Betegszoba

Szeretjük őket, mintha istenek lennének, imádjuk. \’\’Fiatalok! A mi fiataljaink!” Jövőnek, kemény acélkáknak becézzük őket. Simogatjuk, tanácsokat osztogatunk, hogy mit csináljanak jobban vagy mit nem szabad tenniük. „Meg fiatalok, törékenyek…\’\’-mondjuk. Ha hibáznak valamit lengén, gyengén kritizáljuk, jóra intjük őket. Ők is szeretnek minket, becéznek, visszasimogatnak. Betegágyunknál meglátogatnak. Terjesztik a reményt bacilusleheletükkel, mert ők is betegek… Mi is becézzük őket, visszaszeretünk. Körforgás. Így jobban töltődik energiánk, összebújva a hatalmas betegszobában. A természet törvénye szerint a lábadozás következik, de vajon mikor? Holnap? Ötven év múlva? Ki tudja, fogjuk-e mi valaha is érezni, hogy valóban egészséges emberek vagyunk?