HÚSTÓL JOBB A KRUMPLI

ÍZES TÖRTÉNETEK…IRODALMI SZAKÁCSKÖNYV. A HÚSTÓL JOBB A KRUMPLI
A RESZTELT KRUMPLI ELSŐ KÖTET. KILENCEDIK RÉSZ
NAGY VENDEL
ÍZES TÖRTÉNETEK
A MEKEN EZEN A LINKEN OLVASHATÓ
http://www.mek.oszk.hu/13500/13542/
NEM LÁTÓK ÍGY OLVASHATJÁK.
http://www.mek.oszk.hu/13500/13542/13542.htm#9

9. Fejezet
A HÚSTÓL JOBB A KRUMPLI
A RESZTELT KRUMPLI

Sokaknak talán némi képzavarral kezdem ezt a receptúrás történetet. Ha főzéskor vagy sütéskor egymás mellé kerül ez a két alapanyag, akkor egymásra jótékony hatással lesznek, ami jobb ízeket hoz ki a két külön-külön is finom élelmiszerféleségből. Vannak olyan növények, amelyek a világ minden részén alapélelmiszernek számítanak, ilyenek a gabonafélék, beleértve a rizst is és a búzát is, de csaknem mindenhol megtalálhatóak a zöldségek és a burgonya számos válfaja is. Ha másra nem is, de krumplira mindenkinek futotta, de sokan meg is termelték házilagosan, a saját kertjükben. A burgonyából számtalan ételt lehet készíteni, főzve, sütve, párolva, pirítva, de akár salátának is.

Valamikor nagyon ettük rántott csirke mellé a krumplisalátát, ami főtt burgonyából, hosszúra szeletelt hagymából állott, ecetes lében, és én főleg a hagymát szerettem belőle.
De mindennapos étek volt, főleg szegény házaknál, de pénteken mindenképpen a krumplis tészta, bő zsírban pirított hagymával és házilag gyúrt kockatésztával.
A huncut szakács, ha vicces akart lenni, akkor megkérdezte a tanulójától, hogy szerinte hogy szerette Mátyás király a paprikás krumplit?
Ilyenkor a megszeppent szakácstanuló, ha tudta a történelmet, akkor azt a választ adhatta, hogy nem is ismerte, mert 1490-ben meghalt, sokak szerint Beatrix királynő mérgeztette meg, és Kolumbusz csak kettő év múlva indult India felfedezésére, és halálakor sem tudta, hogy egy új földrészt fedezett fel, és amit ezért nem is róla, hanem első leírójáról, Amerigoról neveztek el.
Az 1530-as években már az urak ették ebéd után különlegességként a főtt burgonyát, és csak virágként ismerték a paprikát, ami török közvetítéssel jutott el mihozzánk törökbors néven, mert a feketebors a pórnépeknek megfizethetetlen volt. A paprikát meg az urak nem kedvelték, és csak a napóleoni háborúk okán kezdett elterjedni, mert elzárták a fekete bors útját és rákényszerültek a törött paprika használatára, s ezzel új utat nyitottak a gasztronómiában, például a paprikás ételek, pörköltek, gulyások, halászlé stb. felé.
A burgonyát ezernyiféle ételhez lehet használni. Egyszerűen megfőzve, héjában, vagy akár megsütve, szintén héjában. Télen ez nagy divat volt, és reggel, mikor a nagy hidegben mentünk az iskolába, kaptunk a zsebünkbe egy sült krumplit, hogy ne fázzon meg a kezünk, és a még meleg krumplit a tanteremben megettük. Ilyenkor belül is felmelegedtünk.
A középkorban, mikor még nem ismerték ezt a növényt és egy asszony ette az ismeretlen ennivalót, boszorkányként megégették és a burgonyagumókat is rádobták a máglyára, és ez volt az első, állítólag jó illatú boszorkányégetés. Aztán idővel hatalmas karriert futott be a burgonya a népélelmezésben, akár csak vízben megfőzve vagy zsírban megsütve, akár püréként vagy kenyérbe sütve, de süteménybe is tették sokszor.

Szegény apám és anyám, akik elég hosszú ideig a háború okán más országok vendégszeretetét élvezték, mesélték, hogy ott is termett krumpli, de nagyon vigyázták, és akár a raktár falát hátul kibontva ágakkal vagy vasrudakkal kipiszkálva megszereztek néhány szem burgonyát, amit néha még olyan fagyosan is megfőztek konzerves dobozban és esővízben.
Csak egy kis só kellett hozzá, ha volt, és máris fejedelmi étek lett belőle, de mikor rájöttek, hogy nagyon fogy, akkor igencsak szigorúan megbüntették a tetteseket, ha kiderült, hogy ki volt.
Kislányaim mindig várták, hogy a mama mikor süt héjában krumplit, hozzá bekevert túró illett, friss szalonnával, hurkával, kolbásszal és bádog tányérban melegített töpörtyűvel, amihez apám sózott be pár öklömnyi vöröshagymát, és ez volt az igazi vacsora, és már alig várták, hogy ilyet együnk.

Ha nem sült krumpli volt, akkor héjában főzte meg a mama. Ilyenkor vagy tudatosan, vagy véletlenül mindig többet rakott a fazékba, hogy legyen bőven, mert mindenki szerette melegen feldarabolni, és vajjal vagy zsírral megkenve megenni, de ami megmaradt, az sem veszett kárba. Édesanyámtól tanultam, hogy ételt nem dobunk ki, bár mindig volt valamilyen állat, ami megette volna, hanem mindenből lehet még valami mást csinálni.

A főtt burgonya másnap reggelre kihűlt, és szépen meg lehetett hámozni és egy nagy reszelőn, amin mostanság a sajtot reszeljük, szép hosszú szálasra lereszeljük a burgonyát.
Vigyázva, hogy laza maradjon, mert ha összenyomjuk, akkor nem lesz szép szálas a pirított burgonyánk, amit akarunk készíteni, amit mi resztelt krumplinak hívtunk.

Ez a nagyobb munka, ezt érdemes legelsőként megcsinálni, mert ezután felgyorsulnak az események és nincs már erre idő a sütéskor. Előveszünk egy nagy serpenyőt, lehet nyeles is, de anyámnak volt erre egy vas serpenyője, ami soha nem rozsdásodott meg, pedig nem volt zománcos vagy teflonos, valamilyen különleges acélból készült, még az ánti világból.

A négy-öt szem krumplihoz két fej öklömnyi hagymát apróra vágunk, hogy sok legyen és ezt bő zsírban megpirítjuk, mert a sült hagyma ennek az ételnek az alapja.
Már magában ez a sült hagyma is ínycsiklandó illatot áraszt, mert én nagyon szeretem a sült hagymát és sok étel így kezdődik, például a pörköltek, a lecsó, hogy többeket most ne is említsek.
S hogy végül milyen étel lesz belőle, az most dől el, hogy mivel folytatjuk.

Tehát megsült a hagyma üvegesre és nem megégve, és ilyenkor beletehetünk egy pár karika csípős fehérpaprikát és pár darab paradicsomot is. Pároljuk, hogy lecsós alapot kapjunk, de nem kell ezeket szétfőzni, maradhatnak roppanósan kissé nyersek is. Mint minden főtt ételbe, ebbe is kell egy csipetnyi só, hogy mindennek kihozza az ízét.

Utána egy evőkanál szép piros törött paprikát teszünk a bő zsírra. A paprika zsírban oldódik és nagyon szép színe lesz, de vigyázni kell, nehogy megégjen a nemes anyag. A főzés tulajdonképpen készen van, és le kell venni a tűzről a serpenyőt, nehogy ezek a finomságok megégjenek. Már az illatáról meg lehet ismerni, mikor kezd túlpirulni a paprika.
Mikor lenyugodott a sülés, akkor a reszelt burgonyát óvatosan beleöntjük a serpenyőbe. Most látszik, hogy a paprikához képest milyen fehér a krumpli..
Most az a cél, hogy ne legyen fehér, hanem egyenletesen piros legyen minden szál burgonya. Óvatosan keverjük, hogy ne törjön össze a reszelt burgonya, óvatosan forgassuk át.
Mikor mindenhol a piros szín lett az uralkodó, lassan visszatehetjük a tűzre, mert a krumpli hideg és újra át kell melegíteni az egészet. Közben kissé megszórjuk feketeborssal, kellemes jó ízt ad neki.

Mikor a burgonya is forró, akkor tálalhatjuk. Ilyenkor van jelentősége a bő zsírnak, mert nagyon száraz lenne a villásreggelink.
Igen laktatós ételt kaptunk, amihez savanyúság is illik, legjobb talán a cékla, szépen hullámos késsel szeletelve, de bármilyen más is jó.
Fehér házi kenyérrel a legjobb és vörösbor illik hozzá a paprikás jellege miatt, de nem vastag, hanem könnyű kis kadarka, ami nem olyan nehéz bor.
Reggelire, vacsorára kiváló ennivaló, a szegények eledele volt, ma már sokan nem is ismerik. A nagyszerű ételek általában egyszerűek, könnyű kipróbálni és kis odafigyeléssel elrontani sem lehet.
Nem tartozik a mai modern ételek közé, de néha nosztalgiából ki lehet próbálni.

Mindenkinek jó étvágyat kívánok.

“HÚSTÓL JOBB A KRUMPLI” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves Vendel!

    Érdeklődéssel olvastam, hogy a krumpliból mennyiféle ételt lehet elkészíteni, mellyel egyetértek. Szerintem a krumpliból lehet a legtöbbféle ételféleséget elkészíteni, és nagyon laktató. Tetszik, hogy egy kis történelmi részt is vittél az írásodba, és a régi életformából is adtál ízelítőt.

    Szeretettel olvastalak: Magdi

Szólj hozzá!