A fiúcska

A fiúcska a Nereidák kútjánál ült, és figyelte a templomba igyekvőket. Szép kora tavaszi este volt. A szél játszott a hajfürtjeivel, mely a könyvtár felöl fújt, néha egész langyosan.
Egy tíz év körüli rongyos fiú állt elé és vállára ütött.
– Menj innen! Ez az én helyem!
– Azt hittem ide mindenki leülhet. – válaszolta a fiúcska
– Rosszul hitted, mert ez a mi helyünk.
A fiúcska körbenézett s már vagy nyolc gyerek állta körbe. A tigrisek bandája. Legalábbis ők, így nevezték magukat. Mindegyik vállán egy- egy karom volt tűzve kartonból s az egy-egy tűvel volt odaerősítve. A fiúcska maradni akart de azok hajthatatlanok voltak. Mondták: menjen a templom elé, de ott tele volt koldussal, s már oda sem férne. Ő nem is maradna sokáig csak a keresztanyját várja, aki épp a templomba ment, hogy anyjáért imádkozzon, ki épp ma szegődött el cselédnek.
– Még nem láttunk. Itt laksz a téren valahol? – kérdezte Bőcz Jancsi, a vezér.
– Nem. Én nem itt lakok. Messze innen. Csak az anyámat kísértem fel, de pár nap múlva jönnek értem.
– Messze? Hát az meg milyen hely? – értetlenkedett Farkas Pali a kincstáros
– Egy kis falu, Tolnában. Svábfalu..
– Mi a neved?
– Weink József
– Na, Józsikám, az a lényeg hogy el kéne húzzál innen mert mi megbeszélést tartunk. Érted?
A fiúk ott álltak előtte és mindkét tenyerükkel legyeztek a könyvtár felé.
– Nem megyek. – jelentette ki a fiúcska
– Mi az hogy nem mész? – háborogtak a fiúk.
– Kilencen vagyunk. Elférünk itt valamennyien.
– De ez a hely a mienk!!
– Akkor miért nem viszitek haza? – mosolygott a fiúcska
– Hát dumád az van – jelentette ki ki Bőcz Jancsi – meg, ahogy látom erős is vagy. Tudod mit.. beveszünk a következő akcióinkba. Holnap este még itt vagy.. ugye?
– Igen. De miféle akció?
– Elfoglaljuk a katonai bódét.
– Hol?
– Két utcával lejjebb. Na, benne vagy?
– És kitől?
– A farkasoktól.
– Úgy hívják a katonákat?
– Nem! Már nincs katona! – gurult méregbe Bőcz Jancsi.
– Hát jó. De csak ilyenkor jó nekem, míg a keresztanyám a templomban van.
– Korai… de jó.. majd addigra csinálunk neked váll lapokat.
– Rendben.. de mit kell majd csináljak?
– Na hát ezt akartuk megbeszélni, csak te belezavartál – és Bőcz Jancsi egy papírlapot vett elő – Faragó! Te kimész a könyvtárhoz pontban fél hatkor és meglesed honnan jönnek a farkasok. Műller és Maczák addig odakészíti a botokat a bódé mellé.. Hausz és én…
– Háború lesz? – értetlenkedett a fiúcska
– Az! – vágták rá büszkén
– És ha megnyerítek mit akartok azzal a bódéval?
– Hát.. .. azt még mi sem tudjuk..
– Összevertek néhány gyereket a semmiért?
– A felnőttek is így csinálják – jelentette ki Maczák Géza szemrebbenés nélkül
– Igen, de a felnőttek hülyék, azok mindig háborúznak.
Bőcz Jancsi leintette a fiúcskát és folytatta. Beszélt csak beszélt, s közben észre sem vették hogy a messziről jött idegen már templomnál volt és elhaladt a keresztanyjával a Duna felé.
A fiúcska sokat töprengett a gyerekeken.. nem egy erős sereg… tíz másik ellen akarnak küzdeni, de még őt sem tudták elzavarni a kút mellől.

2018. 07. 24 Budapest

–