KEND ÚRFI ( TÖPŐR ) ÉS AZ IGA VONÓK VEZETÉSE . . .

KEND ÚRFI ( TÖPŐR ) ÉS AZ IGA VONÓK VEZETÉSE . . .
( Tizenkettedik ének )

Hideg még a föld talaja sej-haj nem bánom !
Még kicsi vagyok , de az nem baj , mert ügyes vagyok !
A háború miatt az iskolámat bezárták ,
De unalmas így az idő , a terem-buráját !

Nem baj azért valahogyan el telik az idő !
Megkértem a Kend uramat , mert azt belátom ,
Hogy nélkülem nem lesz nála szántás , vetés ,
A búzából kalács sütés , én pedig azt mindig kívánom !

Kend uram elfogadta segítségem örömmel ,
Vezethetem a teheneit szántásnál , vetésnél !
Nem tudhatom , hogy megyek majd az igavonók előtt ,
De a lábaim igen gyorsak , én leszek majd legelöl !

Nagy a kedvem , a vezetést talán kibírom ,
A segítésből sosem elég , azt én már jól tudom !
A nótám után megyek már a Kend uram gazdához ,
Ki megörül a látásomra , és jó reggelt kívánok !

A köszönés után , örültem , hogy kezdhetem a vezetést !
De csalódtam ; megkellett tanulnom a tehenek nevét .
A bal oldalon volt a Bözsi tehénke ,
A jobb oldalon meg a Rózsa tehénke !

Meg kellett tanulnom az irányítás szavait ; így a
Cselö ; azaz balra , Hajsz ; jobbra irányt jelentett !
Ezeket a szavakat én hamar meg tanultam ,
De a tehenek ; sosem tudták melyik a jó irány !

Ezért már éreztem , hogy a vezetéshez az erőm kevés ,
Ez a munka nékem nagyon-nagyon nehéz !
A vezetési munkában egyre jobban fáradtam ,
De ezekről az érzésekről senkinek se szoltam .

A sok gondom nehezítette Kend uram türelme ,
Mert mérgét kifejezte ostorával mind a két tehénen !
Csapkodta ostorával egyiket vagy másikat ,
Tettével idegessé tette szegény állatokat .

Tőpőr nem mert szólni , hogy ne üsse már őket ,
Mert ők biztosan nem iga vontatására teremtődtek !
Az ostorozás miatt a tehenek úgy meg vadultak ,
Hogy a jó isten se lett volna képes az irány tartására !

De a Kend uram mérge csak nem csillapodott ,
Mert a talaj szántása sehogy nem gyarapodott !
Mérgében úgy kiabált szegény állatokra ,
Hogy a hangjától , csapásaitól azok ugrottak , futottak !

Akkor már bántam , hogy a vezetést akartam ,
Mert a veréstől a tehenek össze-vissza futottak !
Én egyik fenyítéskor elestem a rohanó tehenek előtt ,
De szerencsémre az állatok előttem meg álltak !

Én akkor már patak szerűen izzadtam ,
A fáradságomtól , kimerülésemtől felállni se tudtam !
Az iga előtt a hideg földön hátamon feküdtem ,
Talán fél órát töltöttem a földi fekvésen !

A szomszéd is észre vette , hogy baj érte a kis Töpőrt ,
Futva siettek mert azt hitték , hogy a tehén rám taposott .
Szerencsére csak esés volt és kimerülés ,
De súlyos lett később a megfázásos nagy betegség !

Ezen a napon , de később sem , a Töpőr már nem vezetett ,
Mert a kifáradás , megfázás miatt meg betegedett !
A betegsége ; magas láz , és erős köhögés ,
Kapta édes anyjától a hideg vizes kereszt kötést !

Bánta már kis Töpőr , hogy akarta a vezetést ,
De , hogy beteg lett , arról nem tehetett !
Nem tudhatta a kis gyerek , hogy a tette veszélyes ,
Azt sem , hogy jövőben majd szerencsés lesz !

( Írta : Lajos Nagy , Kaposvár )

Szólj hozzá!