A kutyás fiú

A fiú végigsétál a Király utcán egész a Hajós utcáig. Az agár türelemmel követte a fiú hosszú lépteit. A kutyát öt órára kell hazavinni, és ő elnyújtotta az időt a többi fiúval, akik a Dob utcában kugliztak.

Becsengetett, a cseléd nyitotta ki a kaput. Végignézett a fiún, – második emelet tizenhárom – vetette oda, majd sietve elment a templom felé.
Az ajtóban a tanár úr felesége fogatta, szinte egészen átlátszó kék pongyolában, s ahogy lehajolt a kutyához egész kilátszottak alma formájú mellei. A fiút elöntötte az ismeretlen forróság. A szája is kiszáradt, s a szíve is egyre jobban vert.
– Most meg mit áll ott? – kérdezte az asszony.
– Palotás azt mondta.. hogy egy.. egy pengőt kapok.
– És? Mi olyan sietős, hogy nem tud maradni egy teára? – A fiú a fejét rázta. Ő bizony, innen, sehova nem siet.
Az asszony a szobába kísérte a fiút. Ő elfeküdt a szófán, a fiú az asztal mögötti fotelban szorongott.
– Mi a neve?
– Bús Levente – felelt a fiú
– Bús? Egy ilyen szépség ne szomorkodjon – s kacagott, hogy egész kilátszottak gyöngyszínű fogai.
– Igenis.. dünnyögte hallkan a teljesen felajzott fiú.
– Úgy hallom nem igazán megy a latin.. igaz?
– Hát.. a múlt héten is ..
– Tudom, az a gonosz uram megint bevart egy elégtelent.
– Igen.. de megérdemeltem! – vágta rá ijedten a fiú
– Ha nem szereti a latint, akkor miben leli kedvét igazán ? – és szétnyitotta formás combjait..
– Hát.. én.. én..
– Na, nyögje már ki. Atyaég, miért van ilyen zavarba. Egy kis Gint?
– Gin? – köhintett a fiú.. még nem.. még nem ittam.
– Akkor itt a remek alkalom – mosolygott kacéran az asszony.
Az italpulthoz lépett, a fiú most csodálhatta meg igazán kígyó szerű testét, mélyen rúzsozott száját, melyre ráomlottak gesztenyeszínű hajfürtjei. Nem lehetett több harminckét évesnél. Megitták a Gint, a fiú felállt és az ajtóhoz lépett.
– Hova siet? Nem segítene nekem ?
– De. Persze..
– Jó. Akkor vetkőzőn le. – Az asszony elfordult és papirost vett elő. Mikor megfordult a fiú még mindig ruhában állt értetlen arckifejezéssel.
– Nem értem..
– Mit nem ért? Ez művészet. Ön egy szép, csinos fiatalember. És tudja fiam, én a szépséget kutatom. Vegye ezt elismerésnek. Néró egész Rómát gyújttatta fel, csakhogy megénekelhesse a lángokat. Én csak ennyit kérek. Vetkőzőn.
A fiú vetkőzni kezdett. Egyik ruhát ejtette a szőnyegre a másik után.
– Úgy. Az alsónadrágot is. Ez az.. és most feküdjön a szófára.
A fiú lefeküdt s a nő lágy tekintettel figyelte.
– Milyen gyönyörű. Mint egy romlatlan parasztgyerek. Fekete haj, tengerszín kék szemek..
Levette pongyoláját és a fiú ölébe ült, jobb melle rózsaszín bimbóját a fiú ajkához nyomta. A fiú egész teste remegett a vágytól, s fuldokolva hagyta hogy a nő végig csókolja még szinte pihétlen testét, s végül magáévá tegye egészen. Bús Levente ezen a délután még alig múlt tizenhat éves s máris hazug árulóvá vált minden költőpojáca, kik a szerelmet mint érinthetetlen könnyű tüneményt festették le, s még azzal is becsapták, hogy az valami lágy, fennkölt érzés.
A fiú maga alá rántotta a nőt, és szinte harapta annak ajkát, és vadul, mint aki nem ismer irgalmat, lefogta a nő kezeit és uralkodott rajta. Az asszony csodálta az ifjút, kinek még szinte tejszaga volt, és arcának rózsái egész lángvörössé váltak. Tekintetében megjelent a lángoló Róma s az összes sikolyt is hallotta mit a könyörtelen őrült teremtett. A kéj pillanatában már csak egy könnyekkel küzdő félistent látott. kinek kamaszhaja egész betakarta a homlokát.
Vagy fél órát is tölthettek ebben a meghitt lázban, végül az asszony felállt, de az izzadt egész testében lángoló fiú még mindig a szófán hevert.
– Most menjen kérem. A férjem bármikor hazajöhet.
Míg a fiú öltözött az asszony egyszer sem nézett rá, csak a papírra írt valamit.
– Itt az egy pengője, és köszönöm az ihletet.
– Mit írt a papírra?
– Semmiség.. ezt csak úgy magamnak. Tudja.. miután eljöttem Turáról, alig írok. Járt már ott?
– Még nem.. de mindenképp elmegyek..
– Hát persze – mosolygott az asszony..- Tudja mit, magának adom. Na csak tegye el, ne ellenkezzen. Hát Isten áldja fiam.
– Kézcsókom.
Kilépett az utcára, szinte lebegett. Elővette a papirost és azon nyomban olvasni kezdte : „ csak nézlek, nézlek szerelmesen, szemed kék vizében, két szemem fürdetem…”
Már szinte otthon volt mikor belebotlott Palotásba.
– Na mi van papuskám? Milyen volt az asszonyka?
– Tessék? – értetlenkedett Bús Levente.
– Mit írt neked? – a fiú megmutatta neki az írást. Úgy érezte egy világ omlott össze benne. Pont most, mikor érezhette azt a valamit..
– Itt az enyém, olvasd. Múlt hét óta van a zsebemben – s egy összehajtott papírt dugott a gyászoló fiú orra alá.
„ csak csókollak, csókollak szerelmesen, ajkam fáradtságát, ajkadon pihentetem… „
A fiú összegyűrte a papírt, s megállapította, hogy az összes nő Nérói démonokat rejteget…

2018. Budapest

“A kutyás fiú” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves József !
    Érdekes és jó történet !
    Olvastatta magát a szöveg ,sőt izgultam is.
    Így kell írjon egy jó iró! Hatalmas meglepetés a vége !
    Fogva tartottál végig miközben folyékonyan gördül az
    esemény !
    Gratrulálok szeretettel….Babu:]

Szólj hozzá!