Ajándék

Nagyapám mindig azt mondogatta:
– Hiába kapsz toronyórát, ha nem szívből adják. Egy csoki is lehet drága, ha szívből kapod.
Kicsi voltam, nem értettem. Bizonygattam is, hogy a csoki igen az az ajándék. Teltek az évek. Tíz éves lehettem akkor amikor a fővárosba utaztunk autóval. Keresztapám, anyukám és én, úgy alakult, hogy egy helyen sokat kellett időzni. Nem számítottunk erre. Ennivalót nem vittünk, így hát kezdtem éhes lenni.
-Mikor megyünk már? Éhes vagyok.- mondtam.
-Türelem. Mindenki éhes. – nyugtatott anyukám.
Olvastam, de megint éreztem nagyon éhes vagyok.
-Jaj, majd éhen halok -ismételtem.
Ahol voltunk nem lehetett vásárolni semmit. Az elintézendő dolog miatt meg még várni kellett.
– Kicsi lány. Éhes vagyok én is. Várjál még picit!-szólt keresztapám.
Vártunk, vártunk, aztán hirtelen keresztapám felkiáltott:
– Egy csoki! Tessék!
-Osszuk el háromfelé – mondta anyukám
-A kislány a legéhesebb övé lesz. – szögezte le keresztapám, bár hallottam, hogy megkordult a gyomra az éhségtől.
Sokat gondolok erre az esetre. Szívből kaptam egy csokit. Nagy ajándék volt nekem. Nem azért, mert éhes voltam, hanem mert keresztapám odaadta nekem amilye volt. Csokit adott. De ajándék lehet másoknak egy mosoly, egy jó szó is, egy kis kedveskedés, vagy csak annyi, hogy meghallgatjuk a problémáit.
Nagyapám szavait én így adom tovább:
Egy kis szívből jövő dolog nagyobb ajándék, mint a legdrágább. Ez a mai világunkban azért is fontos, mert drága ajándék a divat, pedig egy kis odafigyelés, segítés nagyobb dolog lenne mindenkinek, egy boldogabb világ lehetne!

Szólj hozzá!