A borbély

Egy korai őszi reggelen Szentesi Aurél, nyugalmazott királyi vadász épp a puskáját tisztogatta. Szép, fényes reggel volt. Kiült az erkélyre és közben a szemben lévő borbélyüzletbe térőket figyelte. Lassú mozdulatokkal fényesítette a puskacsövet, s egy hirtelen pillanatában, megörülve a reggel harmóniájának feltekerte a gramofont, és meggyújtotta hosszú egyiptomi cigarettáját, majd újra dolgához kezdett. Eközben a Borbélyüzletbe lépett Kállai Béla ügyész, aki egész éjszaka vádbeszédjén dolgozott a kegyetlen sváb ellen, ki orvul kirabolta és megölte főbérlőjét, egy szerencsétlen nyolcvan körüli asszonyt. A borbély mindig örömmel fogadta az ügyészt, vele legalább nem kellett beszélgetni, és szép borravalót adott. Az ügyész rendszerint korán érkezett. Ilyenkor álmos volt és rosszkedvű. Ma különösen, hisz egy szemet sem aludt az éjjel, mert a gyilkos sváb járt a fejében. Halál! Nem lehet más, csakis halálbüntetés. S most, hogy arcát borotválták is ökölbe szorult a keze ha csak a gyilkosra gondolt. Mindent megkapott, szinte ingyen, koszt, szállás, ez a gazember meg egyszerűen elvágta a jóakaró torkát egy pengével! Feldúlt volt, de egy pillanat alatt elálmosodott. Olykor-olykor el is bóbiskolt, már a fejét sem tudta tartani. Ilyenkor a borbély rántott egyet a vállán, s az ügyész felkapta a tekintetét. Megint a gyilkos svábra gondolt. Fiatalember, és ilyen dologra vetemedik. Mert ezek a fiatalok könnyű életet akarnak, nem robotolnak naphosszat a Lampart gyárban, de nem is tanulnak élet hosszan hogy becsülettel kitöltsenek egy hivatást. Egyre fogytak a gondolatai. Elaludt. S ebben a pillanatban puskalövés hallatszott. A borbély aki épp a toka alatt járt a borotválásban, megijedt, s keresztülvágta az ügyész zsíros nyakát. Az hörgött és rábukott az asztalkára. Meghalt. Mindez a Király utcában történt, vagy száz éve. De ha aggastyánok sétálnak arra mindnek eszébe jut az erkély, és a borbély, ki azzal védekezett: Az ügyész a halál pillanatában nem szenvedett… épp elaludt…

2018. Budapest