A vaskalap

A templomot körülvevő várfal északi oldalán egy kapu van befalazva. Nagyon régen egy ma már elpusztult település lakói azon léptek be a szent falak közé. A minap akadt egy ember, aki azzal a kéréssel fordult a Vezetőkhöz, hogy a befalazott kapunak vissza kellene adni eredeti formáját, hogy az elpusztultak lelkei is végre menedéket találjanak ott, ahol valamikor Isten igéjét hallgattak. A Vezetők megígérték neki, hogy ki fogják kergetni a faluból, ha még egyszer előáll kérésével és a falu fekete bárányának nevezték el. A tiszteletes úr pünkösd első napján a gyülekezet előtt uszítónak, a közösség zaklatójának prédikálta ki. Végül megjegyezte, hogy jobban tenné ha az évi kepét fizetné be az egyháznak az évszázados rend zavarása helyett.
Emberünk természetesen befogta száját, megértette, hogy a lét homlokráncán ugyan új idők jelentek meg , de itt erre még várnia kell.

“A vaskalap” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves Zsermen !

    Örvendek , hogy tetszett írásom . A villámmegfejtésed meghökkentő .

    Ha erre felé jársz , bármikor szívesen látlak egy pohár szílvóriumra !:)

Szólj hozzá!