előszó helyett!Egy csendes téli estén,miközben,sűrű pelyhekben hull,a hó,egy asszony,ballag,az utcán,a kórház felé,hasában a kisfiával,mert eljött az idő.Arcán,nem látni érzelmeket,olyannak éli ezt is meg,mint a szürke hétköznapokat.Ahogy,közeledik,a kitűzött célja felé,megállt,visszanézett,de a szemébe hulló pelyhek szinte elvakították. Előre nézett,homályosan látta hová is tart..,már nem látja honnan is indult,léptei nyomát betakarták a hópelyhek.Mikor belépet az épületbe,csak annyit mondott,Szülni jöttem……Ekkor született meg,először………..!
Első fejezet.
Szülei,nagyon sokat veszekedtek,nem egyszer,öntudatlan állapotban voltak,ilyenkor előkerültek,derékszíj,fakanál,sodrófa,(ezt ma családon belüli erőszaknak hívják),amibe beletartozik,a lelki bántás is,lekicsinylés.(soha ne mások mondják meg,ki vagy,tudd hogy,ki vagy).Erre már gyermekként rájött,sokszor kikapott,elverték,igen könnyei is potyogtak,de nem a fájdalomtól,hanem akiket szeret azok bántják.Voltak,szép napok is,de ebből kevés jutott neki,hiába halmozták el utána ajándékokkal,játékokkal,mert tudta,hogy 1 2 nap,és semmibe veszik,ugyanis,ilyenkor ezeket is összetörték,nem csak az álmait,vágyait,a jobbra.(Azért kapta,hogy tudjanak mit elvenni).Egyik karácsony délelőtt, a nagymama elvitte 3 unokáját,amíg a szüleik,felállították a karácsonyfát,ez hagyomány volt náluk,amíg kicsik voltak a gyerekek.Délután 14 órára vissza érkeztek,;haza;,ámulattal nézték a földtől a plafonig érő fenyőfát,ám ekkor egy nagy ordítás,utána kiabálás,az ;édesapjuk,szándékosan fellökte a feldíszített fát,és az ráborult,;édesanyjukra;,és elkezdődött a civakodás……!A nagymama hirtelen,megfogta a 3 gyereket,és vissza se nézve,elvitte magához,ahol,életük első olyan karácsonyát töltették,ami számukra,egy mese,egy csoda,talán egy álom,igen azt hitték álmodnak,és ez a dolog,már akkor hatással volt rá,megmutatták neki,mi a család,AZ IGAZI CSALÁD.Pedig ekkor,még csak 6 éves volt,de azon a napon tudta,érezte,mi a célja,tudta nem lesz könnyű az út ami előtte áll,hisz még gyermek.Szüleik,eleinte jó módban éltek,trafikot vezettek a 70-es években, ;édesapja emellett önkéntes rendőr volt, sokat volt ott a trafikban,szeretett ott lenni,mert kereste az embereket,kikkel lehet beszélgetni,ki az aki meghallgatja,gyerekfejjel,nem egyszerű felnőttekkel kommunikálni,volt aki lerázta annyival,sietek,volt aki szóba elegyedett vele.Persze,amiről szeretett volna,arról nem akart,úgy fogta fel,amiről,nem beszélünk az nincs.
De ahogy egyre inkább, a züllött életet élték,úgy süllyedtek egyre lejjebb,anyagilag is,lelkileg is.Elválni,meg sem fordult a fejükben,mert azért változtatni egyikük sem szeretet volna,míg végül,elvesztették az üzletet,nagy házat,még jobban lezüllöttek.Eközben,nem egyszer,annyira elfeledkeztek a gyerekeikről,hogy télen a hidegbe kizárták őket,a szomszédok,jó szíve miatt nem fagytak meg mindannyian.Ketten megfáztak,közülük azon a napon,a harmadik,nem úszta meg ennyivel…!Súlyos beteg lett,maradandó sérülésekkel,ezt csak később tudta meg.Egy ilyen alkalommal,mikor a szülök egymásnak estek,és elkezdték bántani a kishúgát,aki már akkor beteg volt.Ült az asztalnál,6 évesen,nem sírt,érzelmek eltűntek az arcáról,belül érzete a dühöt,haragot,engedte hogy átjárja a testét,az indulat, leugrott a székről,és nekifutással,félre lökte,az apját,nehogy megüsse.Akkora erővel futott neki,hogy az apját ledöntötte,nem félt már tőle,tudta,hogy ezek után,mit fog kapni,nem szaladt el,várta a pofonokat,amik nem is maradtak el.Könnyek nélkül viselte,de tekintete,égette az apja szemeit,bár feje jobbra balra tekeredett,szemét nem vette le róla,és ekkor felismerte az apja szemében,a tehetetlenséget,amiért nem okozhat,neki fájdalmat.Pedig a lelke,az ami fájt ekkor is,sírt volna,de nem tehette meg hogy lássák a könnyeit.Nem a szégyen miatt,hogy könnyezik,hanem,nem okozhatsz már fájdalmat ami látszik.Gyermek kora,úgy telt,nagyszülő,szülök között ingázott,ha tehette,elvonult egy sarokba,és elképzelt magában egy szebb világot,ahol minden úgy alakul,ahogy szeretné,hogy megtörténjen.Hitt abban,hogy álmai megvalósulnak,bízott magában,megfogadta Ő,nem fog ilyen lenni,mint a szülei.Pedig szerette őket,szívében,de lelke,már nem tudta,ugyanezt,megtenni.Amikor szülei egyszer dolgozni mentek,a nagymamával maradt otthon,ő az ablakban játszott a kis műanyag katonáival,éppen nagy csatába volt,mikor a nagymama kiment a konyhába,dolgait intézni.Valahonnan szerzett magának gyufát,hogy az indiánok tüzes nyilat lőhessenek,az ellenségre.Ahogy így játszott,egyszer csak egy szikra rápattant a függönyre,ami pillanatok alatt lángra kapott,Ő ijedtében bebujt az emeletes ágy alá,csak azt nem vette észre,hogy az ágy matraca is lángra kapott.Szerencséjére a nagymama,még időben megérezte a füst szagot,Ő csak lapított nem szólt semmit,de a nagymama szólongatta őt kereste,de végül rátalált és kihúzta az ágy alól. Ezután,a nagymama eloltotta a lángokat,és ő csak ott állt,mereven,nem gondolt bele abba,hogy ennyi lett volna az élete.Ekkor született meg másodszor.A nap besütött,az ablakon,hallotta a madarak énekét,de,nem akart még felkelni,a szobában,és a lakásban csend honolt.Gondolta még vissza alszik egy kicsit.Könnyebben sikerült neki,mint gondolta volna,és álmodott,rém álmok gyötörték.Azt álmodta,hogy rohan a vonatok után,felugrik az egyikre,majd leugrik,egy másikra felugrik,ismét leugrik,és ekkor lövés dörrent,és levágódott hasra,Elő rántotta géppisztolyát és visszalőtt,hirtelen felugrott,rohant előre,lehasalt,majd ismét egy sorozatot lőtt.Felnézett és látta katonák jönnek vele szembe,körbe nézett kereste társait,de csak ő volt egyedül.Nem messze tőle,látott egy hátizsákot,oda akart nyúlni de nem érte el,a katonák egyre közelebb értek hozzá,már arcukat is látta.Az övére pillantott,megkönnyebbültem felsóhajtott,2 kézi gránátja volt még,leakasztotta őket,kibiztosította őket,és elhajította, feléjük,mikor hallotta a felkiáltást;nach unten;,fel pattant,és oda szaladt a zsákhoz.Örömmel tapasztalta szerencséje van,rengeteg lőszer,fegyver,gránátok,kiborította maga elé,és ekkor fütyülést,hallott,majd egy nagy robajt,érezte teste megkönnyebbül,nem fáj semmije,könnyűnek érzi magát,lebeg.Azt tapasztalata,fentről látja magát,és a környezetét.A katonák mikor oda értek,ahol feküdt,megálltak,levették sisakjaikat,és csak álltak felette,néma csendbenEkkor hirtelen zuhanni kezdett,mielőtt a földre zuhant volna,felriadt,teste remegett,izzadt,de nagyszerű érzés kerítette hatalmába,ilyet még nem érzett soha.Körbe nézett,de csak egyedül volt,megdöbbenten vette észre,az ágyban feküdt,de a földön tért magához 2-3 méterrel az ágytól,alatta a matrac,lepedője,párnája.Ekkor nem tudta mi is történhetett,hogy került oda,mikor az ajtó,ablak csukva,és az ajtó előtt találja magát.(ezt máig sem érti)Ez az egyik visszatérő álma volt,hiába riadt fel,mikor vissza aludt,folytatódott,onnan,ahol megszakadt.
A második visszatérő álma, a repülés és a zuhanás…..Ezek vegyes érzelmekkel töltötték el,amikor repült álmába fantasztikus érzések kerítették hatalmába ,mikor zuhant a szíve hevesen vert,…félt…Úgy tudnám leírni,mielőtt elaludt,úgy helyezkedett el,hogy egyik végtagja elzsibbadjon(felnőtten jött rá),és ahogy elkezdett a teste pihenni első képkocka hogy éppen megy valahová,sietne de nem bír,nekifut,elrugaszkodik,hasra esik,feláll nekifut elrugaszkodik testét kinyújtja a levegőbe,hasra esik,harmadszorra is neki fut,elrugaszkodik,testét kinyújtja és elkezd emelkedni először a házak eresz csatornájáig,majd a tetőkig,,egészen a jegenye fák tetejéig.Nagyon jó érzéssel tölti el,hogy szárnyalhat.Ahogy a kezével irányítja magát,elkapja egy érzés és csak emelkedik,emelkedik,a csillagokig,megérint egyet,ebben a pillatanban elkezd zuhanni,bármit tesz,csak zuhan zuhan a föld felé,már látja a fákat,bokrokat, és a talajtól,10 20 cm el hirtelen valami vissza rántja,és kiegyenesedik talpal ér földet,nem becsapódik,könnyedén ér földet…de szíve nagyon hevesen ver,erre riadt fel…(légideszantos katona volt,mikor még volt kötelező hadsereg)Teste leizzadt,szíve hevesen ver,nem félt,nem rettegett,megmagyarázatlan érzés volt…(Lehet,hogy akkor még volt olyan,akinek a csillagokat is lehozta volna?)Harmadik álom: vizes álmok..Előzményekre nem emlékszik,mi váltotta ki…Sétált egy hídon amit ő képzelt el,(vagy csak azt hiszi képzelte).Első kép:Halad hídon,valami ötlettől vezérelve a közepén leugrott a vízbe,és ahogy becsapódott,elmerült,levegőjét visszatartotta egy ideig,amíg bírta,közel volt,hogy nem kap levegőt,és megfullad,mikor már épp felért volna a folyó felszínére,ki kellett nyitnia a száját levegőért,és ahogy ezt megtette,érezte hogy levegőhöz jutott,és élvezte a víz jelentette boldogságot.Lemerült a folyó aljáig,mindig talált valami jó dolgot oda lent,nem emlékszik már rá mik voltak ezek a dolgok,de boldogság töltötte el…. Árvizes álmok:Ez az ellentéte volt,az előzőnek,itt félelem töltötte el….(20 évesen,vízi mentő lett).Negyedik álom:Üldözés,menekülés:tűz,baleset,robbanás.Mikor ilyen álmai voltak ezek rettegéssel félelemmel töltötték el,ugyanis mikor mindenki elfutott mellöle,környékéról,ő nem bírt megmozdulni,csak állt,és várta mi történik,vele.Félt,de tettre kész volt,elfutni,nem bírt volna,lábai legyökereztek,csak a keze,volt amit úgy érzet gyorsabban mozog,mint máskor,megvédeni tudta magát.Ilyenkor amikor körbe nézett,mindig látott valakit,aki segítségre szorult,és jobban félt rettegett,mint ő.Ez olyan energiát adott neki,hogy fogát összeszorítva,de elkezdett küzdeni azon,hogy segítsen azon a valakin,erőn felül kellet teljesíteni,hiszen segíteni akart a másikon.A lábai elkezdtek mozogni,egyre gyorsabban,ahogy közelített felé,mikor oda ért,felkarolta,és elkezdte maga után húzni.Általában talált olyan autót,aminek ajtaja nyitva,a kocsikulcs benne.Beültette az illetőt,és padló gázzal elhajtott vele.Mikor belenézett a tükörbe látta hogy üldözik őket.Olyan utakat keresett,miközben nagy sebességgel hajtott,ahol kicsi a forgalom,mikor egy kis előnyre tettek szert,lefékezett,kilökte az utasát,ahol sok volt a gyalogos,majd ismét gázt adott,visszanézett,és látta fékezés nélkül üldözik öt.Ekkor kiért a városból,még nagyobb sebességre kapcsolt,ám egy kanyart nem tudott bevenni simán,kisodródott,elvesztette uralmát a jármű felett,vagy a folyóba kötött ki(vizes álmok itt,bekapcsolódnak,és az folytatódott,hegyről zuhant le,akkor a repüléses álma folytatódott).(Személy és vagyonőr lett 30 évesen).Emlékeiben erősen él a húsvét,ami tényleg ünnepnap számára,mert jó emlékekkel tölti el…Reggel ébredezik,még lustálkodna egy kicsit,de nővére,hangoskodik,hogy gyere gyere ezt nézd meg.Ahogy kezd magához térni,kinéz az ablakon,azt látja,hogy az ablak között,mindenféle édesség,nyalánkság,a szobája,ajtaja mellett jobb oldalon egy rekesz csokitojás,a jobb oldali ajtófélfánál,még egy rekesz csokitojás,ahogy kiért az előszobába,a bejárati ajtóhoz farekeszben szintén egy-egy rekesz csokitojás.Nem akarta elhinni amit lát,szülei nevettek rajtuk,vagy kinevették őket, ezt nem tudja pontosan.Ezt is csak úgy fogta fel,hogy szüleik,így próbálta jobbá tenni a lelkiismeretüket,de tudjuk,hogy ezt nem lehet,nem lehet megvenni,azt ami,már nincs…..Gyermekként is mindig azt nézte,mit tudna tenni,hogy szüleiket boldoggá tegye,de sajnos csak percekig,órákig ért el sikereket.Ekkor kezdett el magába fordulni,magát hibáztatta,mikor sikertelenség volt a végkifejlet.Mikor megéhezett szólt az édesanyjának legyen szíves egy szelet vajas kenyeret kenjen neki,azt válaszolta apád kint van szólj neki.Szó nélkül kiment a konyhába,szólt az apjának legyen szíves egy vajas kenyeret….eddig jutott,kapott egy akkora pofont,hogy neki esett a konyhafalnak,és ordítva mondta az apja szólj annak a jó ku…anyádnak,nekem nincs rá időm.Nem sírt,nem könnyezett,csak ült a sarokban ahová esett,erre kirontott az édesanyja a szobából,és neki esett az apjának,ő közéjük lépett anyját átölelte,de ő félre lökte vissza esett a földre,szemét becsukta,nem volt ereje felállni,tudta mi fog következni.Elképzelt magában valami szépet,boldogság töltötte el ,de a távolból hallaná a csattanásokat kiabálást,és egyszer csak megszűnt minden számára,nem tudja mennyi idő telt el azóta,de mikor szemeit felnyitotta édesanyja ott feküdt mellette orra szája feje vérzett.Tudta mit kell tennie,felállt,kiment a fürdőszobába,hozott egy törölközött,bevizezte,vissza ment a konyhába,édesanyja fejét az ölébe tette,és elkezdte lemosni,arcát fejét,ekkor könnyezett,és bosszút forralt,hogyan mit fog tenni.Tudta nem tehet semmit most,de csak az időt kell kivárnia,mikor megteheti……Ahogy ült,és mosdatta édesanyját,testvérei,sírtak,és látta rajtuk a tehetetlenséget,óvatosan letette,anyja fejét a földre,felállt,testvéreit kézen fogta,és húzta maga után őket.Becsöngetett a szomszédba,és megkérte őket amennyiben megteheti,kérte vigyázzon rájuk,egy kicsit,amíg a dolgát elvégzi.Tudta már a rendőrséget hiába hívta volna,mert az apja is az volt,és ahogy eddig sem ezután sem törődnek vele.Pedig a rendőrség épületével szembe laktak,kb 100 Méter.Vissza ment a lakásba,édesanyja ekkor már,talpon volt,szemrehányóan kérdezte,muszáj volt a szomszédokhoz mennetek?Nem szólt semmit csak szemlesütve,szégyenkezett,nem mondta el,mit tett,és hogyan,igazat adott az anyjának,hogy rosszat tett,magát okolta mindezért.Ekkor kezdett eltávolodni,mindenkitől,egyedül a testvérei voltak,lettek fontosak számára,főleg a kishúga,őt féltette,védte,annak ellenére is hogy sokszor ezért öt verték el,de viselte viselte,csak a húgának,ne okozzanak fájdalmat,egy ideig hallotta,ahogy kishúga sírt,de ő csak mosolygott,bele annak a képébe aki bántotta,de könnyei,hangtalanul potyogtak,nem a fájdalomtól,ehhez már hozzászokott,nem tudja hogyan,de akkor nem érzett fájdalmat.Mikor egyedül maradt a szobájába,akkor zokogott,igen mikor senki nem látta,nem hallotta.Óvodáskora Ellenére,nem járt oviba pont azért,mert sokszor nyoma is maradt a testén.Meg zárkázott volt a felmérési testeken,pont azért hogy a húga mellett lehessen,nem is lett alkalmas az ovira.Akkor lett ovis,mielőtt megkezdte általános első osztályát.Amikor először ment,oviba,nagyon fura érzésekkel volt telve,milyen lesz,hogyan viszonyulnak hozzá….Mikor közeledett az ovihoz,szíve összeszorult,nem akart bemenni,,mivel szégyellte magát,mert,azt hitte mindenki tudja milyen neki egy nap ;otthon;.Bement a terembe,persze ő volt az első aki érkezett.Mivel még újnak számított,nem voltak közösségi ismeretei,tapasztalatai,félre húzódott a legeldugottabb sarokba,az ablak mellé,és nézte a felhőket,ahogy úsznak az égen,és próbálgatta a fantáziáját,mire is hasonlít az adott elvonuló bárányfelhő.Lassan érkeztek a többiek is,köszöntek neki,de ő csak motyogott valamit,alig hallhatóan.Mikor leültek reggelizni a többiek,ő csak ült tovább az ablaknál,és nézett kifelé.Az óvónő hozzá lépett,megragadta a kezét,és erőszakkal leültette az asztalhoz,és ráförmedt egyél….ez volt az a pont,mikor ismerős helyzetbe került,mert tudta erőszakra nem fog tenni semmit,főleg nem hozzányúlni.Nem azért mert nem volt éhes,hanem szégyellte magát,idegen helyen enni ;kell;.A helyzetet úgy oldotta meg,mikor nem figyeltek rá elkezdte a zsebébe tömködni,és úgy tett mint aki éppen rág,eszik.Majd az udvaron megszabadul tőle.Befejeződött a reggeliztetés,elpakoltak mindent a helyére,és az első órában rajzolniuk kellett,a többiek,kikapkodták a színes ceruzákat,csak egy fekete,és egy barna maradt a tartóban,ő evvel a két színnel dolgozott,ugyanis nem akart a többiektől kérni más színt is.Mert tudta segítséget,nem kérhet,csak magára számíthatott eddig is.ez erősen dolgozott benne.Ekkor még,nem tudta ennek a későbbiekben hasznát fogja venni,ugyanis észre vette a figyelem középpontjába került a színek használta miatt,de ezt akkor még nem értette.keveset is beszélt,és tömören.Amikor kérdeztek tőle,alaposan átgondolta mit is hogyan is mondjon,sokszor ez miatt kényes csend volt mindig,tudta mit kellene mondania,felelni a kérdésre,de nem bízott önmagában,akkor még,félt hogy rossz választ ad,és kinevetik érte,ahogy volt rá példa,nem egyszer.Mikor vége volt ennek a tevékenységnek,kivitték őket az udvarra levegőzni,játszani.A fiúk bandába verődtek,a lányok szétváltak 2 3 csoportra,és játszottak.A fiúk elvették a babáikat,csúfolták őket,hajukat huzigálták a lányoknak.Ő elvonult a sarokba a kerítéshez,a többi fiú,miután megunta a lányok zaklatását kiszúrták maguknak öt,négyen oda rohantak hozzá,sértegették,bántották,ő nem szólt semmit,csendben arrébb ment,ők mentek utána és folytatták,a szemétkedést,érezte magában a dühöt,haragot,ahogy elhatalmasodik rajta,mikor elkezdték lökdösni,rugdosni felé.Oda rohant a félvigyázóhoz,és szolt neki,nem hagyják őt békén.De süket fülekre talált,és elzavarták menjen játszani ahogy a többik is.Ezt hallották a többiek,és még jobban piszkálták,mikor már érezte a tehetetlenséget is,mit tegyen hogy tegye,alaposan szemügyre vette őket,szemével,érzekeivel kereste a hangadót,mikor is észre vették,hogy figyeli őket,elindultak felé,a ;vezér; legelöl.Ekkor már tudta mit fog tenni,tekintetét elfordította,mintha nem érdekelné mi fog történni,de szeme sarkából,mindent látott.Mikor már majdnem elérték öt,kilépett hirtelen oldalra,de a másik lábát ott hagyta,aki legelöl rohant már tudott reagálni,és hassal, fejjel előre esett,az orra betört,az arca lehorzsolódott.Persze félt,félt attól,hogy négyen neki esnek egyszerre négyen.Kínjába üvöltött,de már nem mertek közeledni hozzá egyik sem.Ott állt,és látta mindenki őt nézi,a lányok viszont csodálkozva,ámulattal nézek rá így érezte.Ezután oda rohantak a ;felvigyázok;,elkezdték öt rángatni,majdnem üvöltve beszéltek hozzá,hogy tehetted ezt.Aznapi büntetése az volt bezavarták a termembe,hogy ott várja meg mi lesz a büntetése.Várta sorsát a legrosszabb gondolatok is megfordultak a fejében,de már nem félt,ahogy ott állt a terembe az ablaknál,és nézett kifelé,szeme találkozott egy kislányéval,a lány rámosolygott,ő vissza mosolygott,hosszan nézték így egymást,de lehet csak a fiúnak tűnt így.Egyszer csak hangokat hall a folyosóról,tudta nehéz perceknek nézz elébe,belépett a terembe három nő,oda mentek hozzá,karját megragadták,és hangos szavakkal kérték számon a tettét,ekkor az egyik nő akit eddig nem ismert,rászólt a másik kettőre,ne hangoskodjanak vele,olyan lágynak tűnt a hangja,és olyan kedvesen nézett rá,hogy egyszeribe elszállt a félelme.Közbe ki ki nézett az ablakon,kereste a lány tekintetét,időnként rátalált,nyugalmat érzett,de a szíve hevesebben vert,a gyomra összeszűkült,furcsa érzései támadtak ilyenkor,ezt nem tudta megmagyarázni,sosem érzett ilyet.A távolból hallotta,hogy a nevét ismételgetik,tekintetét a hang irányába fordította.Miért nem figyelsz ránk,ha hozzád beszélünk?És behúzta a sötétítő függönyt annál az ablaknál ahol állt,nem szólt csak hallgatott,nem szeretett volna ;árulkodni;annyit mondott,bántottak.Nem sokkal később,belépett a terembe a dédinagymamája,aki érte jött,hogy hazavigye,a nagymamáját,nem érték el,tudták,hogy szülei,szinte nincsenek….Ahogy ballagót kifelé,a dédi mellett,ő már nem tudott sietni,80 évesen,szemét lesütötte szégyellte magát,csendben értek ki a kapun.A dédije nem szólt semmit,még ekkor sem,csak hümmögött magában,tudta ilyenkor gondolkodik.Ahogy totyognak az óvoda kerítésé mellett,a fiú,hirtelen a nevét hallja,dallamos hangon,a fiú hátra sem mer nézni,csak lehajtja a fejét,a dédi rá nézz,még most sem kérdez csak dünnyög magában,megáll,a fiú is megáll,ekkor ér oda a kerítés túloldalán,aki a nevét kiabálta.a dédi a hang irányába fordul,majd hirtelen vissza,megfogja a fiú vállát és óvatosan megtessékeli őt.Olyan közel kerülnek egymáshoz arcuk szinte összeér,a kislány annyit mond csak köszönöm,és megpuszilja a fiú arcát,mire a fiú válaszolhatna,a kislány,már messze van hogy hallja szívesen.A fiú elvörösödik,ahogy a dédi szemük találkozik,és azt érzi büszke rá,mintha a szeme mosolyogna,de még ekkor sem kérdezi meg mi történt?Ahogy közelednek hazafelé,a fiú annyit mond,légyszíves ne mondd el ezt anyuéknak….neked elmesélem majd otthon miközben kávézol.Szeméből egy könnycseppet látott,kibuggyanni,de lehet csak képzelte.Odaértek a házuk kapujához a fiú elkérte a déditől a kulcsot,kinyitotta a kaput,előre engedte a dédijét,majd ó is belépett.Bementek a konyhába a dédi lefőzte kávéját,leült az asztalhoz,kihúzott egy másik széket,és rámutatott,ekkor a fiú odapattant,megfogta a dédije kezét,és elmesélte az egészet,ami történt.A dédije,csendben volt,szeme ragyogott,talán még mosolygott is.De csak ennyit mondott,büszke is vagyok,meg nem is.Még az nap mikor a nagymamája hazaért,már részben tudta mi történt,de nem látszódtak érzelmek rajta,átöltözött.A nagymama kinézett a kertbe,és megemlítette,úgy ennék egy kis cseresznyét,a fiú ezt meghallotta,és örömmel ajánlotta fel,hogy szed neki,amúgy is imád fára mászni.Kapott egy kosarat,ha van kedve szedje tele,nem tudja mennyi időt töltött el kint a kertbe,jól érezte magát mindig is,gyorsan repültek a percek.Miután megszedte a kosarat,eszébe jutott,a büntetése még hátra van,hogy jobb kedve legyen,a kislányra gondolt….Bevitte a kosarat letette az asztalra,a nagyija megmosta a gyümölcsöt,letette,hozott két tálat,és megérte segítsen neki kimagozni mert ez túl sok egyszerre,lecukrozzák,és lefagyasztják sütibe.Neki is álltak,és közbe a nagymama elkezdett mesélni.Amikor nagyapádat megismertem,előtte sokat csúfoltak,bántottak.Nagyapád viszont egy úriember,őt is sokan gúnyolták emiatt,késsel,villával eszi a palacsintát is.Mindenkinek megadja a tiszteletet,még akkor is amikor nem egyenruhában van.Amikor megismertem őt,és megtudta,hogy bánatnak engem,felvette a civil ünnepi ruháját,és körbe lovas kocsikáztunk a faluba,lássák az emberek,hogy velem van,nem beszélt csak ült és az emberek szemébe nézett,a legtöbben lehajtották fejüket,elfordultak,de voltak akik a kalapjukat emelték….és megszűntek a csúfolódások.Nagyapád csendőr volt,magas szép szál legény. Ámulattal hallgatta a szavakat,és nem tudta mire vélni,ezt miért mesélték el neki,akkoriban még nem,erre jóval később jött rá,mire megértette.Büntetése annyi volt nem nézhet tévét,de nem is szokott még akkoriban,nem kötötte le,ezt nem érezte büntetésnek,de mégis büntették……Nagymamája mosolygott,és annyit mondott,ne feledd,kétszer is gondold át mit tennél,mielőtt megtennéd.Persze ezt sokszor elfelejtette,amikor az indulat,harag düh elöntötte a testét.Olyankor elvesztette józan ítélőképességét elég gyakran.Nem volt stabil pont,az életében akkor még akire számíthat feltétel nélkül.Nem voltak barátai,nem akart barátkozni,egyedül jobban elvolt egymagában,az álmaival.vágyaival.Amikor elvolt veszve,elveszettnek érezte magát,mindig azokat a perceket idézte fel,amelyek jóérzéssel töltötték el.Ezért nem érzet testi fájdalmat amikor elverték,bántották,és nem védhette meg magát.Elkezdte kerülni a bajt nem kereste,így azt érte el,hogy céltáblája lett mindenkinek.De megtanulta,hogy megverhetik,de meg nem törhetik….próbált mindig önuralmat magára erőltetni,de ez nem mindig alakult így.Nem volt számára példakép,egyedül nagyapja,de tudta azt is olyan sohasem lesz,amíg nincs,nem érzi magát teljes nyugalomban.Másnap reggel ismét oviba kellett menni,egyedül ment,nem kísérte el senki,nem akarta dédijét fárasztani,megnyugtatta,hogy betudd menni egyedül is,hiszen csak két sarok.A dédi nem akarta elengedni egyedül,a fiú sírva kérte dédi pihenjél,hosszú neked az út oda vissza,elfáradsz.De már vette a cipőjét kabátját,a fiú felpattant,kirohant az udvarra,egészen a kapuig,kiakarta nyitni,de zárva,fogta magát átmászott a kerítésen,ki az utcára,és sírva rohant el.,tudta rosszat tesz,de féltette őt.Ahogy közeledett,azon gondolkodott,hogyan tudna úgy bemenni,ne vegyék észre egyedül jött,kísérő nélkül.Átment a másik oldalra,ahol a ház előtt bokrok voltak,ott várt,mikor jönnek többen,mikor tud elvegyülni ott.Nem kellet sokáig várnia,egy autó megállt a kapu előtt,két gyerek szállt ki hátul,ő gyorsan odaszaladt,mintha ő is velük lenne,így bejutott,hogy számon kérték volna.Aznap nem látta aki kiabált vele és rángatta,nem is találkozott vele,egész nap.Egy új ;néni;lett a csoportba velük.Ahogy bementek a székekkel körbe rakott terembe,az igazgató nő,leültette a gyerekeket,majd csendet kért,és bemutatta őt,mától ő lesz velük.Ezen a napon azt érezte többet foglalkoznak vele,mint általában,ugyanis mikor leültek reggelizni,a fiú mellé ült a nő,és érezte figyelik,pedig fel sem nézett a tányérjáról.Nézte a szalámis kenyeret,próbálta a gondolatával eltüntetni,de nem tűnt el.A többiket felállították,miután befejezték,a fiúnak azt mondták,te egy kicsit maradsz még jó?Ahogy mentek kifelé a teremből,a kislány odanézett a fiúra,és látta a lány szemében az aggódást,mit csináltál már megint,a fiú állta a tekintetett,és kicsit elmosolyodott.A kislány annyit kérdezett,kifog jönni játszani,de nem kapott választ.Miután a nővel kettesben maradtak bent,elő vett egy mese könyvet,és elkezdte olvasni,a fiú szinte nem hallotta miről is szól,máshol jártak gondolatai.Valami visszazökkentette a valóságba,egy mondat,- Annyi bajom van ezzel az egy tojással – panaszkodott a kacsa….Egészen más, mint a többi………….Ennél a résznél elkezdte érdekelni,és figyelte,a történetet,észre sem vette mikor, de kezébe vette a reggelijét,és jóízűen beleharapott…Mikor mese véget ért,azt mondta neki a nő,köszönöm.Nem értette,hiszen ő mesélt neki,csak neki egyedül.Átöltözhetett,és kimehetett játszani az udvarra.Mikor kilépett az épületből,felnézett az égre,és mintha egy arc mosolygott volna rá,nézte volna tovább is,de elillant,hiába nézett újra és újra fel.Hamar túltette magát a dolgon,azt gondolta csak képzelte,elindult az udvar végébe,kedvenc helyére,ahogy lépked célja felé,a homokozóban a lányok babáznak,és játszanak,elmosolyodik,mikor szeme találkozik a lányéval,a lány visszamosolyog,ám ekkor valaki rászól,miért neveted i a lányokat,mikor szépen játszanak,te miért nem tudsz?A fiú válaszolna hogy nem kineveti,hanem….és látja a kislány elvörösödik,…ennyit mondd ……….csak….a lány szeme felragyog,fejét lehajtja,de még a fiúra kacsint.Ahogy odaért szokott helyére,a távolból figyelte,nézete a lányt,most először alaposabban,már ahogy egy óvodás teszi ezt,kicsit duci,fekete haja kékesen csillog,ahogy a nap rásüt,ahogy előre hajol,haja kicsit eltakarja az arcát,ahogy nézi szíve elkezd hevesebben dobogni,szinte már csak kislányt látja maga előtt,amikor hirtelen,észre veszi a fiuk vágtáznak a homokozó felé,szíve majd kiugrik,teste megfeszül,teste már ugrásra kész,már iramodna ő is,ám ekkor hirtelen vissza fordulnak,és elkezdenek felé szaladni,a lovaik nyihognak alattuk,ordítják ott az ellenség,ott az ellenség.A fiút félelem tölti el,nem szabad nem szabad,csak ezt hajtogatja,szinte az egész udvar őket figyeli,a fiú oda nézz ahol utoljára a kislány volt,és azt látja a kislány ott áll nézi őt,szemében rettegés,félelem,ijedelem.A fiú nem veszi le a tekintetét róla,egészen addig amíg már karnyújtásnyira vannak tőle,bal lábát hátra helyezi,testsúlyát előre,szeme,a törött orrú fiún szinte farkas szemet néznek,és ekkor elkanyarodnak,vágtáznak tovább,szemével követi,hogy kit szemeltek most ki,de csak a levegővel hadakoznak.Nem értette a fiú,mi történik vele,mik ezek az érzelmi változások,ekkor még nem.Ahogy ott állt,ismét a kislányra tekintett,aki már tovább játszott a babájával,karjában ringatta,talán énekelt is neki,nem hallhatta olyan messziről.Ekkor elhangzott a legrosszabb szó,sorakozó,tudtuk kézmosás,ebéd csendes pihenő.Sokan nem szerették,ezt,de muszáj volt.Ahogy beértek,udvari ruha le,benti ruha fel,ahogy vetkőztek,öltöztek,két gyerek nagyon zavarba volt,de szemük mindig találkozott,hol egyik pirult el,hol a másik.Kézmosást követően,kértek két segítőt,akik segítenek megteríteni az asztalokat,senki nem vállalta önként sosem egyik .Így mindig kijelöltek kettőt,az egyik fiú, fiú,a másik lány szokott lenni,fura módon az egyik a zárkózott fiú lett,a másik a duci kislány.Egymásra néztek,majd körbe mindenkire,lesz e gúnyolódás,de nem történt semmi,mindenki csendben volt.Amikor végeztek az ebéddel,a többiek kivonultak,fogat mosni tisztálkodni,addig ők leszedték az asztalokat,félre tolták a székeket is,és előszedtek a dadussal az ágyakat,és elrendezték,ők ketten ekkor mentek ki,a mosdóba.miután végeztek visszamentek.a kislány elfoglalta a szokott helyét,a fiúnak nem kellett sosem lepihennie,ő a dadussal,rajzolt,vagy mesélt neki,ám ezen a napon,nem így történt. Megfogta a fiú kezét,oda vezette az egyik üres ágyhoz,és nagyon kedvesen,szépen a csilingelő hangján elkezdett neki mesélni,a fiú azt kérte,ne ezt a mesét,hanem a kacsásat.Ahogy ült az szélén,és átnézett a másik ágyra,mikor a mese elkezdődött,ő is szerette volna hallani,és ekkor meglátta a fekete hajat…….szíve kalapált,izgatott lett,de letette fejét a párnára,betakarózott,mert tudta,hogy majd el kell takarnia a fejét,mikor a mese ezen része Nem irigyelte őket, hogy is vágyakozhatott volna arra, hogy hasonló legyen hozzájuk! Hiszen azzal is beérte volna a szegény, rút kiskacsa, ha a baromfiudvar népe megtűri!
Ekkor betakarta a fejét,könnyezett,valaki megfogta a kezét,kicsi volt,nem felnőtte,de akkor is,biztonságban érezte magát,megnyugodott,könnyezése,abba maradt.Keze lágyan megszorította a másik kezet,mintha sosem szeretné már elengedni. Így aludt el kislány kezében a keze.Arra riad hogy keltegetik,;édesanyád;jött érted,haza visz,nem tudta álmodik e vagy ébren van,vagy a nagymamámat nézik ÉDESANYÁMnak.Ahogy halad az öltöző felé,vegyes érzései vannak,kerítik hatalmába.Mikor meglátja anyját,nem boldog,de szája szélén egy mosolyt látni,ami nem mosoly,csak annak tűnik.Amikor kimennek az utcára,a fiú azt kéri nagyinál akar maradni.Nem,jössz velem haza,olyan fura volt neki ez a szó az anyjától,így érezte.–Hova megyünk,kérdezte a fiú?-Haza,hozzám,és apádhoz.-De nem akarok.Nagyihoz….-Olyan nincs,én szültelek,én szenvedtelek ki.-Messzire megyünk?-Busszal,metróval,másik metróval,trolibusszal.-Onnan nem tudok,bejönni egyedül.-Majd én,vagy apád.A fiú itt elhallgatott,némán követte az anyját,egy szó nélkül tették meg az utat.A fiú az utat nézte hol mikor szálltak le,mire szálltak fel,ő már tudta akkor,tudnia kell az utat Mamához.Mikor bementek egy bérház kapuján,ismerős illat csapta meg az orrát,pince,padlás és doh szag,sokat játszott a nagyinál a fészerbe.Annyi érdekes dolgot talált ott,amikkel eltudott órákon át játszani.Ott tette meg élete első ejtőernyős ugrását,6 évesen,egy a fészerben talált esernyővel.ami az ejtőernyője lett.Persze nem sejtette,hogy fájdalmas lesz,a földre érkezés.Tudta,hol a szerelő létra,amikor eltörött egy cserép,vagy csak a szél levitte,látta sokszor hogyan kell használni.Szegény nagymama,azt hitte biciklizik,az unokája,szabad idejében hímzett nagyija,sokszor csodálta türelmét érte. Kirögzítette a létrát,meggyőződött róla stabil e,ahogy látta,mielőtt rálépne,testsúlyával kell ránehezednie,és kicsit megrángatni,ha nem mozdul el mehet.Felmászott ereszig,kb 5 méter magasba,esernyőt kinyitotta,koncentrált,élete első ugrására,két kézzel megmarkolta,majd ugrott,az esernyő félúton kifordult,és fékezés nélkül csapódott seggel a földbe,a tv ben nem ilyen volt,a nagyija,kirohant a puffanásra.Az unokája ott ült a földön,kezében a kifordult esernyővel,ártatlanul nézett a tető felé,a nagyija hirtelen elsápadt,aztán kivörösödött,aztán kifehéredett,de mivel látta nem esett nagyobb baj,mint nem fog tudni leülni pár napig fájdalom nélkül. Elnevette magát,és csak mondott,úgy látszik,ebben a családban,minden fiú kipróbálja ezt,nyugtázta az esetet,és kacagva zárta lakatra,a padlást.Ekkor értek lakásuk ajtajába,mikor beléptek,az ajtón,apja így fogadta őket.-Hol a francba voltál eddig?Vagy eltévedtél?
folyt.köv