Nem történt semmi

Néhány napja a Heine-Medin szekció értekezletén voltunk Budapesten a MEOSZ székházban. Beszámolók, információk, tervek, vélemények hangoztak el. A szünet előtt szót kapva mondtam meghívásunkat, június 23.-án Tatabányán a 33. esélynapi versenyeket osztottam meg. Örömmel azt is, hogy a „Szeretem az embert” című könyvem elkészült. A bemutató anyag és a könyvek a regisztrációs asztalnál megtekinthető, megvásárolható. Belső melegséggel töltött el, hogy főleg a sorstársaknak írt könyv elérhető lett. Több nemzetközi, hazai szaklapban megjelent írásaimat sokan dicsérték, a pályázatok, életutam elismerései is. Az értekezlet végeztével összeszedtem a könyveket, láttam, nem történt semmi változás, hozzájuk se nyúltak. Még az is bátorítás lett volna, ha valaki egy példányt elcsent volna. Betudtam volna annak, szüksége van rá, de nem volt nála pénz. Ettől függetlenül én változatlanul szeretem az embert! Megtapasztalva milyen értéke, élménye számomra a szeretet szándékával élni, mely által a reménytelenség évei után bizakodón örömmel élhetek. Az önsegítés fontossága és lehetőségeit közel két éve ajánlottam az első egri találkozó előtt. A helyettes hölgy értékelte, ilyet bármelyikünk tud írni. A találkozó után gondoltam, lehet, hogy neki van igaza?
És mégis!
Soraimat megosztottam barátommal Deél Vilmával. Ismerte, s írta az összefüggéseket. Ott voltam x,y, József Attila díjas költő könyvbemutatóján és egyetlen könyvét se vették meg. Pedig ő valaki. A javaslata: ne tedd ki az összes írásodat a facebookra, mert esetleges könyved tartalma már kiadás előtt ismert lesz. Az előbbi véleményével nagyon, az utóbbival kevésbé értettem egyet. Nekem örömtelibb, ha mielőbb bárki örömét, vigasztalását segítik írásaim. Míg esetleg létező vagy megjelenő könyvem olvasóinak örömében esetleg elhunytam után nem részesülhetnek. Hálásan köszönöm Vilmának, hűséges mentoromnak, hogy írországi családlátogatása közben is segíti gondolataim pallérozását.