Ki a gyilkos?

Még mindig magas volt a láza, az influenza teljesen levette a lábáról. Köhögött, szédült, szemei olyan karikásak, mintha hat napig éjszakázott volna. Háziorvosa szigorú ágynyugalmat rendelt el, de betegállományról hallani sem akart. Betelefonált a főnöknek, hogy pár nap szabadságot venne ki. Megegyeztek, ha jobban lesz, jelentkezik.

Két napig szinte csak aludt, szedte a gyógyszereket, csütörtökre azonban már nagyon sokat javult az állapota. Lezuhanyozott, rendbe tette magát, s elégedetten huppant vissza az ágyba. Ez jó, gondolta, hétfőig lustálkodni fogok! Imádott olvasni, falta a könyveket, de az utóbbi időben olyan fáradt volt munka után, hogy szinte teljesen leszokott kedvenc tevékenységéről.
– Eljött a ti időtök! – mondta félhangosan a könyvespolcon árválkodó kötetekre pillantva. Kiugrott az ágyból, és lázasan kezdett válogatni.
– Nem, most valami könnyed legyen… mi is? Megvan, egy krimi, kell egy kis izgalom! Nézzük csak! A grófnő rejtélyes halála. Bele is mélyedt, már a nyolcvanadik oldalon tartott, amikor nagynénje belépett a szobájába.
– Jaj drágám, ha olvasol, nem zavarlak! – megigazította a párnákat, leült az ágy szélére, és mesélni kezdett.
– Reggel kiszaladtam a piacra, hogy milyen drágaság van angyalom, el se tudod képzelni. Mit van pofájuk elkérni egy kis gyümölcsért, felháborító! A hentes büdös húst akart rám sózni. Na, elhiheted milyen botrányt csaptam, behúzta fülét-farkát. Oda se megyek többet! Hazafelé találkoztam Erzsikével, jaj, ne tudd meg aranyom, csak a panasz, csak a panasz… miközben neki van a világon a legjobb dolga, a férje úgy kényezteti, mint egy kisbabát. Ismerte csak volna az én Lajosomat, megtudta volna milyen az élet!
– Lujza néni, olvasnék…. – szólt kedvesen, de igen határozottan.
– Ó, persze, persze, ne haragudj! Mit olvasol, te szépség?
Kikapta unokahúga kezéből a könyvet, s fennhangon olvasta a címet.
– Á… jó, igazán remek, már vagy húsz éve olvastam. Hát, persze a grófnő nem is halt meg, de te még ezt nem sejtheted. Nem, nem a kertészbe szerelmes, hanem a fiába, vele szökik el Argentínába, vagy hova a fenébe, arra nem emlékszem.
– Lujza néni! – dühös volt, kezével csapkodni kezdte a takarót.
– Jól van, ne idegeskedj! A gróf is vigasztalódik. Elveszi feleségül a szépséges cselédlányt, Irinát. John, az angol szakács pedig, aki megmérgezte a kutyájukat, szívinfarktust kap a medencében, és meghal. Helene, akinek látomásai vannak, szanatóriumba kerül. Jobban vagy édesem?
– Igen, Lujza néni, teljesen jól vagyok. Magamra hagynál, kérlek?!

Hatalmasat sóhajtva nyúlt az éjjeliszekrény fiókjába, kivett belőle egy fekete filcet, s egy általa összeállított listát.
;Olvasásra érdemes regények és krimik.;
Bekereste a címet, majd vadul satírozni kezdte, hogy többé ne is látszódjon.
Éjszaka, álmában ő volt a grófnő, és mezítelenül úszott a medencében. A kertész fia farkasemberré változott, a cselédlány pedig Lujza néni volt, aki mankóra támaszkodva bicegett a henteshez.

Reggelre újra belázasodott…

Budapest, 2018. június 28.