Hópihe történetek: Vera néni Napsugara (V.)

Alig vártam már az őszi szünetet. Két dolog miatt: először is nem kellett egy hétig iskolába menni, és a legjobb, hogy anyáék szabadságon lesznek. A nagyiékkal együtt elutaztunk Csongrádra a Tisza partjára. Volt ott egy régi kis halásztanyája a nagypapa gyerekkori barátjának, szívesen láttak bennünket.
Izgatottan készülődtünk, most Hópihét sem felejtettük el, neki is külön csomagoltuk a kedvenc dolgait, hogy otthon érezze magát. Az előzőkből tanulva, most mindenre alaposan odafigyeltünk. Rendbe is ment minden. Három óra autózás után megérkeztünk végre! Hópihe a tőle megszokott módon, teljes nyugalomba aludt az úton. Hatalmasat ásított, miákolt egyet, mikor kiszálltunk a kocsiból. A halásztanya egy kis bekerített telken állt. Közelebb, távolabb ugyan ilyen kis horgász kunyhók voltak végig a Tisza parton. A mi cicánk meg sem közelítette a vizet, köztudott volt, hogy utálja. Maga a hely azonban nagyon tetszett neki, rohangált az udvarban, kergette a verebeket, nevetséges módon harapott egyet a fűcsomókból, meghempergett a virágágyásban majd elterül a küszöb előtt. Az elkövetkezendő napokban Hópihét alig láttuk. Ahogy láttam, rajtam kívül a többieknek nem nagyon hiányzott. Néha jegyezték csak meg, hol mászkálhat egész nap?
Aznap reggel korán keltem, hogy utána eredjek, merre is tölti a napot a cicánk. Végig sétált a Tisza parton a töltésen, fel-le rohangált a parton. Besétált a városba, az első utcába ismerősként fordult be. Mi a manó? – gondoltam. Egyszer csak hallom:
– Hát megjöttél, te csavargó! Merre jártál egész éjszaka? Gyere Napsugár, már elkészítettem a reggelit! Gyere szépen!
Mici csak állt, hallgatta az idős nénit. Hópihe, aki most Napsugár volt, boldogan sétált be a néni után a házba. Mici is bement utánuk. Elmondta, hogy ki is ő, és hogy ez a cica Hópihe az övé. Szegény Vera néni, – így hívták az idős asszonyt- nagyon szomorú lett. Elmondta, hogy mióta Napsugarat megismerte, újra lett értelme az életének, nagyon jó cica, olyan nap nem volt eddig, hogy egy-két egeret meg ne fogott volna, vagy, hogy ne játszott volna a konyha előtti kiskertben a madarakkal. Mici nagyon csodálkozott, mintha nem is ugyan arról a cicáról beszélgetnének. Ott Vera néni házában, Hópihe is teljesen más volt. Fürge volt, vidám, szemeiben valami csillogást véltem felfedezni. Aztán rájöttem az okára. Hisz Vera néni már idős, egész nap otthon van. Vagyis együtt tudják tölteni az egész napjukat. Mindent tudnak egymásról, odafigyelnek egymásra, szükségük van egymásra! Ez az!
-Vera néninek kérem, most haza kell mennem, de majd estefelé visszajövök! Csókolom!
Mindenkit otthon találtam, azonnal össze is hívtam az egész családot, hogy elmondjam milyen óriási jó ötletem támadt Hópihével kapcsolatban. Röviden csak annyi: ajándékként hagyjuk itt Hópihét Vera néninek, hisz neki szüksége van rá, szükségük van egymásra.
Nagyi annyit mondotta: – Ez igen, Micikém! Büszke vagyok rád! Jó gyerek vagy!
Nagypapa: -Drágám, ahogy Te szeretnéd, ha a cicátok ettől boldogabb, örömet tudsz szerezni másoknak, legyen, ahogy akarod!
Anya: -Kicsim, ha igazán ezt szeretnéd, akkor legyen! Amúgy is sokat volt szegény egyedül a lakásban!
Apa: – Én mindig is tudtam, hogy a mi Hópihénk különleges cica, és lám! A végén még igazi macska válik belőle itt Csongrádon!
Együtt elsétáltunk Vera nénihez, elvittük Hópihe cuccait, amire azt hiszem itt már nem lesz szüksége, de arra gondoltam, jó lesz neki emléknek.
Mielőtt hazautaztunk volna, még meglátogattuk Napsugarat és Vera nénit. Vera néni nem győzött hálálkodni nekünk, és úgy éreztem nem csak ő, hanem a volt cicánk is.
Elégedett voltam magammal, boldognak láttam mindkettőjüket és én is boldog voltam ettől. Intettem Napsugárnak: – Viszlát, jövőre!

“Hópihe történetek: Vera néni Napsugara (V.)” bejegyzéshez 18 hozzászólás

  1. Kedves Rita! Örültem a látogatásodnak, köszönöm a figyelmedet, kedves soraidat, üdvözöllek szeretettel: Klári(f)

  2. Kedves Klári!

    Ez nagyon aranyos volt. Örömmel olvastam. Jó helyre került a cica.

    Szeretettel: Rita(f)

  3. Kedves Rózsa! Köszönöm a látogatásodat és kedves soraidat, örülök, hogy tetszett az írásom. Ölellek szeretettel: Klári(f)

  4. Kedves Klárika! Nagyon kedves törtánetet írtál! Hópihe-Napsugár végül is jó helyre került. Jó tudni, hogy jó kezekbe van, szeretettel gondoskodnak róla. Nagyon tetszett írásod!(l)

  5. Köszönöm kedves Rózsa, üdvözöllek szeretettel: Klári

  6. Kedves Éva! Köszönöm a figyelmedet, türelmedet, hogy végigolvastad Hópihe cicánk történetét. Örülök annak is, hogy elnyerte tetszésedet. Üdvözöllek szeretettel: Klári(l)

  7. Kedves Klári! Örömmel olvastam a történetet. A magányos embernek egy kiscica is sokat jelent. A társat helyettesíti. Egész történetedet áthatják a mély és jóságos érzések. Amelyet minden novellánál megérezni. Sok szeretettel gratulálok. Éva

  8. Drága Idám!
    Örömmel látom, nyomon követted Hópihe sorsát. Azért sajnáltam, hogy szegény Vera néniről és Hópihéről nem tudtunk már semmit.
    Remélem ők legalább örültek egymásnak. Köszönöm, hogy olvastál, szeretettel ölellek: Klári(l)

  9. Drága Évám!
    Köszönöm megtisztelő figyelmedet és kedves soraidat, szeretettel ölellek: Klári

  10. Drága Klári!

    Hatalmas szíved van, hogy elajándékoztad Hópihét Vera néninek. Így lett Hópihéből Napsugár. Meglepő fordulat volt a nagy egymásra találás, meg a gyermeki szív jó szándéka és így lett szép és megható a történet vége. Örömmel olvastam.

    Szeretettel,
    Ida

  11. Kláriikám! Írásodból érezni mennyire szereted és tiszteled az állatokat a kis Hópihe- Napsugár kapcsán. kedves tanulságos meghatóan szép történet. Én ugyan nem tudom a kutyusomtól, hogyan tudnék megválni, de nálam más a helyzet egész nap együtt lehetünk. Annyi szeretet, jóság tükröződik írásodból, hogy sokan megírigyelhetnék. Ilyen emberekre van szüksége a ma társadalmának, mert ha lelkében, szívében szeretet azt máshol is kamatoztatja. Örömmel olvastalak. Éva

  12. Drága Babu!
    Köszönöm a figyelmedet! Mindig örömmel látlak nálam, értékelem hozzászólásaidat. Szeretettel ölellek: Klári(l)

  13. Drága Klárika!
    Végig követtem én is Hópihe kalandjait!
    Hogy mennyi mindent lehet irni egy cicusról.
    Nagyon tetszett ahogy befejzted,bár nehéz elhagyni
    egy mindig is hozzánk tartozott állatot,de azért vannak ilyen
    nemes cselekedettek is ! Kedves volt írásod!:)
    Gratulálok szeretettel….Babu(f)

  14. Drága Magdikám!
    Örömmel látom, hogy Te is végigkövetted Hópihe történetét. Tudtam, hogy nem hagynád ki, hogy el ne olvasd.
    Köszönöm a figyelmedet és kedves soraidat, szeretettel ölellek: Klári(l)

  15. Kedves Klárika!
    Érdeklődéssel követtem Hópihe történetét, nagyon tanulságos.
    Nehéz lehetett elengedni a cicust, de ha igazán szeretünk valamit, akkor azt kell nézni. neki mi a jó! Vera neni Napsugaraként boldog élete volt.
    Sok szeretettel gratulálok,
    Magdi

  16. Kedves Kata!
    Köszönöm neked, hogy figyelemmel kísérted Hópihe kalandjait. A valóságalapja annyi, hogy valóban elajándékoztuk annak idején Vera néninek, akit egy kirándulás alkalmával ismertünk meg. Aztán évekig tartottuk a kapcsolatot a nénivel, mikor kórházba került akkor a lánya írt nekünk, hogy betegeskedik és ő gondoskodik a cicáról. Aztán már hiába kerestük, nem kaptunk semmiféle hírt róluk – sajnos. E miatt is írtam ezeket a történeteket-emlékként.
    Szeretettel ölellek: Klári(l)

  17. Kedves Klári!

    Végül is szép befejezése lett a Hópihe történeteknek. Hópihe-Napsugár megtalálta új otthonát, ahol egész nap Vera néni szerető gondoskodását élvezheti. Jó volt olvasni valamennyi Hópihés írásodat. Szeretettel gratulálok(f)Kata

Szólj hozzá!