A BUSZMEGÁLLÓBAN

– Jó napot uram! Látom, Ön is buszra vár. Sajnos, otthon felejtettem a szemüvegemet. El tudná olvasni a menetrendet? Mikor jön a Lepencére menő busz?
– Természetesen, el tudnám olvasni.
– És?
– Mit „és?”
– Ha el tudná, miért nem mondja meg? Államtitok netán?
– Nem államtitok. És meg is mondanám, ha kérdezné! De kérdés nélkül mire válaszoljak, nem igaz? Csupán a pontosság kedvéért…
– Rendben! Nos: mi van kiírva? Mikor megy Lepencére busz?
– Tizenegy óra nulla egy perckor.
– Tehát tizenegykor…
– Nem uram, most mondtam, hogy tizenegy óra nulla egy perc van kiírva! Csupán a pontosság kedvéért…
– Most mit szőrözik? Egy perc ide vagy oda nem számít!
– Csak gondolja!
– Ezt hogy érti?
– Egy perc alatt több száz bombát lehet ledobni, és…
– Tehát Ön katona!
– Nem vagyok katona!
– Akkor mi a szösz maga?
– Nyugdíjas.
– Nyugdíjas micsoda?
– Katonatiszt.
– De az előbb mondtam, hogy Ön katona!
– Pardon! Csak voltam, most már nem vagyok az. Katona, és volt katona nem ugyanaz! Csupán a pontosság kedvéért!
– Nos, tisztelt volt katonatiszt úr! Tizenegyig, pardon! – tizenegy óra nulla egy percig –,Még van másfél óránk.
– Ezt hogy érti?
– Mit nem ért ezen? Most van fél tíz, tehát 11-ig van még másfél óránk, ha jól számolok?
– Már ne is haragudjék uram, de nincs másfél óránk!
– De hát, ha a 11-ből kivonjuk a kilenc és felet, marad másfél, nem igaz?
– Ez stimmel!
– Akkor miért mondta, hogy nincs másfél óránk?
– Jaj, maguk civilek! Annyira pontatlanul fejezik ki magukat!
– Na, most már igazán elárulhatná, mi nem tetszik magának?
– Azt mondta ugye, hogy van másfél órÁNK? Csupán a pontosság kedvéért…
– És, ha azt mondtam? Vagy nem fejeztem ki magam pontosan? Most mibe tud belekötni?
– Abba, hogy óráJUK azoknak van, akik együtt utaznak. Én nem utazom Lepencére, így csakis magának van másfél órája a busz indulásáig! Csupán a pontosság kedvéért!
– Jaj ember! Hogy maga mit tud itt össze-vissza szőrözni! Minden katona, bocsánat!: volt katona, ennyire háklis?
– Ezt kikérem magamnak! Ez inszinuáció, amit visszautasítok! Vegye tudomásul kérem, hogy a seregben pontosság van! Nemcsak az idő, hanem a tevékenységek tekintetében is!
– Rendben! Akkor talán a nagy pontosság kedvéért meg tudná mondani, van-e itt a környéken valami bolt? Egészen pontosan élelmiszer bolt!
– Igen!
– Mit „igen!?”
– Igen tudom. Hiszen idevalósi vagyok!
– És?
– Mit „és?”
– Most barkochbázunk? Ha tudja, miért nem mondja?
– Kérdezte?
– Megőrülök magától! Akkor most kérdezem: merre van az, az élelmiszerbolt?
– Na látja! Ez így mindjárt pontosabb megfogalmazás! Nézze csak azt a piros téglás épületet a sarkon! Látja?
– Igen, látom.
– Akkor, ha befordul a sarkon, ötven méter múlva meg fogja találni. A jobb oldalon lesz a 2. és 3. villanypózna kö-zött! Csupán a pontosság kedvéért!…
– És legalább nyitva van?
– Igen! Mint láthatja, itt a faluközpontban minden nyitva van, hiszen a turisták csak úgy özönlenek a skanzenbe, meg a várba.
– Nagyon köszönöm igen tisztelt nyugalmazott tiszt úr! És roppantul örülök, hogy alig negyed órámba tellett az, amit egy hülye civil egy perc alatt kinyögött volna! Na, isten áldja!

***

– Hogy maga mekkora egy gyökér, mélyen tisztelt tiszt úr! Elküldött engem a kisboltba, de ott csak delikátokat, különleges borokat, söröket, teákat, kávékat, és távol-keleti különleges fűszereket tartanak, de zsemlét, felvágottakat, és üdítőket nem! Tudta ezt maga?
– Természetesen, hiszen itt lakom!
– Akkor viszont miért hagyta, hogy fölöslegesen mászkáljak? Maga élvezi, ha kibabrálhat az emberekkel?
– Tudja mit? Ezt a gyűlöletbeszédet nem nyelem le! Honnan tudtam volna, mire fáj a foga? Mondta akárcsak egyetlen szóval is? Vagy szopjam ki az ujjamból? Legközelebb fejezze ki magát pontosan! Érti? PON-TO-SAN!!!
– Ó, hogy nem szakad magára az ég! Akkor most megkérdem magától…
– Talán Öntől!…
– Rendben! Ha ez megnyugtatja a lelkét, azt a sötétet? Ezennel megkérdezem Önt, van-e ebben a rohadt porfészekben olyan bolt, amelyik tart zsemlét, felvágottat, illetve üdítőt? Hogy egészen pontos legyek, mivel a maga… pardon! Ön egy megrögzött, a pontossághoz szokott, és ahhoz bete-gesen ragaszkodó buta öregember! Lekötelezne, ha rám figyelne! Szeretnék öt zsemlét, húszdekányi, bármilyen felvágottat, és egy, legfeljebb másfél literes, buborékos ásványvizet. Pontosan ezeket, és ennyit! Nos, tudja, merre van egy ilyen bolt?
– Természetesen, hiszen idevalósi vagyok!
– Akkor epedve hallgatom! Tehát?
– Mit „tehát?”
– Tehát szeretném tudni, hol találok egy élelmiszer boltot!
– Akkor miért nem kérdezett meg? Itt áll Ön mellett egy olyan embert, aki kiismeri magát ebben a „rohadt porfészekben” – hogy az Ön szavaival éljek… És mégsem kérdez rá? Maguk, civilek logikátlanok, és kiismerhetetlenek, de ez legyen az Önök problémája!
– Tényleg megőrülök Öntől! Mindent úgy kell magából fogóval kihúzni? Nos, újra megkérdezem: hol találok egy olyan élelmiszer-jellegű boltot, ahol azt árulnak, amiket az előbb mondtam?
– Na, így kellett volna kezdenie tisztelt uram! Nem tudom, mi abban a bonyolult, hogy szabatosan, nem félreérthetően, hanem egyszerűen fejezze ki magát! Nos, a pontos kérdése után precíz válasszal jutalmazom: látja arrafelé a templomtornyot?
– Igen, látom!
– Akkor induljon el innen a buszmegállótól „toronyiránt”. Viszont, a templom előtti hídon áthaladva azonnal kanyarodjon be jobbra, majd egy dupla bal-jobb kanyar után az új telepnél mindig csak egyenesen tovább! A lakótelep vége előtt vegyen egy éles bal kanyart, s a még meredekebb lejtő végén balra fogja megtalálni.
– Azt is tudja, milyen messze van innen,
– Természetesen, hiszen itt lakom.
– És?
– Mit „és?”
– Mindjárt lelövöm magát! Vagy Önt! Ha tudja, miért nem mondja, hány méterre van innen?
– Kérdezte?
– Nem! De sejthette volna, mit szerettem volna kérdezni, maga maffiózó!
– A katonaságnál nincs „sejtés”, meg „gondolhatta volna!” Ott pontos parancsok vannak, meg – „Értettem!” Már-mint, a parancsot…
– Akkor nyögje már ki jóember, hány kilométerre van az, az átkozott bolt?!
– Két kilométerre. Pontosan kettőezer egyszázötven mé-terre. Hogy pontos legyek…
– Akkor az, oda-vissza jó négy kilométer. Sétálva egy óra. Van még annyi időm a busz indulásáig, de ha egy kicsit kilépek, háromnegyed óra alatt visszaérek, maga ördögfajzat! Na, isten áldja, ha nem találkoznánk!

***

– Maga egy megveszekedett, pokolfajzat, katonatiszt uram! Most örül a lelke?
– Miért kellene örülnöm?
– Mert ismét fölöslegesen mentem, ugyanis nem volt nyit-va!
– Már ne is haragudjék, miért kellett volna nyitva lennie? Vagy még annyit sem tud, hogy ma vasárnap van?
– Elmegy maga a büdös francba! Ha a közeli bolt nyitva volt, a távolabbi miért volt zárva?
– Azért, mert az már kiesik a centrumból, ezért nincs engedélye a vasárnapi nyitva tartást illetően. Amúgy, a hétvégeken a kutya sem jár arra!
– Ezek szerint maga tudta, hogy be van zárva a bolt?!
– Először is, mint mondtam: Ön, másodsorban pedig igenis, tudtam, hiszen itt lakom!
– Akkor miért nem mondta?
– Hát kérdezte?
– Na, szakadjon meg, mint a véreshurka, maga senkiházi! Volt szerencsém!
– Isten áldja!
– Jut eszembe: mondja csak maga szerencsétlen, leszere-pelt, obsitos katona! Maga még mindig itt van? Mi a francot ácsorog a buszmegállóban? Nincs más dolga? Nem utazik sehova?
– Miért kérdi civil uram? Zavarom Önt?
– Nem, de kiver a csalán, ha a maga sunyi képére nézek!
– Talán az „Ön képére”, ha szabad kérnem!
– Maga csak ne kérjen semmit, kétszer is átvert, már ab-ban sem vagyok biztos, hogy pontosan adta meg nekem a Lepencére menő busz idejét…
– Hogy lássa, milyen tisztességes nyugdíjas katonatiszt vagyok, tessék, itt a zsebnagyítóm! Jöjjön, és győződjön meg, hogy nem csaptam be!
– Iiigen! Valóban 11 óra nulla egy percre van kiírva, De akkor miért nem jön, hiszen már negyed 12 is elmúlt!
– Látja uram, tud Ön pontosan kérdezni! Márpedig akkor nekem is pontos, mindenre kiterjedő válasszal kell szolgálnom!
– Epedve hallgatom!
– Azért nem jön az Ön busza, mert még nincs itt az ideje!
– Most hülyéskedik? Ide van írva: vasár – és ünnepnapokon: 11,01 perc. Vagy ma nincs is hétvége?
– Már hogyne lenne! Nem véletlenül volt bezárva a bolt az alvégen!
– De akkor hol a buszom?
– 10 óra 33-kor elment. Akkor, amikor Ön a falu másik vége felé kutyagolt…
– Ez nem lehet igaz! Hogyhogy elment? Mi a francnak van menetrend, ha a sofőrök akkor jönnek és mennek, amikor jónak látják?
 
– Most miért bántja a buszvezetőket?
– Mert itt hagytak!
– Jött volna 10,33-ra vissza!
– Na, álljon már meg a menet! Maga honnan vette ezt az időpontot?
– Tudom, mert itt lakom! Meg különben is: megírta a Falusi Hírmondó!
– Mit írt meg, maga szerencsétlen akasztófavirág?
– Azt, hogy a mai naptól a nyári menetrend lép életbe, s benne volt az új kiírás.
– Ők is megszakadhatnának magával együtt! Miért nem értesítik a hülye utazóközönséget? Nekem nem jár Hírmondó!
– Ez is stimmel! Viszont, ha vette volna a fáradtságot, elolvashatta volna a menetrend alján, hogy a mai nappal változik a móka és kacagás… Ezen és ezen a telefonszámon lehet érdeklődni, míg kihelyezik az új cetliket!
– De maga tudja legjobban, hogy nincs nálam a szemüvegem! Miért nem szólt emiatt?
– Látom, nem tanult uram semmit: itt állt egész idő alatt egy helyi lakos, aki mindent tud, de maga nem vette a fáradtságot, hogy megkérdezzen. Úgyhogy duguljon el, mint a lefolyó! A saját maga hülyesége miatt maradt itt! Nem tehetek arról, hogy intelligens ember létére még egy rohadt kérdést sem tud feltenni!
– Jól van, örüljön csak, maga pszichoszomatikus szemétláda! Most már csak az a kérdés, hogy tudja-e, mikor megy a következő busz?
– Természetese tudom, hiszen minden évben ugyanúgy mennek a buszok: van egy téli, meg egy nyári menetrend, s aszerint jönnek–mennek…
– Tehát tudja fejből?
– Ó! Hogyne tudnám, hiszen itt lakom!
– Akkor?
– Mit „akkor?”
– Tudja, mit? Nem kérek magától többé semmi szívessé-get, mert már az agyamra ment! Dögöljön meg maga agya-lágyult betegesen precízkedő, senkiházi, szar alak!
De ne „AKKOR”, hanem MOST!

Winczheim Tibor novellás kötetei megrendelhetők a szerzőnél:
WINCZHEIM TIBOR profilja a Holnap Magazinon és elérhetősége:
WINCZHEIM TIBOR

E-könyv formátumban 490.-ft-os áron megvásárolhatóak a Holnap Magazin web áruházában:
http://webaruhaz.holnapmagazin.hu/index.php?route=product/category&path=73&page=2