Alakítható , formálható – ez a lényeg !

Naethril középkorú nő, aki jól képzett , kedves, udvarias, precíz, gyors ,rátermett kereskedő. Szereti , érti szakmáját a jó tanárainak , oktatóinak , a sok éves szakmai tapasztalatnak köszönhetően. Mindez mellett tovább képezve önmagát megszerezte a felsőfokú végzettséget , csupán a tudás miatt.
A szakma mondhatni annyira a kisujjában van, miután levizsgázott , egyedüli volt akinek a képzettségének, tudásának megfelelően azonnali vezetői állást ajánlottak fel egy Áruházláncnál , ahol több Áruház tartozott volna irányítása alá amit kénytelen volt a családi problémák miatt visszautasítani mivel ilyen munkakört csak nyugodt családi háttérrel lehet precízen, felelősségteljesen elvégezni minden hiba nélkül.

Szerencséjére , vagy nem, de elkezdődtek a kereskedelmi multik Áruházainak felépítései, majd a megnyitásai.
Gondolta jelentkezik mivel jól képzett embereket kerestek mindenhova .
Sorban elutasították mivel túlképzettnek bizonyult , mire végre az egyik Áruház behívatta beszélgetésre , majd mivel pont ilyen embert kerestek ahogy azt neki mondták,elküldték egy idegen városba 2 hétre egy már régóta működő Áruházba tanulni a kereskedelmet.
Gondolta magában , ez valahogy nagyon nem jól kezdődik, de próbálta elhessegetni a gondolatait biztosan téved, csalnak megérzései.
Lejárt a 2 hét úgymond tanulási idő, ami számára nem tanulási időnek számított, de arra mindenképp jó volt megtapasztalja milyen amikor hozzá nem értő emberek irányítanak minden tudás, hozzá nem értés nélkül.

Visszaérve a városba ahova született, ahol él, másnap mivel kinyitják az Áruházat munkába kell állnia a Csemegeosztályon.
Nyitáskor mint ahogy mindig, ez esetben is rengeteg ember lepte el pillanat alatt az eladóteret .
Nagy tömeg állt a Csemegepult előtt ahol Naethril , rajta kívül még kettő huszonéves munkatársnője dolgozott .
A vásárlóknak akiket ő szolgált ki nem kellett sokat várakozniuk, mind elégedetten távozott, hamar elfogytak előle az emberek.
Még levegőhöz sem jutott amikor főnökasszonya , Idhren, nagy sebbel lobbal szinte repült az eladótérben felé ,miközben messziről kiabálta :

– Hagyj ott mindent ! Gyere gyorsan ! Azonnal fel kell jönnöd az irodába számlát írni !
– Nekem ? – ledöbbenve kérdezett vissza.
– Ki másnak ? Én életemben nem írtam számlát . Fogalmam nincs hogyan kell megírni.Pedagógus végzettségem van. Addig a két lány viszi az osztályt nélküled. Mind a ketten nagyon ügyesek , jól értik a szakmát.
– Pedagógus ? Nekem azt mondták itt mindenki jól képzett szakmabeli.
– Szakmabeli itt ? – nevette el magát. – Szinte mindenki Pedagógus a vezetők között, de a dolgozók között sincs, legfeljebb kettő. Az egyik te vagy. Na de gyere gyorsan . Egy pár számlát elrontottam. Valahova majd kidobom nehogy észrevegyék.Nem merek még egynek neki állni. Kellesz nekem és azonnal.
– Nem szabad kidobni.
– Szerinted én foglalkozom azzal mit szabad , mit nem ?
Az irodába érve megírta a számlát , majd indult vissza helyére, de főnöke még utánaszólt szinte parancsolva :
– Neked az lesz a feladatod megtaníts számlát írni , meg még sok mindenre. Láttam irataidat . Te egy jól képzett szakmabeli vagy.
– Köszönöm szépen. Szólj , bármikor szívesen segítek.
– Szívesen, nem szívesen,de segíteni fogsz ! Ez parancs!
Elköszönt főnökasszonyától , majd szapora léptekkel sietett vissza az osztályra tovább dolgozni, bár úgy érezte a csalódottságtól iszonyú súly ül vállán.
Csemegeosztályon már nagyon várták őt kolléganői akik pillanat alatt több kérdést zúdítottak nyakába miközben a vásárlók arcán akik időközben felhalmozódtak a pult előtt, látszott a türelmetlenség :

– Képzeld el ! Kértek tőlem fél kilogramm szalámit , de a mérlegen nincs olyan, hogy fél kilogramm . Hogy mérjem akkor ki ? Hiába mondtam ennyit nem mér a mérleg. Nézd , ott áll a vevő és nem megy el hanem továbbra kéri szalámiját. Mit tegyek ? – kérdezte Fael, a munkatársnő Naethrilt, akinek szája tátva maradt annyira ledöbbent a kérdésen . Nem akart hinni a fülének :
– Mérj le neki légyszíves 50 dekagrammot.
– Oké . Köszi.
Odalépett hozzá a másik eladótársa , Gailiel :
– Tőlem negyed kilót és háromnegyedet kérnek.Ilyen nincs is a mérlegen hiába nézem. Azóta vár a vásárló a szalámijára mióta elmentél és már veszekszik velem.
Neki szintén megmondta mennyit mérjen le .
Ez így ment egész műszak végéig , ha valaki negyed, fél, vagy háromnegyed kilogrammot kért. Azonnal mentek kérdezni őt, mert hamar elfelejtették a mondottakat.
Több vásárló , arcukon gúnyos mosollyal megkérdezték Naethrilt mivel látták mind a két kolléganő hozzámegy segítséget kérni , olyant megkérdezni amit már az általános iskolában meg kellett volna tanulniuk:

– Itt ilyen butákat , tudatlanokat alkalmaznak ebben az Áruházban ? Szégyen ! – Ő nem válaszolt. Tette dolgát tovább miközben kínosan érezte magát saját bőrében , ha nem is róla szólt mindez, de köztük, velük dolgozik együtt akikről szól a vásárlók véleménye , ráadásul ő szintén alkalmazottja ennek az Áruháznak .
A következő pillanatban egy vásárló 500 szelet Paprikás szalámit kért persze szintén nem tőle , hanem fiatalabb társától Gailieltől , ekkor már nagyon kikelt magából :

– Nem gondolta komolyan neki állok magának 500 szelet szalámit kiszámolni ? Ennyire hülyének néz ? – szólt a vásárlóhoz ingerülten.
Ezt hallva Naethril kedvesen odaszólt a vásárlónak :
– Egy pillanat ! Itt befejezem, utána kiszolgálom Önt. Mindjárt ott vagyok, kis türelmet kérek.
– Köszönöm. Várok Önre akár 1 órát is. Kínosan érzem magam. Tudja , rendezvényre készülünk és szeletben adták le a megrendelést a lányok.
– Semmi baj. Pillanat alatt meglesz . – válaszolta ő mosolyogva.
– Mi ? Te képes vagy kiszámolni az 500 szeletet ebből a vékonyra vágott szalámiból ? Azt is megadta milyen vastag legyen . Te nem vagy normális . Az rengeteg , soha nem végzel el vele. Én neki sem állok.- szólt dühösen.

Naethril ahogy végzett az előző vásárlóval , odalépett a szeletelőgéphez, beállította a kívánt vastagságra. Megfogta a szalámit , szeletelőgéppel leszelt pár darabot a kívánt vastagságra amit ráhelyezett a mérlegre , majd pillanat alatt kiszámolta hány deka az 500 szelet szalámi.
Becsomagolta, árral ellátta , átadta a vevőnek aki megköszönte boldogan távozott.

– Én szintén meg tudtam volna mindezt csinálni , hogy lemérem. Mérni még tudok . Ehhez nem kellettél volna te. Becsaptad a vevőt , mert mégis csak te is lemérted, nem pedig kiszámoltad.
– Én ki is számoltam, nem csak lemértem és az pont 500 szelet, azt elhiheted.
– Na persze. A következő ilyennel már én is tudok majd mit kezdeni.
Vevő kedvesen odaszólt Gailielnek :
– Kézcsókom. Én akkor Öntől kérnék szépen 250 szelet Pick szalámit.
Ő ügyetlenkedve lemér 50 dekagrammot, majd fennhangon így szól :
– Hazaér számolja meg. Amennyivel több , azt egye meg .

Hamarosan megjelent a főnökasszony az eladótérben. Boldogan végignézte a pultot ahol az üvegvitrinben szépen , ízlésesen sorakoztak a különféle szalámik , majd megjegyezte nagy büszkén miközben majdnem orra esett a nagyképűségtől :
– Ez az én csapatom akikre nagyon büszke vagyok hiszen én válogattam őket ki. Kislányok , rátok vagyok a legbüszkébb , mert ti még alakíthatóak , formálhatóak vagytok . Nekünk meg a mai világban pont ilyenekre van szükségünk. A szakmát nem baj , ha nem tudjátok, munka közben majd elsajátítjátok, megtanuljátok.

Egy év elteltével elkezdődött a leépítés ami sajnálatos módon Naethril szintén érinti. Kezébe nyomják az írásos felmondást amit szavak követnek:
– Nekünk csak formálható emberekre van szükségünk, nem szükséges szakmaismerete legyen.

/ Szerző : Putterer Magdolna Léna/

2019. március 14.