A háromszéki Gidófalvát Orbán Balázs úgy jellemzi monumentális művében , A Székelyföld leírásában, hogy már a \’\’régi időktől fogva tekintélyes falu volt\’\’. E településről sok adat, történelmi leírás maradt ránk, mint a falu legrégibb helységén napjainkban is létező kút története.
A gidófalvi székelyek 1866-ban közös kutat ástak. Ez év novemberében Kutas Társulatot alakítanak , közös költségen, melynek használatára közös egyezményt kötnek. Ugyanebből az évből származik a Kutas Társulat jegyzőkönyve is, amelyben öt szabálypont található:
1. Mindegyikünk személy szerint fizetünk kéz pénzt 6 forintot 70 krajcárt.
2.Ha valamelyiknek birtoka maradékai közt feloszlanék két vagy több felé is, ebben az esetben egyik marad az anya helyibe, a többi köteles azt az összeget lefizetni , amit egy személy fizetett. A kútvizet eladni senkinek sem szabad.
3. Az olyanokra nézve, akik a kútásásban nem álltak mellénk, úgy egyeztünk, hogy aki használni akarja, fizessen 60 krajcárt.
4. A kútnál nem szabad mosni, ha valaki mosna, a társaság megbünteti egy forintig.
5. Aki bé nem állott, ha merítene, azt elutasítani köteles melyikünk meglássa.
(Tizenöt aláírás)
A kút védelmére és javítására szánt összegeket szigorúan bevezettek a jegyzőkönyvben. Egy 1895. június 7-i bejegyzésből arról értesülünk, hogy : „A társulat kutasgyűlést tartott Vendég István házánál, mint kutasbírónál. Ezennel a kútban befolyása nincsen Csiszér Juliannának, ki van zárva, azért van kizárva, mert nem fizetett.”
A kútból a hetvenes évek végéig még olthatták szomjukat a gidófalvi Nagyhegy lakói, aztán -az Olt-menti mélyfúrású kutak elszaporodásával-az évszázados kút víz nélkül maradt. Az idő vasfoga is marni kezdte, de a mai nagyhegyiek összetársultak, és egy csiki faragómestert szerződtetve felújíttatták a ma már szimbólummá vált létesítményt. A kút mellett egy asztal és két pad áll, zöldövezet van, valamint két törpefenyő is díszíti környékét.
Mindez reménykeltő :- azért mégsem tűnt el ama rendszerető és -tartó ősszékely faluszellem, amelyről már csak régi könyvekből olvashat a mai érdeklődő.
A gidófalvi székelyek 1866-ban közös kutat ástak. Ez év novemberében Kutas Társulatot alakítanak , közös költségen, melynek használatára közös egyezményt kötnek. Ugyanebből az évből származik a Kutas Társulat jegyzőkönyve is, amelyben öt szabálypont található:
1. Mindegyikünk személy szerint fizetünk kéz pénzt 6 forintot 70 krajcárt.
2.Ha valamelyiknek birtoka maradékai közt feloszlanék két vagy több felé is, ebben az esetben egyik marad az anya helyibe, a többi köteles azt az összeget lefizetni , amit egy személy fizetett. A kútvizet eladni senkinek sem szabad.
3. Az olyanokra nézve, akik a kútásásban nem álltak mellénk, úgy egyeztünk, hogy aki használni akarja, fizessen 60 krajcárt.
4. A kútnál nem szabad mosni, ha valaki mosna, a társaság megbünteti egy forintig.
5. Aki bé nem állott, ha merítene, azt elutasítani köteles melyikünk meglássa.
(Tizenöt aláírás)
A kút védelmére és javítására szánt összegeket szigorúan bevezettek a jegyzőkönyvben. Egy 1895. június 7-i bejegyzésből arról értesülünk, hogy : „A társulat kutasgyűlést tartott Vendég István házánál, mint kutasbírónál. Ezennel a kútban befolyása nincsen Csiszér Juliannának, ki van zárva, azért van kizárva, mert nem fizetett.”
A kútból a hetvenes évek végéig még olthatták szomjukat a gidófalvi Nagyhegy lakói, aztán -az Olt-menti mélyfúrású kutak elszaporodásával-az évszázados kút víz nélkül maradt. Az idő vasfoga is marni kezdte, de a mai nagyhegyiek összetársultak, és egy csiki faragómestert szerződtetve felújíttatták a ma már szimbólummá vált létesítményt. A kút mellett egy asztal és két pad áll, zöldövezet van, valamint két törpefenyő is díszíti környékét.
Mindez reménykeltő :- azért mégsem tűnt el ama rendszerető és -tartó ősszékely faluszellem, amelyről már csak régi könyvekből olvashat a mai érdeklődő.