Csípős novemberi reggelre ébredtek. Délután minden nagylány és fiú kint sétált a falu fő utcáján nézegetve, kacsintgatva egymásnak. Jani vett egy kis piros mézeskalácsszívet, amire nem volt írva semmi, de kicsi tükör díszítette. Gondolta, majd összehajolva nézik meg magukat benne. Mária mosolyogva köszönte meg, piruló fiúnak a sokat mondó ajándékot.
Este mikor felkérte a Máriát táncolni, észrevette, hogy az egyfolytában az ajtót lesi. Amin egy repülős katonatiszt lépett be, a lány mintha közelebb bújt volna hozzá. Fejébe szállt a vér Azután valami semmiségen kihívóan kacagva hagyta el őt a tánc befejeztével, mondván ki kel mennie.
Jani barátaihoz csatlakozott. Mikor újra megszólalt a tánczene, szemével kereste Máriát, de ő már foglalt volt, nagy önfeledten táncolt egy tiszt karjain. És egész este csak a katonatiszttel táncolt, aki haza is kísérte..
Sűrűn jött ezután a tiszt udvarolni, aki a falu legszebb lánya volt.
Húsvétkor hiába ment Jani locsolkodni, Máriának a városban dolga akadt,- mert a tiszt szolgálatban volt-, ott várta meg, a kaszárnya ajtajában. Együtt jöttek haza, hogy több időt tölthessenek egymással.
Az esti locsolóbálban Mária távolságtartóan táncolt Janival. Ő megértette a lány csak játszott eddig vele. Talán éppen ezért sose szeretett többé táncolni, pedig jó táncos hírében állt. Kiváló ritmus érzékkel De mit is gondolt! Ő balga? Hiszen Mária 6 évvel volt nála idősebb. Nem tehetett róla csak Máriáról álmodott, a helyes kis szeplőit csókolta képzeletében. Barátai már jártak lányokkal, senki se tudott reménytelen szerelméről. Szerencsére Mária se dicsekedett ezzel a hódításával.
Megkapta a szakmunkás bizonyítványt. Nyáron még dolgozik Jani bácsinál, de már formálódott benne a terv, hogy Pestre megy keresztszüleihez. Majd csak találnak neki való munkát a városban. Nehezére esett látni a boldog szerelmes, elbolondított Máriát.
A katonatiszt sem volt érzéketlen a szép teremtés iránt. Mikor szolgálatban volt, mint berepülő pilóta, bizony frászt hozott a falura, mert udvarlásként a gépével rázúdult mélyrepülésben a falu fölé, hogy a kertben napozó Máriát láthassa.
Jani kínlódott, szerelmes szíve sajgott.. Megszabadulni a falutól, mielőbb! Határozta el. Keresztanyjáék lejöttek hétvégére, akkor előállt a kéréssel, fogadnák őt, ott a városban. Keresztapja megígérte segítségére lesz állást találni.
Szüleivel meg se beszélte előre, kész tények, elé állította őket. Kicsit ellenkeztek, de mikor megígérte, keresetét hazaküldi, sóhajtozva bár, de elengedték.
Járt már többször a fővárosban, volt pár napot keresztszüleinél is, de unokabátyja a pesti srác féltékenyen vigyázott mindenre, nehogy a barátai is átálljanak ennek a vékonydongájú, kék szemű fiúnak a pártjára. Keresztapja is mindig vele példálózott, most, hogy hazajött a disszidálásból. Nézd meg a Janit! Így, meg úgy…
Unokatestvére felvágott azzal is, hogy 56-ban a szökéskor a határőrök ellőtték a lábát. Bécsben, a lágerban gyógyították, majd hajóra rakták és irány Amerika!
De bizony nem lelte helyét, hazatért, mikor hallotta, hogy ezt büntetlenül meg lehet tenni. Itthon tudta meg az árát a büntetés elkerülésének. III/3-as ügynök lett. Munkatársairól kellett írnia rendszeresen jelentést, de talán épp ez faragott embert belőle, mert nagyon utálta ezt a munkát. Igyekezett behunyt szemmel, becsukott füllel járni. Ha panaszkodtak a munkások a csepeli gyárban, ő tovább állt. Ne tudjon semmiről, de látta, az embereknek hiányzik a szabadság, elégedetlenek. Apja megbecsült szakember volt. A munkástanács elnöke. Nemegyszer vitába keveredett apa és fia.
Jani igyekezett távol tartani magát ezektől a vitáktól. Keresztapja amint ígérte, segített is. Beszélt egy barátjával, aki egy építőipari vállalat gépészetén mérnökként dolgozott. Oda bevitte dolgozni Janit. Munkásszálláson helyet kapott., kevés térítésért, 2 ágyas szobában. Ez így jól bejött. Örömmel kezdte meg a munkát. Szorgalmasan dolgozott. Szabadidejében kimosott magára, frissen kivasalt ingekben járt. Kezein sose látszott olajfolt. Addig sikálta, míg hófehér nem lett, körmei ápoltak.
Főnökei elégedettek voltak vele, kollégái különcnek tartották. Visszafogottan, de divatosan öltözött. Kevés ruháit jól megválogatta.
Hamar elsajátította a munkát a forgácsoló gépen. Ha különösen pontos munkára volt szükség, mindig rábízták.
Kollégái hétvégeken táncolni mentek, ő szívesebben maradt a szállón, ilyenkor egyedül végignyújtózkodott a vaságyon, gondolataiba mélyedt, talán egy szerelmes lány karjaiban képzelte magát, végül jó nagyokat aludt.
Elégedett cseppet sem volt, hiány érzete valami iránt egyre erősödött benne. Havonta egyszer hazalátogatott, vitte keresetét. Épp csak annyit tartott vissza amiből szűkösen megélhetett. Édesanyja mindig visszanyújtotta a fele pénzt, de ő nem fogadta el. Két öccse még iskolás, kell a pénz a háznál.
Mária felől nem érdeklődött. Azonban anyja elmesélte, amikor hétvégére hazajött, milyen jó házasságot kötött Mária, egy repülőtiszt vette feleségül, lakást is mindjárt kaptak abban a városban, ahol szolgálatot teljesített. Megszületett első fia is.
Meglepődött, hogy az új hírek nem okoznak akkora fájdalmat, mint gondolta, volna, s-hogyha eljön ez az idő, ki se bírja-. Lám most nyugodtan hallgatja édesanyját, amint meséli a történteket Máriáról.- Nem hiába Moszkvában tanult a Miska, jó a fizetése, Mária nagyon boldog. Életveszélyes volt Miska szolgálata, és titkos is, különösen most a pakisztáni válság idején.
Édesanyja kicsit kotorászott a konyhaszekrény fiókban, egy összehajtogatott, felbélyegzett papírt vett elő. Könny csillogott a szemében.
Kisfiam! Ez neked jött a tegnapi postával. Még 2 nap és február 13-án bevonul katonának. Különös izgalom járta át. Lehet erre várt?! Végre történik valami.
Bár otthon pénzszűkében lesz a család, ha ő katonáskodik, a törvényt be kel tartani. Izgalommal készülődött.
Írta: Domin Jolán
Köszönöm figyelmed
Kedves Jolánka!!! novellád az igazi életet meséli el….gratulálok…Alexáné