A pásztorfiúból lett királyfi

Összes megtekintés: 71 

A pásztorfiúból lett királyfi

Sopron városát így Scarabantia, kiejtéssel pedig: szkarabancia, nem biztos, hogy mindenki ismeri. Pedig a nagyon- nagyon régi korokban így hívták. Ha azt mondom, hűség városa, akkor már biztosan többen tudják, hol található. Hazánk nyugati részén. Azért is nevezik hűség városának, mert szintén a régebbi időkben a soproni nép szavazott. Akar- e a szomszédos Ausztriához tartozni, vagy maradnak magyarok. A nép magyar akart maradni. Erről a Sopronról mesélek most, ahol a Tűztorony található, a Lővérek, sok – sok régi műemlék, ház. Itt található a pihenő kereszt, amelyhez egy monda is kapcsolódik. Sok turista látogatja a várost. De réges-régen még nem volt ennyi nevezetesség. Amikor az a pásztorfiú élt, akiről most mesélek nektek, akkor pár ház volt itt. Egyik ilyen szegényes házban lakott ez a legény az anyjával. A fiú kecskékre vigyázott. Egyszer a bajtársai szóltak neki, menjen el Fertődre, a király férjet keres a lányának. Fertőd Sopron közelében helyezkedett el és helyezkedik el most is. Gondolta a fiú, hogy menne ő, de szegény legény úgy sem kell. Ahogy gondolkodott, mit lát? Az egyik kecske egy bokrot túr ki. Közelebb megy. Hát látja, a bokor alatt egy hatalmas láda. A ládában pedig sok- sok arany. Ámult, bámult a fiú. Aztán fogta a ládát, vitte haza magával, mikor a kecskéket visszaterelte. Otthon eldugta az ágy alá. Elhatározta, hogy másnap elmegy Fertődre, szerencsét próbálni. Most már ő is gazdag. Kivirradt és útnak indult. Ment- ment, mikor jajgatást hallott. Nézett jobbra, nézett balra. Sehol senkit nem látott. Amint letekintett hát egy hangya állt ott és így kérte a fiút:
– Ne taposs össze minket, kérlek! Látod, hogy cipeljük a szalmát a szánkban, hogy hangyabolyt építsünk. Hagyd meg az életünket!
– Dehogy bántalak benneteket! Sőt, még segítek letenni szalmadarabokat. Hová tegyem?
– Kedves legény, ide. Várj, ha kell, mi is segítünk Neked!.
– Viszontlátásra hangyakoma – szólt a legény.
– Minden jót! – köszöntek el a hangyák.
Ment, ment a fiú, amikor egy csapat fecskét látott meg.
– Jaj de jó, hogy erre jöttél! szóltak a fecskék – Merre kell majd repülnünk, ha beköszönt az ősz?
A fiú megmutatta, merre kell majd szállniuk. A fecskék nagyon örültek a segítségnek, és azt mondták:
– Ha az életben neked is szükséged lesz tanácsra, mi is segítünk.
Elköszöntek egymástól. Ballagott a fiú, csak ballagott. Ráköszöntött egy katona.
– Édes fiam! Messziről jövök. Nincs nálad egy kicsi inni és ennivaló? Nagyon megéheztem és megszomjaztam.
– Szívesen adok neked. Van nálam kenyér és víz. – megkínálta a katonát.
– Látom legény nagyon jó szívű vagy! Jó tett helyébe jót várj!
Elköszöntek egymástól. A fiú már majdnem Fertődön volt, amikor az egyik fáról huhogást hallott.
– Huhúhuhuhu… Édes fiam! Leesett a szemüvegem! Nagyon homályosan látok! Nem keresnéd meg?
– Dehogynem!
A fiú lenézett a földre. Ott volt a szemüveg. Feladta a bagolynak. A madár így köszönte:
– Te nagyon segítőkész vagy, nem felejtem el.
Elköszöntek egymástól, a legény odaért a fertődi kastélyhoz. Könnyen beengedték, hisz sok ifjú megfordult már a királylány kezéért. Egyenesen a trónterembe vezették. Ott állt a király és a leánya. A fiú mélyen meghajolt és így köszönt:.
– Adjon Isten, jó napot királyuram!
– Neked is édes fiam! Tudod- e sokan megfordultak már itt? De senki se teljesítette a kérésem.
– Mi lenne az? – kérdezte a fiú.
– Hát én a lányomat csak annak adom, aki nagy épületeket tud építeni, hogy szép helyen lakhasson. Milyeneket tudnál te építtetni? Van rá egy heted.
A fiú hazament, gondolkodott. Pénzem már van. De mit építtessek, és ki segít? Ekkor megjelentek a hangyák:
– Építtessél sok- sok templomot és sok szép épületet, házat!. Mi segítünk az építkezésben.
A fiú a pénzén vett építőanyagokat és a hangyák segítségével hamar felépültek a templomok. A legény nevet is adott a templomoknak: Kecske templom, Szent István templom. Egy hét múlva ott állt a király előtt, akivel elmentek megnézni az épületeket.
A királynak nagyon tetszett, de így szólt:
– Templomok már vannak, de mivel védekeznél, hogy le ne égjenek? Építsél olyan épületet, ami segít ezen.! Már csak nem hagyom a lányomat olyan helyen, amelyik hamar leéghet. Adok megint egy hetet.
A fiú megint búslakodva ment haza. Most a fecskék jöttek segíteni.
– Tudod legény, mi is szoktunk tüzet okozni, de építtessél egy magas tornyot. A toronyból mindig nézzen ki egy-két ember!Akiknek az lesz a feladata, hogy nézzék a környéket nincs e tűz
A legény így is tett. A hangyák segítettek megint az építkezésben, állt a torony. El is nevezte Tűztoronynak. Ismét elment a királyhoz. Elmondta, miért építette a tornyot, aminek a Tűztorony nevet adta. Tetszett a királynak az ötlet és a torony is. De így szólt:
– Most már nagyon sok szép épület van itt. Egy szép várost alakítottál, de mit teszel akkor, ha a várost megtámadják? Építéssel olyan dolgot, ami megmenti a várost!. Megint van egy heted.
A legény már el nem tudta képzelni mi legyen az építmény, amikor segítségére sietett a katona:
– Édes fiam! Ez nem nehéz feladat. Vetesd körül a várost várfallal!. A várfal bejáratánál őrök álljanak! Így védve lesz a város.
Így is lett. Az építkezésnél segédkeztek a hangyák, segítettek a fecskék, segített a katona is. Egy hét múlva megint ment a fiú a királyhoz.
– Uram királyom! Megtettem a kérését. A város védve van. Nézze meg! Várfallal vetettem körül.
A király elment megnézni. Felkiáltott:
– Ez igen! Három kérésemnek, már eleget tettél, de van még. Hiszen a lányomnak gazdagságban kell élnie és kényelemben. Olyan helyeket kell látnia, ahol madárcsicsergés van, ahol gyönyörködhet állatokban. Olyan hely kell, ahol az emberek dolgozhatnak, a lányom érdekében, hogy jól és bőségben éljen. Legyen három hét múlva, három olyan nevezetes hely, amit kértem. Különben a kastélyom tömlöcében élhetsz életed végéig.
Most még szomorúbb volt a fiú. Mit csináljon? Mi tetszene a királynak? Mit tehetne a királylány érdekében? Épp egy fa alatt tanakodott, amikor ráköszöntött a bagoly.
– Ne búslakodj te fiú, ezek nem nehéz dolgok. Alakítással ki a fertődi kastélyhoz közel, egy nagy – nagy tavat. Legyen benne sás és nád. Itt jól ellesznek a madarak. A királynő csónakázhat a tavon, nézeti a gyönyörű madarakat. Mivel közel lesz Fertődhöz, add neki a Fertő- tó nevet. A tóban legyen sok hal. Az embereknek is lesz foglalkozásuk. A királylány is egészségesen táplálkozik.
– Ez nagyon jó ötlet! Köszönöm! De sajnos van még kettő, amit meg kell valósítani.
– Halljad a másodikat és a harmadikat! A város egy részét ültesd be fákkal és bokrokkal, telepítsd be állatokkal. A királylány nagyon jól fogja itt érezni magát az erdő hűvösében és legyen a neve ennek a helynek – a bagoly kicsit gondolkozott, aztán rávágta- Lövérek! Itt legyen a harmadik nevezetesség is.
– Mi legyen az?
– Ide is építtessél egy kilátót. A királylány és az emberek gyönyörködhetnek a kilátóról, a környező tájakban.
A legény így szól:
– A kilátót pedig elnevezzük Károly magaslat – kilátónak. Örüljön a király,mert őt is így hívják.
Ismét segítettek a megvalósításban az állatok. Három hét múlva elment a királyhoz. Megmutatott neki mindent. Nagyon örült a király, hogy a lánya ilyen szép helyen fog élni. Annak pedig különösen, hogy róla is neveztek el valamit. Ezt mondta a fiúnak:
– Nagyon ügyes legény vagy. Minden kérésemet teljesítettél. Tiéd a lányom!
Megtartották a lakodalmat. Mivel a királylány is nagyon ügyes volt, sok szép nevezetesség épült még a városban!
Ezt a mesét hallottam a medvétől, a medve a macskától és a macska pedig a kutyától.
Így volt, mese volt, talán igaz sem volt.

Szólj hozzá!