Vissza a gyökerekhez

Kicsi gyerekkorukban mindig hercegnőset játszottak, Zsuzsika hercegnő, és Zoli a kis herceg. A hercegnőt elrabolta egy rossz fiú. Zoli herceg elindult, hogy megmentse. Meg kellett küzdeni a rossz fiúval, hosszú csatározások után sikerült a hercegnőt meg menteni.
Sok év eltel azóta. Barátságuk, őszinte szeretete, megmaradt.
Zeng a folyosó, vége az órának. Minden diák, sietett haza a Gimiből. Délután, kézilabda edzés fiúknak, lányoknak. Zoli és Zsuzsika, szomszédok voltak, sokat voltak kettesben kizárólag, mint barátok. Mindketten tetszettek egymásnak, nem vették észre, hogy milyen sokat vannak együtt. Minden szempontból megértették egymást. Ha véletlenül úgy hozta a nap, hogy reggel nem találkoztak, akkor bevárták egymást az utolsó óra után. Hazafele versenyeztek kerékpárjukkal, hogy ki lesz az első. Másodpercre mindig ugyanúgy, egyszerre értek. Lehet, hogy Zoli engedte győzni Zsuzsikát, mert nagyon szerette nézni, amikor arcán gödröcskék lettek, amikor mosolyog és örül a győzelemnek. Edzés után elmentek még leírtak pár kőrt a kerékpárral. Aztán Zsuzsikáék lépcsőjére ültek és jó nagyokat nevettek. Zolinak, nagyon jó humora van, emiatt is kedvelte Zsuzsika. Mindenből viccet csinált, úgy adta elő a történeteket, hogy Zsuzsika alig tudta a nevetést abba hagyni. Utánozta osztálytársait, tanárait, szüleit, na és Zsuzsikát is.
– Jó éjszakát Zoli! – Szól ki Zsuzsika édesanyja. – Vége a napnak, felkészültetek a holnapi dolgozatírásra?
– Miért, lesz?
– Lesz bizony!
– Akkor, jó tanulást.
– Tanulhatunk együtt, mert én nem értem a kémiát, amit Zsuzsika nagyon jól el tud magyarázni. Kérem Erika néni!
– No, jól van, hozd a cuccod, de kikérdezlek titeket, rendben?
– Igen, rendben.
Ezen az esten, kezdődött Zoli szerelme, amit titokban tartott.
Érettségi után Zsuzsika a fővárosba ment egyetemre, apja nyomdokaiba lépett, aki építészmérnök volt. A papa baleset szenvedett egy építkezésen, azóta Zsuzsika édesanyjával élt. Nehéz volt apa nélkül, ám édesanyja mindenről lemondott, hogy lányának mindene meglegyen.
Eljött a nap, Zsuzsika elbúcsúzott a barátnőktől, Zolitól és annak szüleitől. Édesanyja elkísérte, látni akarta, hova kerül lánya. Zsuzsika izgatott volt, édesanyja nyugtatta. A kollégiumi szoba hasonlított egy szállodai szobához, világos, kétágyas, ami kellett minden volt. Zsuzsika édesanyja megnyugodva ment haza. Már csak a szobatársával kellene, hogy szimpatizáljanak egymással. A szobatárs késett, de végre késő este megérkezett, nagyon messziről jött. A z első pillanattól kezdve jó kapcsolat alakult ki közöttük. Mónika lehengerlő modora, lenyűgözte Zsuzsikát. Merészségéért, szókimondásáért, habitusáért bámulta. Gyorsan ismerkedtek, kialakult egy jó társaság. Az Egyetem mennyivel más, mint az eddigi Iskolák. Újra meg kellett tanulni, tanulni.
Zsuzsika minden hétvégén hazament. Részletesen elmondott mindent édesanyjának. Hiányzott neki Zoli. Kérdezte édesanyjától, hogy hol van, a válasz mindig az, hogy dolgozik. Igen Zoli sokat dolgozott, szerelőnek tanult, mindenhez értett, mindent meg tudott csinálni. Hívták házakhoz, ha valami elromlott. Csak ritkán találkoztak, Zoli nem akarata látni Zsuzsikát, nehogy elárulja szeme, tettei, hogy mennyire hiányzik. Arra gondolt, ha végez, Zsuzsika biztosan nem fogja őt megismerni, vagy nagyon távol marad tőle. Hiszen neki csak technikusi végzettsége van. De imádta munkáját, és mint egy földhöz ragadt, szerette városát, ahol mindenkit ismert. Zsuzsika most már csak kéthetente ment haza, Zolival nem találkozott. Volt egy fiú, aki kitartóan udvarolt Zsuzsikának, csoporttársa volt. Zsuzsika komolyra vette az udvarlást, jól érezték magukat egymással. A fiú ragaszkodása jól esett Zsuzsikának. Amikor hazamentek, szerelmes szavakkal búcsúztak el egymástól. Siettek vissza, hiányoztak egymásnak.
Pár hónapja Zsuzsika nem volt biztos a fiú szerelmében, ezért lassított egy kicsit. Őszi szünetben hazament Édesanyjához, és kereste Zolit, a fiú nagyon örül, amikor meglátta Zsuzsikát, hosszasan magához ölelte. A lány érezte, az őszinte szeretetet. Milyen tiszta, érzés az, amit Zolitól ebben az egy ölelésben felfedezett. Mennyivel másabb, mennyivel nyilvánvalóbb a szeretete. Mennyivel kedvesebb, őszintébb az ölelése.
Zsuzsika egy nappal előbb visszautazott. Benyitott a szobába, és majdnem elájult a meglepetéstől. Mónikát, a szobatársát és a kedvesét egymás karjaiba találta. Nagyon szomorúan visszafordult, nem akarta többé őket látni. A fiú nem nyugodott bele a szakításba, állandóan zaklatta Zsuzsikát.
Zsuzsika édesanyja elmondta Zolinak az esetet, és Zsuzsika félelmeit.
Az anya, akkor már tudott betegségéről, amit sokáig titkolt lánya előtt, szerette volna, ha nem zavarja meg a tanulásban. Aztán egy napon Zsuzsika telefont kapott édesanyja orvosától, hogy komoly baj van. Nem lehet egyedül hagyni a beteget. Zsuzsika azonnal hazautazott, és elhatározta, hogy ápolja édesanyját, és más módon folytatja tanulmányait. Zoli rendszeresen meglátogatta őket, segített, ahol tudott, minden elkötelezettség nélkül.
Egy délután Zoli éppen fát vágott, Zsuzsikánál, amikor autó állt meg a ház előtt. Kiszállt belőle egy fiú, aki sietve berohant a házba. Neki nem is köszönt. Aztán hangos fenyegetés kiabálás hallatszott a lakásból. Zoli letette a baltát és indulni akart haza, amikor Zsuzsika segítségért kiáltott.
– Zoli, gyere légy szíves, gyere be!
Amint belépett a lakásba, odaugrott a betolakodóhoz, és elkapta kezét, hidegen annyit mondott, hogy azonnal távozzon, és többé nem akarja itt látni. Zsuzsika hozzábújt, és a látogatónak bemutatta, az ő hercegét, aki csak az övé. Soha nem csalódott benne. A látogató, dühösen kirohant, beült kocsijába és hangos kerékcsikorgatással elhagyta a házat.
Zoli sértődötten szól Zsuzsikának.
– Mire volt ez jó?
– Arra, végre vedd észre, hogy mennyire szeretlek, hercegem, megmentőm.
– Zoli, erős kezével reszketve ölelte szerelmét.
Diplomaosztó után összeházasodtak.

“Vissza a gyökerekhez” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Szia Kankalin!
    Örömmel látlak nálam, köszönöm, hogy olvastál. Igaz, vagy hamis a történetem? Van ami igen , van olyan ami nem! Legtöbb az igaz ,
    amit fantáziám segítségével megfűszerezem.
    Szeretettel, Rózsa(l)(f)

  2. Szia Rózsa! 🙂

    Amikor olvaslak, mindig elgondolkodom, hogy igaz, vagy kitaláltad-e a történetet. Itt is így jártam. Végülis hihető.
    Örülök, hogy jó vége lett. 🙂 (f) (l)

    Szeretettel: Kankalin

  3. Szia Mgdika!
    Köszönöm, hogy nálam jártál-
    Szeretettel Rózsa(l)(f)

  4. Kedves Rózsa!
    Szép történet, "minden jó, ha a vége jó? "
    Sok szeretettel gratulálok.
    Magdi

  5. Szia Klári!
    Szeretettel látlak, köszönöm szépen, hogy itt jártál. Rózsa(l)(f)

  6. Kedves Rózsa!
    Jó kis történetet hoztál nekünk, kerek, egész, és még a végén is ott a hapy…
    Örülök, hogy olvashattam, szeretettel gratulálok: Klári(f)

  7. Szia Marika, Kitti,Ági, Rita!
    Kedveseim, köszönöm szépen, hogy olvastatok. Ölellek titeket. Rózsa(l)(f)

  8. Kedves Rózsa!

    "Bírom" az ilyen férfiakat, akik simán megcsalják a kedvesük, de őket levakarni se lehet. Jól megírtad ezt a sztorit.

    Szeretettel: Rita(f)

  9. Szép a címe is. A történet szintén.
    Nagy témáid vannak.
    Nagy elbeszélő vagy.

  10. Örömmel olvastam a hapy andel végződő sztorit.(f)

  11. Kedves Rozsa! Jol valasztottad meg az elbeszeles cimet is.
    Drukkoltam Zokinak es Zsuzsikanak, hogy talaljanak egymasra,
    meg ha kis idore el is veszitettek egymas.
    Szeretettel gratulalok.
    M.:]

Szólj hozzá!