Szerelem a múltból.

Sok sok nyár telt el egymás után a fiatal leány asszony lett már. Szép család kerekedett köré de szíve mély fájdalommal telt mindig. Házassága eleve nem úgy indult, ahogy a nagykönyvben meg van írva, bár az elején még szerelem volt, de az idő mivel megengedte, megmutatta mi lapul a határozott férfi lélek alatt. Mire lépni lehetett volna, addigra nem tehetett semmit, így beletörődve a megmásíthatatlanba s engedve a vallásnak, évekig vitte lelke súlyát de gyerekeiben vigaszra talált. Néha próbált beleállni, sok helyen reménykedett segítségben, hátha valaki meg tudja őt ;javítani;, hiszen biztos volt benne, miatta nem mennek úgy a dolgok ahogy kellene. Így hát lelke fájt szüntelen. Pedig szép volt, még fiatal, arca kedves és barátságos, aki megismerte közvetlensége miatt hamar megkedvelte. Pont ezért a tulajdonságáért kapta meg mindig férjétől hogy mindenkivel kacérkodó, önmagát felkínáló. Pedig a hosszú évek alatt egyszer sem volt hűtlen. Vágyott az elfogadásra a kedvességre arra hogy őt is embernek tekintsék, mert otthon ezeket nem kapta meg. Szerette az embereket ez is az egyik legnagyobb bűne volt. Így sokszor kellett elvonultan, magába fordultan lennie. De legbelül szárnyalt és tudta egyszer úgyis eltépi láncait s repülni fog mint egy madár. csak várnia kell míg a gyerekek kicsit nagyobbak lesznek. Tudta ezt.

S mikor elérkezett ez a pillanat, még az Úristen is besegített neki, hogy meglépje ezt a bátor lépést és pár nap alatt szinte felépített egy új és másfajta életet, amit egymaga persze nem tudott volna megtenni. Egyedül indult el útján, gyerekeivel kézen fogva, de az Úr egyik szolgája segítségével megtehette, ami az utolsó pillanatban sikerült csak. Majdnem nagy árat fizetett érte. Ült új otthonában, legkisebb gyermekével ölében és hálásan nézett kifelé az éjszakába, hiszen mindég megköszönte, hogy végre nyugalom és békesség vette őket körül, csak a sok lelki seb amit mindannyian hordoztak belül, azzal kellett nekik még megküzdeniük. Lassan teltek a hetek, hozzá kellett szokniuk a csendes élethez. Mindenki élte a maga útját és váratlan események léptek be életükbe. Érezte ő már napokkal előtte, valami közeleg, készülődik s felismerte a hangot amit aztán követett is.

Először nem tudta miért teszi amit tesz, de erős belső késztetést érzett rá, hogy belépjen egy olyan közösségbe, ahol bárki bárkire rátalál. Valamiért a leánykori nevét használta, pedig még a férjezett neve élt, de azt érezte így kell beírnia. Majd pár nap telt csak el és meg is érkezett a levél. Rátalált élete első szerelme akivel huszonöt évvel korábban nem teljesedhetett be. Váratlanul érte de mégsem lepődött meg, hiszen érezte, valaki belül vezette őt. Pár napig tartott míg megbeszélték a huszonöt év alatt történteket s onnantól kezdve ott folytatták ahol akkor kis tinédzserként abba hagyták. Gyönyörű időszak indult, meg kellett beszélni hogy anno miért úgy történt ahogy történt, majd miért ilyen és olyan életet éltek amilyen volt s rá kellett jönniük arra, hogy nekik a sors újabb lehetőséget adott. Boldogok voltak és megpróbálták különböző életüket a másikéhoz igazítani. Beindult egy más világ, új élet kerekedett de minden ismeretlen elindulásának befogadásához idő és némi bölcsesség kell. Megérkezett a szeretet, elindult a megbecsülés és a lelki sebek lassan elkezdtek beforrni. Egy új élet várt még rá……

“Szerelem a múltból.” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves Margit!

    Örülök, hogy a sok szenvedés után a lány rátalált a szerelemre. Kíváncsi lettem volna a részletekre, hogy mégis mi történt. De gondolom, nem szeretted volna megosztani velünk. 🙁

    Szeretettel olvastalak: (f)

    Kata

Szólj hozzá!