Hetvenmillió apropóján

Kéthete hallottam a rádióban, valaki hetvenmilliót nyert a lottón. ;Azta!; – mondja anya, hirtelen azt se tudná, mit kezdjen ennyi pénzzel.
Hülyeség tombolt az agyamban, feldobtam a régi témát, amit kora reggelenként vitattunk meg az autóban, míg dolgozni jártunk. Számtalanszor láttam az autókereskedésnél egy hajót, hogy hogy kerülhetett oda, nem tudom. ;Anya, nem vennéd meg nekem azt hajót?; – kérdeztem. ;Valahogy le is kéne juttatni a Balatonra!; – mondtam. ;Persze kislányom megveszem, s el is szállíttatom!;
Pár nappal később hazafelé tartva, megint formában voltam, s megkérdeztem anyát: ;Te anya, hogyhogy itt áll még a hajóm, már rég a Balaton hűs vízében kéne ringatóznia.; Jajj!; – hát kezdte nevetve, ;megint elfelejtették elvinni, na majd holnap rájuk telefonálok.; Fantáziánk útján szárnyaltunk, valahányszor úton voltunk.
;Anya, te mit csinálnál ennyi pénzzel, ha öledbe hullana?; ;Hirtelen nem is tudom kislányom.; Nyughatatlan szabadságvágyam, nem hagy nyugodni: ;S a quvadomat sem kaphatnám meg, anya? Úgy vágyom rá!;
;Szó se róla vad motorosom, neked nem jár quvad, mert fának mennél, s azt nem engedem!;
;Jaj anya, te milyen vagy, nem engedsz még gondolatban se tekeregni a nagy világba. Pedig vinnélek magammal, mert úgy szeretlek anya.;
;Na és te? Mire költenéd a pénzt?; – kérdezte.
Nagyon komoly lettem, nehéz volt róla beszélnem, mert mindkettő szívemnek vágya. Megpróbáltam könnyek nélkül beszélni róla.
;A rák ellenszerét szeretném kikutattatni, hogy a szenvedő betegek még évekig éljenek fájdalom nélkül családjaik körében. A másik kutatási célom, vakoknak fejlesztetnék egy eszközt, amelynek segítségével önállóan, s mégis biztonságosan tudnának közlekedni.;
;Henikém, erre nem is lenne elég a pénzed.;
;Ne hidd anya, hogy erre nem gondoltam. Biztosítanám a pénzt a kutatásokra, ugyanis lenne egy lovardám Balatonon, ott is élnénk a partközelben, hogy könnyen le tudjak menni a kéklő, fodrozódó tóhoz.;
;Vennék neked egy speciális autót, hátul be tudnál szállni tolókocsival. Alkalmaznék hozzá egy sofőrt, hogy szabadon mehess kedvedre.;
;Köszönöm édesanyám.;
Csak egy reggeli eszmecsere futtatás volt, forró gőzölgő kávé mellett.
Milyen szép lenne, ha megvalósíthatnám gondolataimat.
2019. Május 20.

“Hetvenmillió apropóján” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Kedves Henriett!

    Igazán megható a történeted, főleg a benne rejlő jóságos szív! Bárcsak, akik megtehetnék, ők is így gondolkodnának.

    Szeretettel olvastalak: (f)

    Kata

  2. Kedves Henriett!
    Kívánom, hogy még nagyon sokáig álmozz és részesits abban az örömben, bennünket hogy olvashassuk írásaidat.
    Sok szeretettel,
    Magdi

Szólj hozzá!