Angelina cruz 35 éves özvegyasszony kinek férje egy nap eltünt, soha nem hallottak felőle.
Pár év után halottnak nyilvánították. Angelinának két gyereke, fiú Petro 10 éves lány, Alice 8 éves.
A család az elképzelhető legnagyobb nyomorban éltek. Míg a férj élt addig még csak megvoltak valahogy, utána az asszony éhbérért dolgozott, helybeli varrodába.
Az élet egyre nehezebb lett, abban az időben Bogota városában ahol éltek cocain csempészés álltal rengeteg gyilkosság, rablás, az életük a legnagyobb reménytelenségben.
Az asszony elhatározta, hogy valamit kell csináljon máskülönben elvesznek, senki nem segít rajtuk.
Hallotta hogy sokan mennek szerencsét próbálni, bejutni Amerikába. A két apró gyerek fog adni valami lehetőséget hozzá.
Angelina információkat gyüjtött azoktól akik megjárták ezt az utat, hol találnak segítséget a hosszú úton. Akkoriban volt egy organizáció, CARITAS néven akik mint a vöröskereszt segitenek nyomorultakon. Angelinának volt egy kis megtakarított pénze amit féltve őrzött az útra.
Eljött a nap az indulásra, szerencséjükre találtak egy teherszálító kamiont aminek az útja Mexikoba vezetett, az ember megsajnálta őket, jó hosszú úton élvezték az utat, ami nem tartott sokáig.
Sokat gyalogoltak, mind hármuknak volt kisebb nagyobb hátizsákjuk és egyébb csomagjuk. A legtöbb helyen a CARITAS-nál aludtak ami nem volt semmi különös csak annyi,hogy fedél volt a fejük felett.
Már egy hónapja, hogy úton voltak.
Bizonytalanság erőt vett rajtuk, elkeseredettek, fásultak, az asszony félt, hogy megbetegszenek.
Térképet nézve, már csak egy pár nap és ott lehetnek az álmuk bejáratánál, Amerika kapujánál, ahol tudnivaló, hogy csak hivatalos papirokkal engednek be valakit…
Megérkeztek, ahol sok mindent hallottak a lehetőségekhez. Legfőképpen azt, hogy pénz kell, ami nélkül nem megy semmi. Angeliának volt egy kis pénze, de azt nem akarta felhasználni gondolván a későbbi bizonytalanságra. A határnál találtak több kétes kinézésű embereket akik ajánlkoztak átvinni őket a határon autójukkal ezeknek volt valami összeköttetésük:
– Az én nevem Joe,több személyt viszek át,csukott autommal,pénzt,ékszereket előre
kérem.
– Mi a neve – .Angelina: nekem nincs pénzem de van egy arany nyakláncom és két aranygyűrűm.
– Joe : az nem elég, van valami más,végignézett az asszonyon,jőjjön velem, hagyja itt a gyerekeit, biztonságba vannak.
Joe elvitte a nőt egy közeli helységben ahol Joe bezárta az ajtót mögöttük.
Joe : Nézze Angelina, ha nincs pénz megelégszem a szeretkezhetek magával.
Angelina szeretet volna nemet mondani, de látta,hogy más választása nincsen. Joe elég durva volt hozzá, s mikor kész lettek, Joe közölte,hogy legyenek kész holnap korán reggel indulnak.
Fedett autó volt, velül együtt nyolcan voltak. Angelina kioktatta gyerekeit mikor átérnek a határon, ha bármi is történne velem, szaladjatok ahogy tudtok, rejtőzzetek el valahol amig segítségre találtok.
Lehet, hogy minden rendben lesz és együtt mehetünk. Ha nem biztos tudom találkozni fogunk valahol. A lényeg az, hogy ti megtaláljátok a helyeteket.
Jó emberek vannak ott akik segíteni fognak rajtatok.
Az autó elindult, éppen, hogy csak kezdett világosodni. Joe az őrségen átadta a papírjait és úgy láttam valami pénz is volt közöttük. Minden rendben többen egy nagy sőhajt engedtek ki magukból.
Most már Amerikában vagyunk. Talán egy húsz percet mehettek mikor hallották a szirénát maguk mögött, kietlen vidék,nem volt semmi a láthatáron..
Joe megállította az autót,kilépett, a belső zsebéből egy revolvert vett elő, de a határör azt megelőzte két lövést adott le, Joe holtan esett le. Pánik keletkezett többen kezdtek szaladni.
A két gyerek mikor elértek egy fás és bozotokkal teli környéket elbújtak addig amíg már semmi zajt nem hallottak.
Angyelinát elfogták a többiekkel együtt. Gyűjtő helyre vitték ahol már sokan voltak várva az igazoltatásra.
Petro és Alice kóboroltak a lakatlan területen,nem tudván hol vannak a kislány sírt nemsokára hallottak valami autót közeledni, megörültek,hogy valaki segíteni fog rajtuk.
Mikor az autó oda ért látták, hogy a határörségnek az autója, megijedtek.
Őket egy gyűjtőhelyre vitték de máshová, ahol hasonló fiatalokat gardíroznak akiket később átadnak az államnak. Kiskorúakat nem küldenek vissza. Átadják őket külömböző családoknak akikért az állam fizet havonta.
Angelinát deportálták, gyerekeivel csak leveleztek sokáig mig Angelina évekkel később hivatalos úton bevándorólt Amerikába. Hármuk között a boldogság határtalan volt.
Amerika déli államaiban,nagyszámú spanyol nyelvű bevándorlók vannak, kik nagyrészt
ragaszkodnak a saját nyelvükhöz nem igen beszélik az angol nyelvet. Vannak iskolák ahol a spanyol nyelven tanítanak. Amerika lakósága meghaladta a 300-milliót, aminek 50 százaléka fehér a másik fele fekete, mexikói ,több nemzetiségekkel keverve.
Ágoston Tibor
Köszönöm a válaszod.(f)
Kedves Kitti !
Ma már a lehetetlent is lehet állítani.
Amit írtam az fikció,ami megtörténhetett,annélkül,hogy tudnánk
mert hasonló esetek mindennap történnek.
Üdv. Tibor
Pont azért kérdeztem, amit írtam, mert beleképzeltem magam a helyzetbe. De te nem adtál magyarázatot, csupán feltételezel valamit, illetve állítasz, ami nem igaz!
Kedves Kitti !
Vannak emberek akik beletudják képzelni magukat mások helyzetében,ami egy különleges tehetség,amiböl Te kimaradtál
Köszönöm,hogy olvastad
Tibor
Kedves Rita !
Az életben sokféle megpróbáltatások vannak.
Köszönöm,hogy olvastad
Szeretettel Tibor
Ez egy rémtörténet. Elgondolkodtam azon, hogy ha olyan nagy nélkülözésben éltek, hogy a bánatos hervadásban volt megtakarított pénze annak az Angelinának? Aztán, ha volt, miért nem adta oda, a helyett, hogy hagyta magát megdönteni? Aztán meg a gyerekeit hagyta szélnek ereszteni. Rémes.
Kedves Tibor!
Viszontagságos útjuk végül szerencsésen végződött. Nem lehetett könnyű. Még jó, hogy az asszony nem maradt terhes a kaland után.
Szeretettel: Rita:]