem, de sok tennivalóm van még, sok hibát követtem el, van min dolgozni, van mit jóvátenni. Az élet iskolája erről szól.
Istenem, segíts nékem közepesen befejezni!
2019. augusztus 29. Siposné Marica
Kedves Marica!
Ez a vallomás, azt sugalja, hogy az élet iskoláját járod, amit még élünk járni kell. És az a legnehezebb, Marica Te ott kitűnőre vizsgaáztál.Szeretettel olvastalak. Rózsa(f)
Szerénységed és őszinteséged felemelő.
Valódi bölcsesség van az írásodban.
Jó a nyelvérzéked, könnyedén közölsz.
Szerénységed és őszinteséged valami fejedelmi erőt áraszt.
Kedves Marica!
Felemelő az őszinteséged és szerénységed. Ez az, ami fénylő. Szerénységedről eszembe jut egy bibliai ige, hogy: aki megalázza magát, felmagasztaltatik.
Aztán eszembe jut a művészi alázat szókapcsolat.
Szerénységed és őszinteséged valami fejedelmi erőt áraszt. Tanulok tőled.
Többször elolvastam egyes részeket benne, mondatot.
Egyik legszebb mondata: " Hiába van a kezedben kiváló diploma, ha az élet iskolájában bukásra állsz!"
Valódi bölcsesség van írásodban.
Jó a nyelvérzéked, könnyedén közölsz.
Szeretettel,
Ágnes
Kedves Marica, minden elismerésem a tied. Emberré válni ennyi viszontagság után nem egyszerű, de neked sikerült.
Szeretettel olvasom írásaidat. 🙂 (f)
Szia Marica! 🙂
Bizony, az élet iskoláját a legnehezebb kijárni, mert rengeteg buktatóval találkozunk utunk során.
A papírok nem érnek semmit emberi értékek nélkül. Szerintem sokkal fontosabb, hogy valaki Ember, mint az, hogy hány diplomája van. Azok csak a munkájukhoz kellenek, az igazi feladatokat viszont az élet írja.
Kívánom, hogy sikerüljön jó eredménnyel elvégezned az Élet iskoláját. Úgy érzékeltem, hogy nem állsz messze ettől.
Örülök, hogy olvashattam ezt a kis önéletrajzi szeletkédet. 🙂 (f) (l)
Szeretettel: Kankalin
Kedves Marica!
Biztos vagyok abban, hogy a közepesnél jobb osztályzatot kapsz,
mert szorgalmaddal azt érdemled.
Örömmel olvastalak.
Szeretettel:Laci
Kedves Marica! Az ember értékeit nem a diploma fedi le. Rengeteg diplomás emberrel dolgoztam és dolgozok most is, sőt! a második ex férjem diplomás, mégis a belső érték sok esetben negatív tartományban marad. Botorság azt képzelni, hogy a diplomával adják a személyiséget is, ami mindenkinél adottság. Aztán vannak olyan emberek is, akik veleszületett intelligenciájukkal magasan kiemelkednek még az egyetemet végzett gyökerek főlé is, mert belső kisugárzásuk, empátiájuk, tartalmas személyiségük ragyogtatja őket. Én is az ilyen emberek társaságát kedvelem, keresem és tartom igen nagyra. Ezek az emberek sem mentesek a hibáktól, de tanulnak belőle, igyekeznek jóvá tenni azt és beismerik, elsősorban önmaguknak is, ha hibáztak. Pont úgy, mint te is…
Kedves Marica!
Szívemből szóltál. A diploma semmit sem jelent, ha közben valaki képtelen az empátiára! Ez a legfontosabb az életben! Mindannyian követünk el rengeteg hibát, de szívvel kell élni, és a hibáinkat kijavítani. Szeretetre, és békességre kell törekedni, hogy ne utáljuk saját magunkat!
Szeretettel olvastalak: (f)
Kata
Kedveseim!
Ez a történet igaz.
Én csak megtörtént dolgokról tudok írni, általában olyanokról, amit átéltem.
Köszönöm kedves, biztató szavaitokat.
Ölellek benneteket .
Szeretettel: Marica
Drága Marica!
Ezzel a kis vallomással, még közelebb kerültél hozzám! Életünkben egy dolog a legfontosabb.!!! Embernek maradni!! Úgy érzem, látom az élet iskolájábanl, kitűnőre vizsgáztál.
Írásodhoz szívből gratulálok Rózsa(l)(f)
Kedves Marica!
Akár valós, akár kitalált a történet, bizony az alkalmazkodás a legnehezebb, szeretetben, békességben.
Szeretettel: Rita(f)
Kedves Magdolna, kedves Kata!
Köszönöm, hogy olvastátok.
Szeretettel gondolok rátok:
Marica
Kedves Marica!
Sokszor nehéz az élet iskolajának padjait koptatni, de odase neki!
Járjuk végig, azt a "közepest " még tudjuk javítani.
Sok szeretettel gratulálok.
Magdi
Kedves Marica!
Bizony sokszor nagyon nehéz tud lenni az élet iskolája. Segítség nélkül még nehezebb lenne. Szeretettel olvastam írásodat(f)Kata