Bíró Lajos, nyugalmazott teremőrnek nem volt könnyű sorsa. Szüleit hamar magával ragadta a halál, szinte alig emlékezett rájuk. Idegenek nevelték, kik mint szolgalénnyel, úgy bántak vele. Későn nősült, s korán özvegységre adta a fejét. Ketten maradtak egyetlen leányukkal: Lujzával.
Az a lány volt Bíró Lajos legnagyobb szerencsétlensége. Pedig jó lány volt, s a tanárok is dicsértek szorgalma és példamutató tisztelettudása miatt… főzött, mosott, foltozott, esténként hímzéssel töltötte üres óráját… egy áldás lehetett volna… de szegény olyan csúnya volt, hogy hihetetlen.
Ha egy legény szeme tovább is siklott apró savós szemein, vastag bozontos szemöldökén és tág lószerű orrlyukán, minden vágy kiolttatott mihelyt jobban megfigyelte hatalmas fejét, melyre rászáradt az arca. Mellei üresen lógtak, tompora egész lecsúszott a combjáig.
Bíró Lajosnak egyetlen vágya csupán az volt, hogy megszabaduljon a leánytól, s végre nyugalommal élje az özvegyek rideg harmóniáját. Pénzét összekuporgatta, hátha kiházasíthatja valahogy, de még az a szerb jöttment is megszökött a vacsorán, mit tiszteletére adott. Valóban, nem volt ember, aki ne csúnyának látta volna. Csupán a háborúból hazatérő, fehérnép híjjától sínylődő katonák vetettek egy-egy pillantást kendője alá, de azok is rögtön futásnak eredtek. Egy pimasz cirkuszigazgató ötszáz pengőt is megadott volna érte, csakhogy mutogathassa, mert a fő műsorszáma az egy szemmel született albínó leány, kevés sikert aratott.
Bíró Lajos pár éve még udvarolgatott a Hammerschmidt drogéria egyik nyugdíj előtt álló pénztárosának, de a lány őt is csakhamar elmarta apja mellől. Nem volt mit tenni, eljártak a templomba. Szinte minden misén és litánián az első sorban könyörögtek az úrhoz, az egyik a hosszú életért, a másik a hírtelen halálért.
Az öreg mint minden este, most is megszámolta a pénzét, s arra gondolt, mit fog kezdeni leánya, a garasról garasra össze gyűjtögetett vagyonkájával, ha ő már nem lesz.
Ezen az éjen nem tudott elaludni. Csak folyvást forgolódott s rémképek gyötörték, hogy ő magatehetlenűl fekszik halotti ágyában s a leány ki már harminc is elmúlt, rossz fogaival reá vicsorog.
Úgyhogy Bíró Lajos nyugalmazott teremőr fogta az egész hozományt, felöltözött, majd elsietett, s még abban az órában megrázta az első útjába kerülő bordélyház harangját.
2018. 07. 25 Budapest
Kedves József!
… és Bíró Lajos nyugalmazott teremőr összekuporgatott pénzéért, pár órára elfelejtette örömtelen életét.
Csak gratulálni tudok írásodhoz, mindenki úgy szőheti tovább a történetet ahogy akarja. Szeretettel:)Kata
Köszönöm szépen kedves Babu!:)
Kedves József !
Megértettem és végül is igazat adok !
Szeretettel…..Babu:)
Kedves Babu! Nem kell minden történetnek jó vége, vagy egyáltalán VÉGE legyen…
Van amikor nem lehet.. Mert a körülmények elviszik a szereplőket egy teljesen más irányba..
Itt az apa oldala lett bemutatva. A " pacsirta" is hasonlóképpen zárult.. Nyitott maradt.. ( Persze nem hasonlítom saját novellámat, Kosztolányi művéhez! )
Szeretettel: Sebestyén József
Na itt teljesen kiakadtam !
Te jó Isten ,ennyi az egész ?
Nem tudom mit is irjak ,de legalább találtál volna ki valami
fantáziát ,akármit ,hogy legyen értelme történetednek !
Olvastalak szeretettel….Babu:|