Bizonytalanság 5. rész

Összes megtekintés: 69 

Minden nap egy bizonytalanság. Tegnap pont erre volt bizonyosság. Erzsi kit most szívből sajnálok eltávozott közülünk. Vékony, sánta alakja, már most hiányzik a kapu alól. Viszonyom vele érdekes volt. Évike – kiáltott utánam majd mindennap és én szaladtam előle. Akkor még aktív dolgozó voltam, ő meg mindenkivel beszélni akart. Hol volt nekem időm akkoriban végighallgatni, jobb volt elszaladni. Szegény Erzsi egy kicsit bolondnak tűnt nekem. Fura volt, hogy züllött emberekkel paktál. Mifelénk sok ilyen van. Én szóba se állnék ilyenekkel. Ő jó szívű volt. Mégis a szíve vitte el. Szívinfarktus, azt hallottam. A fürdőkádban halt meg. Az ember azt hinné fürdés közben. Na, ez se biztos, hiszen ott aludt. Jó, múltkorában egy pár hete beszéltem vele. Panaszkodott a lányára, hogy állandóan szekiróza, sőt még meg is űti, mert horkol. A férje meg összefogott, a lányával együtt szidják, ezért inkább elmegy a fürdőkádba aludni. Mi még élünk, úgy néz ki, ha ezt életnek lehet nevezni. Én imbolygok, támolygok, támaszkodok, kapaszkodok, de még ellátom a háztartást. Unokám délig alszik, nem lehet őt ezért megszólni, mert beteg. A pótvizsgához még mindig nincs könyve, viszont kapott ígéretet hogy megszerzik, neki Jó lenne drukkol.

Szólj hozzá!