EGY REMÉNYTELENÜL INDULÓ KITELJESEDŐ ÉLET

1979. október 22-én születtem Óbudán. A biológiai szüleimnek nem volt szükségük rám, ezért nevelőotthonba kerültem, és szeretet nélküli környezetben kezdődött az életem. Míg aztán egy nap Éva és Miklós eljöttek értem, és ők lettek a szüleim. Teltek a napok, hetek, hónapok. Lassan megismertem befogadó családom további tagjait is. Édesapám mérnök volt. Bölcs, józan, mindig következetes ember, akinek a családban és munkahelyén is adtak a véleményére, szavára. Édesanyám a Környezetvédelmi Minisztériumban dolgozott. Galamblelkű, szelíd, jóságos asszony, most is hallom kedves hangját. Imádott engem. Puha ölében – mint a szeretet meleg fészkében – boldogan aludtam el.
Bölcsődébe nem jártam, Mimi nagyival töltöttük a napokat örömmel, jó hangulatban.
Miután betöltöttem a három évet, apu kézen fogott, és elvitt a Bajza utcai óvodába. Hiperaktív gyerek voltam, így anyu beíratott 5 évesen az uszodába. Általános iskolai tanulmányaimat a Hajós Alfréd Sportiskolában kezdtem, másodiktól a Bárczi Gusztáv Gyakorló Általános Iskolában folytattam. Ott kis létszámú osztályba kerültem, és szorgalmamnak, kitartásomnak köszönhetően hetedikben, nyolcadikban osztályelső lettem. Bodó Antal volt
általános iskolában a testnevelés tanárom, sajnos már elhunyt. Már ekkor látta, hogy van tehetségem az úszáshoz.
Iskolai versenyeken számos érmet szereztem.
A ballagásra írtam egy verset, ami hatalmas sikert aratott.
1996 őszétől Rákospalotán folytattam tanulmányaimat szakiskolában.
Nagy Károly nevét meg kell említenem. Ő a BVSC uszodában edzett engem. Közben versenyekre jártam. 50 pillangóban ígéretes tehetségnek tartottak. Verseket is írtam, de többnyire csak a fióknak, mert az úszás fontosabb volt számomra. 1997-ben Spanyolországban az Európa Bajnokságon 50 pillangóban bronzérmes lettem, váltóban két ezüstérmet szereztünk.
Ugyanebben az évben elkezdtem a Dobos C. József Vendéglátóipari Iskola esti szakmunkás tagozatán
a szakács képzést. Bár főzni szerettem, elhivatottságot nem éreztem magamban a szakma iránt. Egy időre mégis ezen a területen voltam kénytelen maradni. Újabb nagy örömet szereztem magamnak és anyunak is, amikor 1999-ben Németországban, az Európa Bajnokságon 50 pillangóban sikerült nyernem. Aranyérmes lett a 4×50-es vegyes váltónk, elvettük az angolok világcsúcsát, és a 4×100 gyorsváltóban ezüstérmet szereztünk.
2000-ben, amikor Mimi nagymamám végelgyengülésben elköltözött a földi világból, a veszteség fájdalma nagy súllyal nehezedett a lelkemre. Enyhülést ebben csak az úszás hozott számomra. Kvalifikáltam magam a Sydney-i Paralimpiára, ami tíz hónapos komoly felkészüléssel és sok lemondással, alázattal járt a sport iránt.
50 pillangón bronzérmet szereztem, az elődöntőben Paralimpiai csúcsot úsztam, és a 4×50 méteres vegyesváltót
megnyertük, lefaragva a saját világcsúcsunkból. Szüleim kitörő, könnyes örömmel ugrottak a nyakamba.
Személyesen is nagy tisztesség ért. Szép eredményeim jutalmaként a köztársasági elnöktől a Korona teremben átvettem a Magyar Érdemrend Lovagkeresztet. Ugyanebben az évben még világcsúcsot úsztunk májusban (Ausztriában) Korneuburgban a 4×100-as vegyesváltóban egy nemzetközi versenyen.
2002-ben pótolhatatlan veszteség érte a családunkat: örökre elveszítettük édesanyámat. Ketten maradtunk apuval, árván, csonka családként. Fájdalmamat megpróbáltam kiírni magamból. Szomorú verssorokban fogalmaztam meg a bánatom, de csak magamnak.
2003-ban kijutottam a Világbajnokságra Hong Kong-ba, és a régóta dédelgetett álmom valósággá vált: pillangóban megnyertem az aranyat, és a négy váltóban is győzedelmeskedtünk. Mentes Évának sokat köszönhetek, aki sok kisebb-nagyobb úszóversenyre felkészített, kivitt. Nélküle nem lehettem volna Európa-és Világbajnok és Paralimpikon sem.
Számos helyre utaztam külföldre a sportnak köszönhetően.
Kaptam Nívódíjat és van egy ezüst érmém, amibe belegravírozták a nevem. 1999-ben és 2000-ben mi lettünk az \”Év váltója\” a Sportcsillagok Gálaestjén. 2001-ben pedig a harmadik helyen végeztünk.
2004-ben tanulni kezdtem munka mellett esti gimnáziumban. Négy nehéz év várt rám kemény helytállással.
Közben újabb lelki trauma ért: 2007-ban elveszítettem apai nagyapámat is. Hiánya nagyon fájt, apu volt a lelki mankóm. 2008-ban a gimnáziumban sikeresen leérettségiztem.
2014-ben nagynéném segítségével magánkiadásban látott napvilágot a Delfinpár című verses könyvem.
Kilenc kötetem jelent meg ez idáig magánkiadásban.
A 2017-es év mégegy fontos eseményt tartogatott a számomra. A sportban elért sikereim jutalmaként az Olimpiai Parkban felavatott táblára felvésték az én nevemet is. Öröm számomra, hogy tagja lehetek a Krúdy Gyula Irodalmi Körnek. Ezenkívül még három helyen vagyok tag. 2016 óta pályázom, pályáztam. Számos díjjal rendelkezem. Tagja vagyok a Római Sas Lovagrendnek is.
Két elismerést úgy érzem fontos megemlítenem. 2017-ben elnyertem az \”Év verse\” címet az Aranycsillag Irodalmi
és Művészeti csoport pályázatán, aminek Hekkel Aranka a vezetője. A másik a Toll és Ecset Alapítvány verspályázata.
650 éves volt Kecskemét 2018-ban. Erre írták ki a pályázatot, ahol II. lettem. Több stílusban vagyok jártas: tanka, haiku, apeva, szonett, novella, próza, mese. Szeretem feszegetni a határaimat. Bő harminc antológiában szerepelnek lélekrezdüléseim. Évek óta jelennek meg írásaim a Rímkovácsok budaörsi újságban, és a KLÁRIS újságban is szerepelnek lélekcseppjeim. Továbbá szerepeltek haikuim a Napút Folyóirat március végi számában. Elhangzott a Lélekajtó című versem a Dabas Rádióban a Magyar Költészet Napja alkalmából. Végül az Aposztróf Kiadó Szó-kincs 2019 és 2020 kiadványba bekerült egy-egy versem.
Rendelkezem KLÁRIS II. fokozatú NÍVÓDÍJJAL és KRÚDY DÍSZOKLEVELEM is van. 15 évesen írtam egy kis novellát az Erdő Állatai címmel és két éve egy rövid mesét, ami a Delfin Pali nevet kapta. 5 verses CD-m jelent meg Németh Nyiba Sándor jóvoltából, valamint két Aranyosapáti Alkotótábori CD-n is rajta van egy-egy versem. Van egy dalom Szívzátonyon címmel, amit Tárcza Zoltán énekelt el, zenésített meg. Tag vagyok a Holnap Magazinnál, ami egy internetes oldal, ahol Bakos József a főszerkesztő.
A Holnap Magazin Verselő versek havi pályázatán 2019 augusztusában harmadik lettem a Hajnal című írásommal, decemberben az Új remény című versem második lett, 2020. április hónapban első helyen végzett az Ilyen szép a világ című művem.
Októberben voltam 40 éves, és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, amiben a legtöbbet tudom nyújtani. Vágyam és célom, hogy írásaim, versben megfogalmazott gondolataim befogadást és megértést találjanak az olvasók lelkében.

Budapest, 2019. április 8.

Szedő Tibor

“EGY REMÉNYTELENÜL INDULÓ KITELJESEDŐ ÉLET” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Kedves Rita!

    Köszönöm szépen gratulációd, olvasásod! Örültem Neked!

    Üdvözlettel: Tibor

  2. Kedves Tibor!

    Örülök, hogy rátaláltam erre az írásodra. Le a kalappal előtted! Ennyi mindent elérni, ennyire igyekezni és küzdeni, csodás!

    Szeretettel gratulálok: Rita:]

  3. Kedves Gyöngyi!

    Köszönöm szépen meleg szavaid. Minden jót kívánok én is Neked szeretettel: Tibor

  4. Kedves Tibor!
    Köszönöm, hogy leírtad életed igaz meséjét, én pedig elolvashattam…nagyon bátorító a történeted!
    Szeretettel minden jót kívánok: Harmati Gyöngyi

  5. Kedves Kata!

    Köszönöm szépen megtisztelő hozzászólásod, olvasásod, gratulációdat!

    Tibor

  6. Kedves Tibor!

    Igaz, hogy születésedkor sajnálatos módon hátrányba kerültél, de kárpótlásul csodálatos szülőket kaptál. Nekik, és szorgalmadnak, kitartásodnak köszönhetően, olyan sikereket értél el a sportolásban és a költészetben, ami nem mindenkinek adatik meg. Szívből és szeretettel gratulálok a kapott díjakhoz, elismerésekhez. Jó egészséget kívánok alkotói munkád folytatásához: Kata

  7. Kedves Éva!

    Köszönöm olvasásod, gratulációd! Megtiszteltél vele.

    Üdvözlettel: Tibor

  8. Kedves Tibor! Sikereidhez és egész életpályádhoz szívből gratulálok! Amihez nyúltál szorgalmadnak és tehetségednek köszönhetően arannyá változott kezedben …. és még nincs vége. Szeretettel Éva

Szólj hozzá!