Beszédes érzelmek
– Mit szólsz hozzá? Csak összehoztuk ezt a beszélgetést.
– Nem is tudom. Talán. Lehet, hogy nem is kellett volna. Tartok ettől az egésztől. Ebben már lehet, hogy benne van a pszichológus keze is.
– Szuper. A kétszemélyes csapat bővülni fog, végre engem is megismerhet.
– Igazából alig merem kimondani, de én óvom tőled, szeretném megvédeni azoktól a helyzetektől, amikbe belesodorhatod.
– Na, ez már sok. Mi lesz ebből a gyerekből, ha te ennyire rátelepedsz? Pusztán azért, hogy védd. Nélkülem nem lesz belőle egészséges személyiség, csak egy beteges, anyám asszony katonája. Mikor érted már meg, hogy rossz hatással vagy rá?
– Én csak jót szeretnék neki. Hiszem, hogy nagy szüksége van rám. Talán megóvhatom a veszélyektől, a segítségemmel elkerülheti az élet nagy tragédiáit. Mindig felhívom a figyelmét a veszélyekre. A biztonság nagyon fontos dolog. Ha baj éri, te mit fogsz vele kezdeni?
– Mit kezdeni? Először is, miért kell folyton a bajra gondolni? Én szeretném, hogy minél többet tapasztaljon, kezdjen végre önállósodni. Persze rád is szüksége van, sőt mind a kettőnkre, csak kell tartani egy normális egyensúlyt. Értsd meg, mind a kettőnkre! A pszichológus is ezt tanácsolta.
– Na igen, a pszichológus. Segített neked, hogy egyre többet találkozzatok. Az osztályfőnök ötlete volt az egész. Folyton azzal jött, hogy félénk a gyerek. Nem kezdeményez. Nincsenek barátai. Semmilyen programban nem vesz részt. Bla-bla-bla. Pont ő beszél! Nem tud fegyelmet tartani. Tőle aztán azt csinálnak a gyerekek, amit akarnak. A durvábbak folyton egymást ütik. Miért nem azokkal foglalkozik? Nevelje meg azokat. Látná, hogy itthon milyen jól érzi magát. Áldott jó gyerek. Sokszor egész nap csak olvasgat vagy rajzolgat. Még az udvarra sem akar kimenni.
Nem is szereti ha valaki jön hozzá. Te meg küldenéd sportolni, táborokba? Este nem is tudna elaludni. A buszon meg folyton rosszul lenne. Az iskolában, ott van például a szekrényugrás. A szekrény előtt megtorpan. Jól is teszi. Mi lenne, ha nem tudna rá felugrani. Vagy a szereplés. És ha közben belesül a szövegbe? Mi lesz ha kinevetik? Azok a dolgozatok is. Megtanulja itthon, ott meg nem jut eszébe.
– Ez is miattad van. Nem tud koncentrálni.
– Micsoda? Miattam nem tud koncentrálni? Neked kellene tiszteletben tartani az érzéseit.
– Biztos vagyok abban, hogy folyton utánam vágyakozik. És én meg is teszek mindent az egészséges fejlődéséért. Merjen olyan dolgokra is vállalkozni, amik szabadabbá teszik.
– Jaj, ne tedd ezt. A pszichológus hatására egyre inkább feléd húz és távolodik tőlem. Mi lesz ebből? Tegnap is úgy jött haza, hogy szeretne elmenni a nyári táborba. A Balatonra! Fel sem foghatom. Ide jutottunk.
– Nagyon helyes. Elboldogul majd, csupa új élményt szerez, én mindenben segíteni fogom.
– Ne tedd, kérlek! Nem bírom a változásokat.
De most már elég! Én kezdeményeztem ezt a beszélgetést, törekszem a megegyezésre. Mint mondtam a megoldás az, hogy mind a ketten, hitelesen veszünk részt az életében. Végre itt az ideje, hogy megtanuld, Kedves Félelem! Nem lenne Merészség a nevem, ha feladnám a harcunkat.