Hópihe történetek: Macska-rom (I.)

Hópihe a macskánk középkorú, fehér cica volt. Azt hiszem elég lusta macska. Szeretett a szobában pihengetni. Az biztos, hogy soha egy egeret sem fogott a háznál!
Anya és apa második nászútra utazott, anya szerint most volt rá pénzük. Engem a nagyi “gondjaira” bíztak, hogy vigyázzon rám. Nem igazán értettem miért is vagyok én “gond” a nagyinak, miért is kell rám vigyáznia, hisz már harmadikos vagyok, és példás a magatartásom! A nagy készülődésben valahogy Hópihe kimaradt a “Mit is kell még tenni?” listánkról. Ott felejtettük a lakásban.
Később rájöttem, hogy ennek két oka is lehetett. Az egyik, hogy most is szép csendben szunyókált, fel sem tűnt senkinek, hogy ott van. A másik oka pedig, hogy egyszerűen elfelejtettük, de azt gondolom, hogy ez anya és apa dolga lett volna, hisz ők a felnőttek.
Hópihe unalmában nagy munkába kezdett. Rendbe tette a szobát! Ráugrott a faliképekre, mindegyiken hintázgatott, míg végül a képek szép sorban lepotyogtak a falakról és összetörtek. Felugrott a szekrényre, majd egyikről a másikra ugrált. Hopp! Annyi lett minden vázának, dísz- és emléktárgynak, amik az útjába kerültek. Ott volt még a “nagyon-nagyon drága”, sokba került fotel és kanapé. Na, azt rakta csak igazán rendbe! Olyan szépséges mély csíkos mintázattal látta el a huzatokat, hogy bármelyik tervező megirigyelhette volna.
A falakat itt-ott lábpára-lenyomatokkal díszítette, és néhány helyen eltüntette a falfestéket.
Az utóbbi esetre ötletem sem volt, hogy hogy is csinálhatta. Lenyalta talán a falfestéket? Rejtélyes! Olyan volt a szobánk, mintha természeti katasztrófa következett volna be, mondjuk egy iszonyatos erejű földrengés, vagy éppen egy óriási szélvihar tette volna tönkre.
Az biztos, hogy Hópihe kemény munkát végzett: Macska-rom, kiírhatnánk a szobánk ajtajára, aki ide belép, semmi jóra ne számítson!
Mindez akkor derült ki, mikor nagyival két nap múlva átmentünk virágokat locsolni. Nagyi csak jajgatott: Mit szól majd anya, apa? Hogy tehették ezt? Nem figyelnek semmire!
Kérdezem én, ki is az, akivel gond van, kire is kell vigyázni? Hát a válasz egyértelmű volt számomra a látottak alapján. Persze nagyit is megértem, mert már öreg. Mégis anya miatt, aki még most is az ő kicsi lánya, nekiláttak nagypapával rendbe tenni a szobát.
Hópihe ez idő alatt elégedetten nyújtózkodott kipárnázott kosarában. Olvastam a gondolatiban: Megfeledkeztetek rólam? Ennyit jelentek számotokra? Hé, én is családtag vagyok, itt élek veletek, remélem, most már tudjátok!
Ezt követően Hópihe a családi nászút hátralévő idejét nagyiékkal és velem töltötte.
Elgondolkodtam: Hópihe igazán nem sok emlékezetes dolgot tett, csak lustálkodott, de mindig is szerettük, és most is szeretjük, mégis csak a mi macskánk!

“Hópihe történetek: Macska-rom (I.)” bejegyzéshez 14 hozzászólás

  1. Kedves Rita! Köszön,hogy olvastál, üdvözöllek szeretettel: Klári(f)

  2. Kedves Klári!

    Bizony, az állatok is ki tudják fejezni, hogy mi nem tetszik nekik.

    Szeretettel olvastam cicás írásod.

    Üdvözlettel: Rita(f)

  3. Drága Magdi!
    Valóban, Hópihe azon cicák közé tartozik, akiknek egyedi a személyisége.
    Köszönöm a látogatásodat, öllek szeretettel: Klári(f)

  4. Drága Klári!
    Mint állatszerető és sok macskát felnevelő ember tudom, hogy mindegyik macska egy egyéniség. Hópihe cicátok is az. Míg biztonságban érzi magát, lustálkodik, de ha ott felejtik a lakásban egyedül, azt megtorolja!
    Sok szeretettel olvastalak: Magdi (l)(f)

  5. Kedves Idám!
    Örültem a látogatásodnak, szeretettel ölellek: Klári(f)

  6. Drága Babu!
    Majd meglátod, hogy valóban egy önálló személyiség volt ez a mi Hópihe cicánk!
    Köszönöm, hogy olvastál, szeretettel üdvözöllek: Klári;)

  7. Kedves Éva!
    Köszönöm a látogatásodat, szeretettel ölellek: Klári(f)

  8. Kedves Kata!
    Valóban egy különleges egyéniség volt, örömmel írtam róla.
    Köszönöm a látogatásodat, szeretettel üdvözöllek: Klári(f)

  9. Kedves Klári!

    Szinte látom Hópihét, lelki szemeimmel, amint rendet rak a lakásban. 🙂 Kíváncsi vagyok a találékony macska további kalandjaira is.

    Szeretettel,
    Ida

  10. Drága Klárika!
    Nagyon tetszett a Hópihés történeted.Ilyent csak az tud irni
    aki nagyon szereti az állatokat.
    Mindenesetre ahogy leírtad igazi egyéniséggel rendelkezett.
    Szeretettel olvastalak……….Babu(f)

  11. Klrika! nagyon kedves történetet szeretettel olvastam. Én is nagy áll(l)atbarát vagyok.Éva

  12. Kedves Klári!

    Hópihe, egy rendkívüli egyéniség lehetett a maga nemében. Megbosszulta, hogy elfeledkeztetek róla. Várom újabb kalandjait, és szeretettel gratulálok írásodhoz(f)Kata

  13. Kedves Magdi!
    Hópihe története öt részes, valóban igazad van, hogy meg tudják mutatni ezek a cicák, hogy ki is az úr a háznál!
    Köszönöm, hogy olvastál, szeretettel üdvözöllek: Klári(f)

  14. Kedves Klári!
    Szeretettel olvastam Hópihe történetét, nekünk is volt hasonló tulajdonságokkal rendelkező macskánk, ha egeret látott menekült, csak lustálkodott és elvárta, hogy simogassuk. Nagyon kedvesek, de néha megmutatják ki az úr a háznál!
    Szeretettel gratulálok,
    Magdi

Szólj hozzá!