Unokák, lányok, menyek, nagymamák és a dédi

Összes megtekintés: 765 

Tegnap letelt a próbaidőm, ezért bátran elmondhatom magamról, hogy immár a cég teljes jogú munkatársa vagyok, és ennek megfelelően a HR munkatárs feljött hozzám gratulálni, s átadta a kétszáz névjegykártyámat, originál nyomdai csomagolásban.

Repes a szívem! Alig várom, hogy elmenjen és kibonthassam az apró csomagot. Valóban ott van rajta a dombornyomott céges embléma, címmel, központi telefonszámmal, középen a nevem, dr. Hornyákné Széplaki Kincső, alatta a hivatalos titulusom, titkárságvezető menedzser, az alatt a végzettségem, okleveles közgazda, a jobb sarokban pedig alul az irodám száma, és a mobilszámom.

Valójában a részvénytársaság vezetésének koordinálása a feladatom, úgy is mondhatnám, hogy a kezem a cég pulzusán tartom.

Jó kis képzavar! A pulzus szakértője a frissen végzett orvos férjem, aki éjt nappallá téve a kórház belgyógyászatán próbálja megtanulni mindazt a gyakorlatban, melyet elméletben már egészen jól tud. Igaz, a vérnyomásmérést rajtam gyakorolta, és emlékszem, ahány mérés volt, annyiféle eredmény jött ki.

Jaj, úgy megmutatnám neki a névjegykártyámat, de azzal várnom kell holnap estig. A professzor úrral ügyel, aki a kieső szabad időben vagy vizsgáztatja a gyakornokokat, vagy lefoglalja őket az elmaradt adminisztrációs munkákkal.

Négy hónapja vagyunk házasok és máris hiányzik, ha nincs mellettem! Legalább nem unjátok meg egymást, mondta anyám, amikor panaszkodtam neki Laci munkabeosztása miatt.
– Tudod, kislányom, légy jó viszonyban a szerzett rokonaiddal, hidd el nekem, ez a jó házasság titka! – teszi hozzá, s amikor látja arcomon az értetlenséget, megsimogatja a fejem, mintha még mindig kislány lennék: – A férjed családjának tagjaival ne húzz ujjat, nem érdemes! Én már csak tudom!

Anya nagyon jó fej, egyedül nevelt fel, mert a szüleim óvodás koromban elváltak. Egyszer megkérdeztem anyát, hogy miért nem megy férjhez, elpirult és annyit mondott mindössze, hogy jól megvagyunk mi kettesben is.

Elkerültem a fővárosba, és elsős egyetemistaként először mentem haza, amikor anya bemutatta Dezső bácsit, mint a barátját, akinek létezéséről addig nem is tudtam. Úgy látom, boldogok anyával, és ez engem is megnyugtat.

Vége a munkaidőmnek.

Nagy pelyhekben hull a hó és kedvem lenne hógolyózni. Amint kiérek a főútra, ahol már nem láthatnak a kollégák, hátrahajtom a fejem, lehunyom a szemem és élvezem a pillekönnyű hópelyhek lágy érintését, érzem, mint olvadnak aprócska vízcseppé, majd patakokká gyűlve együtt szánkáznak le a nyakamba.

Boldog vagyok!

Úgy érzem, megérdemelnék egy kis jutalmat! Nosza, bemegyek a plázába, irány a könyváruház. Laci szerint védőoltást kellene kapnom könyvvásárlás ellen. Bevallom, igaza van. Hosszas válogatás után megveszem Horváth Ilona szakácskönyvét.

Nyakunkon a karácsony, és illene ünnepi ebédet főzni, s természetesen süteményt is sütni, csakhogy a főzési tudományom meglehetősen véges.

Terveimben szerepel a konyhaművészet rejtelmeinek elsajátítása, csak megelőzi a spanyol nyelvvizsga, a doktori cím megszerzése, saját lakás vétele, utána jöhet a gyerekszülés, és akkor kénytelen leszek főzni is. Lacival egyeztettük terveinket, számára is természetes, hogy a szakvizsgázzon, utána vegyük egy saját lakást, ahová azután érkezhetnek a gyerekek. Ami a főzést illeti, csak mosolyog rajtam:
– Ne aggódj, Kincső kincsem, sokkal hamarabb megoldódik, mintsem azt sejtenéd!

Másfél szobás lakást bérelünk, amely tágas, ha egyedül lézengünk benne, de szűk, ha mindketten otthon vagyunk.

A postaládában levél vár, nekem címezve, nincs rajta feladó.

Átöltözöm, készítek egy teát, eszem két szelet vajas kenyeret zöldpaprikával, és a másnapi igazgatótanácsi értekezlet anyagával a hónom alatt, elindulok a nagyszobába, hogy kényelmesen elhelyezkedve figyelmemet megosszam a híradó és az előterjesztés között.

Cseng a telefon, a sógornőm hív, hogy megkaptam-e a meghívót. Nem is értem a kérdést, majd leesik a tantusz, hogy még ki sem bontottam a levelet, amely ezek szerint egy meghívót tartalmaz.
– Felmehetek hozzád egy órácskára? Öt perc múlva ott vagyok!

Válaszomat sem várva bontja a vonalat, melyen meglepődök, mert ez nem jellemző Katára.

A levél ott lapul a bejárati ajtó melletti asztalkán. Igazán kíváncsivá tett a férjem húga, kimegyek hát érte és izgatottan felbontom.

„Kedves Kincső!
A Nagy, Kovács és Hornyák családok nőtagjainak soron következő nagy karácsonyi süteménysütésére 2013. december 21-22-23-án kerül sor a balatonszepezdi családi nyaralóban, melyen megjelenésedre feltétlenül számítunk.
Tájékoztatunk, hogy az alábbi háztartások számára, a családtagokkal együtt, elkészítheted az ünnepi süteményeket:
Háztartások
1. Dédi
2. Flóra
3. Klára
4. Eta
5. Bianka
6. Cecília
7. Viola
8. Kincső

Sütemény fajták
32 db bejgli
8 db torta
5 kg mézeskalács szív és csillag
4 kg sajtos masni
4 kg túrópogácsa
4 kg húsos hasé
5 kg adventi vajas keksz
8 db kakaós püspökkenyér
4 kg gyömbéres keksz
4 kg hókifli
80 db csokoládés brownies
160 db marcipános mokka bonbon
80 db csokoládés harang

Kérlek, hogy hozz magaddal megfelelő munkaruhát és 10.000,- Ft költség hozzájárulást!
Ölellek: özvegy Nagy Kálmánné, Dédi”

Fordul velem egyet a világ! Egyértelmű, hogy a sok süteményt nyolcfelé osztják, és nekünk is jut belőle. Már a gondolattól összefut a nyál a számban! Legfeljebb a szétosztásban és a csomagolásban számíthatnak rám, ám a tényleges süteménysütésben nem veszik hasznomat, hiszen még kétszer egyforma tojásrántottát sem sikerült összehoznom!

Ott dübörögnek fejemben anyám szavai: A férjed családjának tagjaival ne húzz ujjat, nem érdemes!

Mit is mondott a Laci főzési tudományomra: Ne aggódj, Kincső kincsem, sokkal hamarabb megoldódik, mintsem azt sejtenéd!

Az államvizsgám előtt nem volt olyan magas az adrenalin szintem, mint most!

Jobb, ha főzök egy kancsó teát és keresek a konyhaszekrény mélyén egy bontatlan csomag Pilóta kekszet, amely vésztartalékként funkcionál, és mikor lenne rá szükség, ha nem éppen ezen az estén?

Sikertelen kísérletet teszek arra, hogy Lacival tudassam jövendőbeli felsülésemet, miután számon kérem tőle, vajon mely okból felejtett el beavatni ebbe a kedves családi szokásba?!

Megérkezik Kata, kezében hatalmas szatyorral, melyből elővesz két műanyag dobozt, egyikben anyósom, Bianka, rakott kelt, a másikban lekváros-diós süteményt küld nekünk. Végül, elővesz egy üveg pezsgőt is:

– Gondoltam, hogy nagy ijedtségedre, ezt kettesben elszopogatjuk!

Jól ismer Kata, ha egyetemistaként képes saját költségén vásárolt pezsgővel tompítani a családi hagyományok okozta sokkot!

Odakészítem a dohányzóasztalra a teáscsészéket és pezsgős poharakat, meg a Pilóta kekszet, és Kata máris bontja a pezsgőt.
– Egészségedre, Kincső!
– Egészségünkre!

Kata beleharap a csokoládéval töltött kekszbe és jóízűen megeszik még hármat. Iszik egy korty teát és beszélni kezd:
– Ne aggódj, Kincső, tizenketten leszünk, nyolc család nőtagjai, és segítek neked átvészelni ezt a nagy karácsonyi sütés-főzést. Ne csodálkozz, ott leszek én is, meg anya húgának a lánya, a tizenöt éves Réka, meg nagyapám nővérének a két unokája is, a 18 éves Zselyke és a 22 éves Zília. Miért csodálkozol? Ebben a családban minden 14 év feletti nőszemélynek kötelező részt venni a karácsony előtti programban, melyet a drága Dédi mama talált ki. Szerinte egy nőnek tudnia kell főzni és háztartást vezetni, a férfiak meg teremtsék meg a családi jólét feltételeit. Amíg mi süteményeket sütögetünk, addig a férfiak fenyőfát vesznek, beszerzik az italokat és világmegváltó nagy vitákat folytatnak borozgatás közepette. Amíg élt Dédi papa, addig nála volt a férfi szekció, azóta pedig a nagyapám vette át a szerepét, mint a család legidősebb férfitagja. Tölthetek még egy pohár pezsgőt? Így az igazi, egy csésze tea, egy pohár pezsgő! Mindenkivel találkoztál már, de senkit sem ismersz igazán. Munka közben óhatatlanul levetik mosolygós álarcukat. Kezdjük a Dédivel. Két gyereke van, Flóra néni és a nagyapám, Feri, aki képes volt húszévesen megnősülni és elvenni egy proli lányt, ahogyan Eta nagyit illette a Dédi. Nagyi és Flóra néni sem jöttek ki, és évente ha egyszer-kétszer találkoztak a Dédiéknél, akkor is rendszerint összekaptak. Eta nagyi 18 évesen nem volt egy híres szakács, és Dédi féltette a fiacskája hasát. Megörökölte nagynénje balatonszepezdi nyaralóját, és kitalálta, hogy a nők ott, együtt készítsék el a karácsonyi süteményeket, mindhárom családnak, hátha külön ünnepelnek. Ez hamar bekövetkezett, mert egy év múlva megszülettek az iker lányaik, azaz anya, Bianka, és a keresztanyám, Cecília néni, öt év múlva pedig Viola néni. Nagyapa nővérének egy fia született, akinek felesége Klári néni, egy igazán jó csaj! Zília és Zselyke az ő lányai. Ahogyan növekszik a családon belüli háztartások száma, úgy kell egyre több süteményt sütni és nincs idő a lazsálásra. Minden új feleség a második évben javasolhat egy újabb süteményt a repertoárba. Te leszel, Kincső a következő, aki egy év múlva színesítheted sütemény választékot. Egyébként összekovácsolódott a csapat, rendkívül jó a hangulat. Most Cecília néni főz ránk, aki kinn él Londonban, gyerekorvos. A csúcspont a harmadik napon lesz, az ebéd utáni cserebere, melynek során egymás között gazdát cserélhetnek a különféle sütemények. Anya tavaly két püspökkenyérért kapott húsz darab csokoládés harangot, az Laci kedvenc süteménye. Három óra körül pedig jönnek a férjek hazaszállítani a süteményeket és a feleségeket.

Kitöltöm a maradék pezsgőt. Kata elbeszélése alapján nem is lesz olyan vészes ez a három nap.

– Az új háziasszonynak karácsonyi menüt is kap. Cecília néni halászlét és gesztenyével töltött pulykamellet készít nektek. El ne áruld, hogy megmondtam!
– Kata, én nem szeretem a halat!
– Nem baj! Laci szereti!

Csörömp, csörömp! Leesik a tízforintos! Ez az egész arról szól, hogy szegény férjem nehogy éhezzen karácsonykor!

Rezeg a telefonom. Laci keres.

– Szervusz, Kincső kincsem! Megkaptad a Dédi levelét? Mit szólsz, milyen jó buli lesz? Képzeld, karácsony első napján huszonnégy órás ügyeleten leszek! Nem baj, ugye?

“Unokák, lányok, menyek, nagymamák és a dédi” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Kedves Jolán!

    Szóhoz sem tudok jutni, olyan nagy izgalommal olvastam Kincső történetét, közben elfelejtettem minden bajomat.
    Aztán egyre idegesebb lettem a nagy létszámú család miatt!
    Szent ég! Ez valóságos tragédia! Annyira átéreztem.

    Gratulálok írásodhoz, Kincsőnek küldöm együttérzésemet.
    Szeretettel: Viola(f)

Szólj hozzá!