A lovag

Összes megtekintés: 105 

Nagy forróság volt ezen a nyáron. Az emberek a lakásban maradtak vagy ha tehették vízpartra mentek. Andi idén sem vette ki szabadságát. Szerette munkáját, a lovakkal való törődést, a lovak tanítását. A lovas tanyán sok ló volt, ahol dolgozott. Mindegyik szép. A többségükkel versenyeztek. Volt amelyikkel gyerekeket tanítottak lovagolni. Mindegyiknek volt neve. Andi azonban mindegyiket másként is nevezte. Sajátos, egyedi neveket adott nekik. Különösen egy ló volt, akit nagyon megszeretett. Amikor az anyukája szült sajnálatos módon elpusztult. A kis csikó életben maradt. A tanyán dolgozók nevelték. Cumisüvegből etették. Andi etette legtöbbet, nevet adott neki. Magányos. Azért gondolt erre a névre, mert nem volt neki anyukája. Az emberek szerették, mégis más volt ez a szeretet. A ló ahogy növekedett nem volt annyira erős, mint a társai. Ezért ő csak lovaglás tanítására volt alkalmas.
Sok gyerek tanult lovagolni. Mivel Andi nagyon szerette Magányost, vállalta a lovaglás tanítását is.
Egy forró nyári délutánon megjelent egy aranyos kisfiú. Aki kísérte harminc év körüli férfi volt. Andi sokáig azt is hitte, hogy a fiú apukája. Kiderült a nagybátyja. Zolika, a kisfiú azért járt lovagolni, mert tartási rendellenességet fedeztek fel nála. Javasolták, hogy a lovaglás, a lépésben járás először nagymértékben segít is.
Andi gyógypedagógus is volt. Az utóbbi időben azonban inkább az állatok gondozásával foglakozott. Mióta Magányos lett, lehetett vele lovaglást tanítani a szakmai tapasztalatát, ismeretét gyakorolnia.
– Jó napot kívánok! – köszönt a férfi egy napon.
– Jó napot, kívánok – így Andi.
– Csókolom! – köszönt Zolika.
– Szia!
-A kisfiút lovaglásra hoztam. Önhöz irányítottak. – mondta a férfi.
– Andi vagyok. – mutatkozott be a lány.
– Bocsánat. Csaba vagyok.
– Kérhetném a kisfiú papírjait?
– Persze itt vannak.
– Csak sportolás miatt szeretné lovagoltatni a gyereket?
– Is-is. Most azonban inkább orvosi javaslat.
– Igen látom.
– Mikor járhatunk? – tudakolta Csaba.
– Hetente kétszer. Hétfő, csütörtök.
– Remek.
– Akkor most kicsit már ismerkedjenek a kisfiú és a ló is. – javasolta Andi.
A ló felnyerített, mint aki üdvözölné a gyereket.
– Simogasd meg! – mondta Andi.
A kisfiú először félve, majd egyre bátrabban simogatta Magányost.
Ezen a nap Andi csak azt próbálta tanítani, hogy kell ülni a lovon. Már ez is a testtartás javításához szolgált.
A tanítások alkalmával Csaba kísérte a gyereket. Egy alkalommal megtudta, hogy Csaba a gyerek nagybátyja.
– Holnapután a testvérem, az apuka hozza Zolikát.
– Ó. Én azt hittem ön az apuka. – mondta is csodálkozva Andi.
A lovaglást orvosi javaslatra meghosszabbították. Az idő múlásával Csabi és Andi egyre többet beszélgettek. A beszélgetések után voltak találkozások is. Kiderült, hogy Csaba is szereti a lovakat. Gyerekkorában nagyapja lovakat tartott. Szívesen etette őket. Lovagolni is megtanult. Nagyapjához még most is szívesen eljár. Még van neki két lova.
Egy őszi nap nagy baj történt. A lovas tanya tulajdonosa elmondta sajnos el kell adnia a lovakat, a tanyát Andi kétségbeesett mi lesz Magányossal?
Bánatát Csabinak panaszolta el. Gyorsan repült az idő.
Az állatokat kezdték elszállítani. Andi mindegyiket sajnálta.
Mikor Magányost tették volna fel az autóra Andi átölelte a ló nyakát.
Csabival már barátiasabb viszonyba került. Ekkor ő is kinn volt a mikor szállították. Látta Andi sírását.
Amikor elindult az autó Andi sírva integetett. Aznap éjszaka a tanyán maradtak Csabival. A lány megállt Magányos istállójánál… s átgondolta az együtt töltött időket.
Reggel hagyták el a tanyát. Csabi azt javasolta menjenek hozzá. A fiatalember háza közel volt nagyapjáéhoz. A férfi elrendezte, hogy Magányos is ide kerüljön. Amikor Andi meglátta a szeretett lovat nem akart hinni a szemének.
– Ez lehetetlen Nem hiszem el! Megvetted nekem Magányost?
– Igen, mert tudom milyen sokat jelent neked.
– Nagyon köszönöm. Mióta ismerlek látom, igazi lovag vagy. Illedelmes, tisztelettudó. Ritkák az ilyen férfiak manapság. Most már igazi lovag is vagy.
– Miért is?
– Mert régen a lovagok is segítettek az asszonyoknak többek között. – mondta sírva Andi.
– Örülök, hogy segíthettem, örömet szereztem. – szólt Csaba.
– Van egy lovam, meg egy lovagom.
– Melyiknek örülsz jobban? – kérdezte a férfi.
– Ez nem kérdés. Neked jobban örülök, mert közben meg is szerettelek. Igaz Magányos hiányzott volna. Mégis a szeretet ér a legtöbbet.
Csaba is elmondta érzéseit a lánynak. Megegyeztek abban, hogy ha már ilyen szépen alakult életük a lovagokról is bővítik ismereteiket.,

“A lovag” bejegyzéshez 1 hozzászólás

Szólj hozzá!