December érkezik -karácsonyi mese –

A tündöklő, színarany nap, mely
mosolyogva szórta tájra sugarait,
ásítva, szemeit lassan becsukva
eltűnt a zöldellő fenyők mögött.

December érkezett.
Zord szakállát némán végigsimította,
és a november őszapó képében
helyéről felállva egy diót nyomott utódja markába.

Mennyi pompás dolgot hagyok rád!
– mondta, majd kabátját a vállán megigazítva, elindult a hegyek felé,  
a halovány nap nyomába.

Elégedetten lépdelt a szürke ködben,
hiszen kamrák minden szegletét megtöltötte.
Van dió, mogyoró, alma, bor és ó…!
a polcokon minden földi jó.

December a vén télapó!
A fagyos telek atyja
subáját szorosan összehúzva
leült a tűz mellé, és megvárta,
amíg november eltűnt a félhomályban.

Dologra fel! – mondta – enyém a legtöbb munka! Ebben a zord, kemény hidegben
jóságot, szeretetet kell vinnem a szívekbe.

A házakba meleget, színpompás ünnepet, gyerekeknek ajándékot,
felnőtteknek csodás álmot.
Békességet, szeretetet.
Meghitt, boldog ünnepeket.

…és subáját meg-megrázva…
boldogságot szórt a világra!

“December érkezik -karácsonyi mese –” bejegyzéshez 2 hozzászólás

Szólj hozzá!