Szeretet ünnepe, a gyerekek várva várják, a szülők készülnek az ünnepre. Anyukák sütnek-főznek, a gyerekeket is bevonják a mézeskalácssütésbe. Boldogok, várják az estét, az ajándékokat. Emlékezem, mennyire tiszteltük szerettük ezt az ünnepet. Soha nem látott boldogságot láttunk a gyerekek szemében. Annyi csillag volt szemeikben ahány dísz volt a fán. Szájtátva nézték miközben énekeltük a mennyből az angyalt. Most már csak nekik tudok örülni. Az ünnepség alatt vidám voltam és boldog. Az unokák és a gyerekeink arcán a meghittséget és szeretetet láttam. Kicsit elidőztem, örültem örömeiknek. Majd sok finomság elfogyasztása után, elbúcsúztam és átmentem a szobámba.
Leültem az ablak mellé a hintaszékbe, és rád gondoltam.
Elmúlt minden szép, megmaradt az emlék, szívem minden melegével, szeretettel vártam a karácsonyt.
Most várom a csodát, hogy megfogd a kezem, és mondd, hogy „boldog karácsot kedvesem”.
Nem tudod mennyire hiányzol, nem tudod milyen rossz nélküled, nem tudod, mennyire vágyok utánad! Miért hagytál el, miért hagytál magamra?
Tudom, most azt mondanád, örülj, hogy a gyerekek között lehetsz, igen nagyon örülök, de hidd el a magányom csakis te tudnád feledtetni. Te, a mennyek országból mindent látsz, én csak akkor látlak, ha becsukom a szemem. Érzem, hogy nézel minket elégedetten. Talán nem is érzed, mennyire hiányzol. Vagy mégis? Azért vigyázol ránk? Ki tudja?
Emlékszem, gyerekeinket húztuk szánkóval, aztán a fa alá érve, megráztuk a faágat és a hó a tiszta hó mind-mind a gyerekekre hullottak. Harsányan nevettünk. Amikor felborultunk a szánkóval egymásra estünk, a nevetéstől alig tudtunk felállni. Amikor a korcsolyapályán tanítottuk a gyerekeket, nagyokat estünk, arcunk kipirult a hidegtől, de mi nem adtuk fel. Sokat jelentett az ünnep.
Most, úgy fáj a szívem, szeretnék nálad lenni. Mennyi kedves emlék, sokat beszélgethetnénk, emlékezhetnénk. Tudom, hogy eljössz hozzám, hát gyere, kitárom szívem, és várok rád!
Szobám jó meleg, odakinn esik a hó, elaludtam, mert, úgy gondolom, álmot láttam, rénszarvas húzta szánkót, amelyből kiszálltál, odajöttél hozzám, szorosan magadhoz öleltél, és azt mondtad: „Boldog Karácsonyt kedvesem”.
Most is érzem kezed melegét, azt, hogy szavaid selyme szíven simogat, hallom szíved dobbanását.
Hát eljöttél, hát itt vagy? Maradj velem, kérlek, ne menj el!
De a szánkó magasba repített, az ég felé, tudom, érzem, nem tudtad kihagyni, hogy nekem Boldog Karácsonyt kívánj.
Boldog Karácsonyt kedvesem.
Leültem az ablak mellé a hintaszékbe, és rád gondoltam.
Elmúlt minden szép, megmaradt az emlék, szívem minden melegével, szeretettel vártam a karácsonyt.
Most várom a csodát, hogy megfogd a kezem, és mondd, hogy „boldog karácsot kedvesem”.
Nem tudod mennyire hiányzol, nem tudod milyen rossz nélküled, nem tudod, mennyire vágyok utánad! Miért hagytál el, miért hagytál magamra?
Tudom, most azt mondanád, örülj, hogy a gyerekek között lehetsz, igen nagyon örülök, de hidd el a magányom csakis te tudnád feledtetni. Te, a mennyek országból mindent látsz, én csak akkor látlak, ha becsukom a szemem. Érzem, hogy nézel minket elégedetten. Talán nem is érzed, mennyire hiányzol. Vagy mégis? Azért vigyázol ránk? Ki tudja?
Emlékszem, gyerekeinket húztuk szánkóval, aztán a fa alá érve, megráztuk a faágat és a hó a tiszta hó mind-mind a gyerekekre hullottak. Harsányan nevettünk. Amikor felborultunk a szánkóval egymásra estünk, a nevetéstől alig tudtunk felállni. Amikor a korcsolyapályán tanítottuk a gyerekeket, nagyokat estünk, arcunk kipirult a hidegtől, de mi nem adtuk fel. Sokat jelentett az ünnep.
Most, úgy fáj a szívem, szeretnék nálad lenni. Mennyi kedves emlék, sokat beszélgethetnénk, emlékezhetnénk. Tudom, hogy eljössz hozzám, hát gyere, kitárom szívem, és várok rád!
Szobám jó meleg, odakinn esik a hó, elaludtam, mert, úgy gondolom, álmot láttam, rénszarvas húzta szánkót, amelyből kiszálltál, odajöttél hozzám, szorosan magadhoz öleltél, és azt mondtad: „Boldog Karácsonyt kedvesem”.
Most is érzem kezed melegét, azt, hogy szavaid selyme szíven simogat, hallom szíved dobbanását.
Hát eljöttél, hát itt vagy? Maradj velem, kérlek, ne menj el!
De a szánkó magasba repített, az ég felé, tudom, érzem, nem tudtad kihagyni, hogy nekem Boldog Karácsonyt kívánj.
Boldog Karácsonyt kedvesem.
Draga Rozsa! Erzem a nagy szeretetet meg emlekeidben is,
a csodavarast. Nagyon szepen irtad le meg a megmasithatatlant.
Szeretettel, megertessel olvastalak.
Maria(l)
Szia Klárika!
Köszönöm, hogy nálam.jártál.
Szeretettel Rózsa(l)(f)
Szia Ági!
A szívemben bent van.
Örülök, hogy olvastál.
Szeretettel Rózsa(l)(f)
Kedves Rózsa!
Szépen emlékezel, csak hát nincs benne Jézus a történetben és látod, Jézus pont azért jött a világra, hogy a fájdalmat megszüntesse…
Szia Kata!
Nagyon köszönöm soraidat, örömmel látlak nálam. Igen, a jelen is szép és jó. az emlékek szépek és fájdalmasak.
Szeretettel Rózsa(l)(f)
Kedves Rózsa!
Ismerős az érzés amiről írtál. Karácsonyra várva, az elmentek hiánya mindig jobban fáj, mint az év többi napján. Örülök a jelennek, azoknak akik körülöttem vannak, kikkel együtt ünnepelek, de ez az öröm más. Hinni szeretnénk a csodában, ami sajnos csak illúzió, és lelkünk újra meg újra darabokra törik.Csak a remény marad, hogy egyszer majd találkozunk. Szeretettel ölellek(f)Kata
Szia Babu!
Köszönöm soraid, úgy érzem mindennek meg van az előnye és hátránya. Örülök, hogy nálam jártál.
Ölellek Rózsa(l)(f)
Szia Rózsa !
Szomorú a történeted .!Mély érzelmekkel dúsítottad a mondanivalót.
Sajnos nem mindenkinek adatott meg ,hogy együtt élje le életét
a szeretett társával,akinek csak már az emlékét hordja..
A szívedben hordozod az emlékét !Vigyáz Rátok onnan fentről.
Gratulálok sok szeretettel….Babu(l)
Szia Kitti!
Tudod vannak pillanatok, mikor az ember magányos, imádom a családom, és úgy érzem ők is engem, mégis vannak percek, amikor az emélkek meg elevenednek , ez a pár perc is csak úgy jött.
Ölellek szeretettel. Rózsa
Drága Rózsa! Írásodból is kiderül, hogy a szeretet nem hal meg. Örökké él, amíg mi élünk és pont így adjuk majd tovább a fájdalmat is, ahogyan a szeretet neked hátrahagyta. Biztosan nagyon rossz, ha a szép emlékek utáni vágy lelki fájdalmat okoz. Nekem nem volt meghitt és visszavágyni való karácsonyom soha.Volt, amit a gyerekeimnek szépítettem, vagy épp az aktuális piócának, de saját igazi öröm még gyerekkoromban sem volt. Ám, ha lett volna sem kínoznám magam a múlt szépséges napjaival, hanem a most perceit s örömeit nyújtanám minél tovább azokkal, akiket most szerethetek.
Ölellek. (l)
Kedves Rózsa!
Empátiával, megértéssel olvastam megható írásod!:(
Ismerős érzésekről írtál, január 30. -án lesz 14 éve, hogy a férjem itt hagyott minket örökre.
Szívből szeretettel gratulálok remekül megírt karácsonyi emlékezésedhez! (l)(f)
Margit
Kedves Rózsa!
Az én első férjem még él, tehát örülhetnénk együtt a karácsonynak, a szép nagy családunknak, de a házasságunk mindössze hét évig tartott, így már nagyon-nagyon rég óta nem egymásról álmodozunk. Nekem a szüleim hiányoznak, ők szerettek szívből, igazán, ők voltak halálukig jók hozzám.
Szeretettel: Rita(f)
Szia Klári!
Köszönöm szépen együtérzésed, örülök, hogy olvastál.
Szeretettel Rózsa(f)(l)
Kedves Rózsa! Valakinek a hiánya örökké bennünk él, de valahogy karácsony közeledtével még fájdalmasabbnak tűnik. A jelenünket az emlékeink szépítik meg.
Szeretettel, együttérzéssel olvastalak: Klári(l)
Szia Mgdi!
Köszönöm, hogy nálam játál.
Szeretettel Rózsa(f)
Kedves Rózsa!
Mélységesen együttérzek veled. A régi Karácsonyok már csak az emlékeinkben élnek, de bármekkora a fájdalom ami beárnyékolja az ünnepet, örülnünk kell a jelennek.
Sok szeretettel gratulálok, szépen megírt szomorú emlekezésedhez,
Magdi