A napokban hazafelé sétáltam

A napokban haza fele sétáltam, este nyolc körül. Már kezdett a meleg mérséklődni. Sokan voltak az utcán. Üdülés ez a 18-19 fok meleg este. Nappali 38 fok mellett. Fiatalok hangos beszédére lettem figyelmes.
– Részeg
– Nem, te őrült nem látod, hajléktalan?
– Akkor is orvost kell hívni!
– Dehogy hívunk ez részeg, ha kijön a mentő, akkor nekünk kell fizetni, mert téves riasztás, te barom.
Közben odaértem ahol a féri leesett a padról, és a földön feküdt.
– Mi történt fiúk?
– Ez itt meg akar halni, hörög, elhúzódott a szája, be van rúgva!
– Nincs berúgva, ez az ember beteg, rosszul van! Mentőt kell hívni.
– Én nem hívok, nincs pénz a telefonomon.
A járókelők elkerültek minket felnőttek, gyerekek, mindenki utálkozva nézte a fetrengő férfit, olyan is elhangzott, hogy rohadjon meg az ilyen, aki ennyit iszik, mások pedig arra bíztatták a fiatalokat, hogy nézzék csak majd a drogtól és az italtól ti is így jártok.
Telefonáltam mentőért, ami hamarosan megérkezett. Idegesen várakoztam, mert láttam, hogy bal kezét nem tudja emelni, a szája elferdült. Két lány közeledett, a fiúk feljajdultak az örömtől:
– Gyertek, nézzétek meg ezt a pasit, már be is pisilt.
Nagy hangon szitkozódtak. Az egyik lány felsikított,
– De ez az én apám!!!
A hangoskodók elhallgattak, a lány kétségbeesve sírt és szólította az apját, de ő nem felelt. Közben megérkezett a mentő. Az orvos megállapította, hogy stroke, azonnal kórházba kell vinni. A lánya magán kívül hívta az anyukáját, hogy azonnal jöjjön, mert baj van. Azután beült a mentőautóba és elkísérte apját. A kimerültségtől nem tudtam elindulni, leültem a padra. Hallgattam, miről is megy a srácok között a beszélgetés.
– Te, hallod, ez a faterja a csajodnak?
– Ezek szerint!
– Nem ismered?
– Nem, csak azt tudom, hogy nagy vállalkozó, sokat dolgozik és kizárólag a családjának él. Nyáron tenger, télen sí, nagy ház, nyaraló, három autó az udvarban. Nem úgy, mint az én faterom! Minden este részeg, de legalább semmi baja.
– Most mi lesz, mit mondasz a csajodnak?
– Nem tudom, ha viszem haza a kocsmából apámat, majd meg kérdezem tőle.
– Nem tudtam tovább hallgatni az okos beszélgetést, elindultam haza.
Útközben azon gondolkodtam, hogy a nagyvállalkozó, aki éjjel nappal dolgozik, hogy a családnak meg legyen mindene. A lányának megadjon mindent, amit ő nem kaphatott meg, fiatalon. Megvan mindenük, sokkal jobban élnek, mint az átlagember. De mennyivel többet dolgoznak? Mennyi stressz éri őket? Mennyit aggódhat szeretett egy szem lányáért, aki ilyen fiúval jár?
A fiú családja, akik segélyből él, jut kocsmára, szórakozásra, nem megy időpontra tárgyalni, nem stresszel, csak irigykedik. Irigy és utálja azokat, akinek jól megy. De ő mit tesz érte? Várja a segélyt, és arról beszél a kocsmában, hogy a fia kifogott egy gazdag lányt! Mekkora szerencse!
Szomorúan értem haza. Igen, „az élet nem habos torta” !

“A napokban hazafelé sétáltam” bejegyzéshez 16 hozzászólás

  1. Szia Rita!
    Örülök, hogy egyet értesz velem, köszönöm, hogy nálam jártál. Szeretettel Rózsa(f)

  2. " Irigy és utálja azokat, akinek jól megy."

    Kedves Rózsa!

    Így igaz. Szinte megölnék egymást az emberek az irigységtől. A facebookon időnként elszőrnyedek azon, hogy nem csak a gazdagok "élveznek" gyűlöletet, hanem azok is, akik nem velük fújnak egy követ. Ez nekik a "demokrácia" , hogy csak a saját véleményüket fújhatja mindenki, aki pedig gazdag, az lop, csal és ki kell őt írtani.

    Szépen megírtad ezt a félelmetes jelenséget.

    Szeretettel: Rita(f)

  3. Kedves Szabolcs!
    Nem tudtam szó nélkül hagyni, az esetet. Csak remélni tudom, hogy a jövő generációnak kevés része így gondolkodik. Köszönöm, hogy nálam jártál
    Üdv. Rózsa(f)

  4. Rózsa kedves!
    Megrázó a történet.
    Aki soha, semmit nem tesz le az asztalra, az beszél társadalmi igazságtalanságról, az ágál a rendszerető, szorgalmas emberek ellen, hogy azoknak miért van több?
    C’est la vie – akár tetszik, akár nem!
    Gratulálok a remek íráshoz!
    Szeretettel: Szabolcs
    B)

  5. Szia Kankalin!
    Helyesírási hibák, gyors gondolatmenetből adódnak!
    (f)Köszönöm észrevételed. Rózsa(f)

  6. Szia Rózsa! 🙂

    Tanulságos írásidat szívesen olvasom. Ebben is több megfontolandó gondolatot hagytál, érdemes eltűnődni rajtuk. A helyesíráson kicsit lehetne javítani (pl. igekötős igék), akkor még teljesebb lenne ez a valószínűleg igaz történet.
    Köszönöm, hogy megosztottad velünk. 🙂 (f) (l)

    Szeretettel: Kankalin

  7. Kedves Magdi!
    Még mindig hatása alatt vagyok a történteknek! A minősíthetetlen hozzá állásnak. A fiatalok érzék nélküli viselkedéséhez.
    Szeretettel üdvözöllek Rózsa.

  8. Kedves Rózsa!
    Ritka kivételtől eltekintve, mert itt ott azért talán még élnek köztünk jóérzésü emberek, sajnos ilyen világot élünk.
    Sok szeretettel gratulálok remek írásodhoz,
    Magdi

  9. Kedves Marika!
    Köszönöm, hogy nálam jártál, szép estét kívánok Rózsa

  10. Kedves Rozsa! Nagyon szomoru eletkep.
    Szeretettel olvastam.
    Tovabbi szep napokat kivanok. M.(f)

  11. Kedves Kata, Klári és Ida!
    Köszönöm, hogy olvastatok.
    Sajnos még mindig hatása alatt vagyok az eseménynek.
    Reélem leg közelebbi kiruccanásom, valami vidám történet lesz!
    Ölellek szerettel benneteket.Rózsa(f)

  12. Kedves Rózsa!

    Sajnos ez már mindennapos jelenség napjainkban. Egyre érzéketlenebbek leszünk mi emberek egymás iránt, a fiatalok meg pláne. Az a gyanúm, hogy nagyon, de nagyon önző ifjúságot nevelünk napjainkban. Lehet, hogy a mi hibánk?
    Tetszett az írásod.

    Szeretettel,
    Ida

  13. Kedves Rózsa!
    Sajnos a mai világban gyakran szembesül az ember azzal, hogy mennyire felszínes érzelmekkel élnek emberek, mennyire nagy az előítélet egyesekben. Elszomorító, hogy nem figyelünk embertársainkra.
    Gratulálok szeretettel: Klári(f)

  14. Kedves Rózsa!

    Történetedet olvasva eszembe jutott drága apám, nyugodjon, mikor bekómált a kórház előtt az utcán. Mindenki kerülte, hogy részeg, szerencsére öcsém ment érte, és ölben vitte vissza az orvoshoz. Ez már harminc éve történt, úgy látszik, azóta sem változtak az emberek. Elgondolkodtató írásodhoz szeretettel gratulálok(f)Kata

  15. Kedves BogIcu!
    Hidd el most is hatása alatt vagyok a történteknek, nagyon szomoran hallgattam a fiúkat. Szerencse, hogy nem ismerek hozzájuk hasonlót, és csak reménykedek benne, hogy kevesen vannak. Köazönöm, hogy olvastál Rózsa(f)

  16. Kedves Rózsa!

    Mennyire döbbenetes, hogy az emberek milyen könnyelműen, meggondolatlanul ítélkeznek. Gondolok itt a járókelőkre, akik utálkozva fordítottak hátat a haldokló embernek.
    Nagyon-nagyon sokan dolgoznak napi 15-16 órát, hogy el tudják tartani kis családjukat, és egyre többen halnak meg fiatalon, a túlhajszoltság, stressz okozta betegségek miatt is.
    A fiatalok reakciója, viselkedése elszomorító.

    Remek írás!
    Gratulálok szeretettel: Icu(f)

Szólj hozzá!