Gyermekbűnözés

Vasárnapi istentiszteleten figyeltem fel: gyönyörű formájú anyuka, arcán forradás.
Mindig, vékonyka, szőke, szemüveges fiúcskával jött.
Okos, aranyos, segítőkész kisfiú, mégis volt benne valami megejtő. Csak köszönő viszonyban voltunk.

Egyik alkalommal hallottam, kórházba került az anyuka, apuka három műszakban dolgozik, nincs ki vigyázzon a gyermekre.
Bár beszélni még nem beszéltünk, tekintetünk gyakran találkozott egy-egy mosoly kíséretében.
Nem is törtem a fejem, mi legyen a gyerekkel…
– Peti, eljössz hozzám?
Még aznap este, édesapja kezét fogva állt a kiskapunk előtt. Olyan megható volt, majdnem elsírtam magam, hiszen még nem is ismertek.
Így történt, hogy lett egy fogadott unokám.
Megszerettük egymást. Gyakran volt nálunk, hoztam-vittem az iskolába. Cserfes kis emberke, sokat mesélt.

Két év múlva nyolcosztályos gimnáziumba került. Sajnáltam nagyon, mert még olyan kicsi volt.
Az osztály legkisebbje.
Tanulással gondja nem volt, jó tanuló, állandóan nyüzsög. Késztetése van, állandóan kezet mos.
Talán éppen ez irritálta a többieket. Éreztem, valami nincs rendben, rosszkedvű.
– Holnap mész iskolába? Várod?
– Hát….
– Mi baj van? Nem szereted az iskolát?
– Nem az iskolát, néhány osztálytársamat.
– Miért?
– Csúfolnak.
– Mit mondanak?
– Van egy nagyon erős fiú, aki felhúzza a pólója ujját, az orromhoz dugja: – Szagold!
– Ha nem hagynak békén, felmenekülök a könyvtárosnénihez, mert ő olyan kedves, olyan jól elbeszélgetünk.
Később tudtam meg: a buszmegállóban lekapták a szemüvegét és elhajították. Csúfolták anyukáját az arca miatt, ellopták a csokiját, amit előtte majszoltak el.

Hol kezdődik a gyermekbűnözés? Vagy ez már az?

Édesanyja pedagógus. Könyörögtem néki, vigye másik iskolába!
Szegény, két évig tűrte osztálytársai zaklatását, mire egy egyházi általános iskolába került.
Ma harmadéves gyógyszerész hallgató Szegeden.

2020. január 5. Siposné Marica

“Gyermekbűnözés” bejegyzéshez 11 hozzászólás

  1. Drága Marika!
    A gyerekek ebben a korban a leg veszélyesebbek. Elmarad a szülői szigor, pedig a neveltetésen múlik minden. Természetesen a környezet, az iskola tud nevelésével segíteni.
    Szomorú írásodhoz gratulálok Rózsa(f)

  2. Szia Marica!

    Szomorúan olvastam a történetedet. A gyermekbűnözés sajnos valahol itt kezdődik. Az iskola megpróbál tenni ellene, de a szülők nélkül szinte lehetetlen eredményt elérni. Azt tapasztalom, hogy nem foglalkoznak a gyerekekkel – tisztelet a kivételnek -, hanem áthárítják a felelősséget. Nem veszik komolyan a jeleket.
    Jó, hogy írtál róla, bár szerintem éppen azokhoz nem jut el, akikhez kellene.
    Köszönöm, hogy olvashattam. 🙂 (f) (l)

    Szeretettel: Kankalin

  3. Kedves Marica!

    A gyerekeket nevelni kell, nem pedig rájuk hagyni mindent. Sajnos, ma már a nem problémás gyerekkel beszélget a pszichológus, hogy hogyan tudja kezelni a problémásokat. A felnőtteknél is hasonló a helyzet, a gyilkos jogaival foglalkoznak a jogvédők, nem pedig az áldozat hozzátartozóival.

    Szeretettel: Rita(f)

  4. Kedves Marika!
    A gyerekek kegyetlenek tudnak lenni, ha van egy erős nagyhangu, akit többen igyekeznek követni, bántják aki más mint ők .
    Megdibbentő tirténetedhez szeretettel gratulálok,
    Magdi

  5. Ellene vagyok mindenfajta erőszaknak, ezért is érintett érzékenyen ez a történet. Sajnos, az eddigi szabados, liberális nevelés után ne csodálkozzunk semmin! Jó volt olvasni téged!

  6. Draga Marika!
    Kedves tortenetedet szeretettel olvastam.Szerintem ez meg nem szamit kiskoru bunozesnek,mert a gyermekek mindenfele igy viselkednek.Mindig akad egy nagyobb egy okosabb,aki kezdi
    a tobbi folytatja .Szerintem neveles kerdese.
    Tetszett a kedves, szeretettel teli novellad mondanivaloja!
    Gratulalok sok szeretettel….Babu(l)

  7. Kedves Marica! Csatlakozva Kittihez, szerintem is a szülők felelőssége, mert a gyerek ha örömét leli a Másik kínzásában, annak oka van. Magam is ilyen környezetben nőttem fel – én is szenvedő alany voltam. Szerintem ez a fajta lelki terror – de lehet fizikális is – nem hiszem, hogy valaha is elmúlik. Az írásodhoz gratulálok, bár engem lelkileg megviselnek az ilyen témák. Üdvözlettel Éva(f)

  8. A gyerekek nagyon kegyetlenek tudnak lenni, a kamaszkor végéig. Beláthatatlan sérüléseket okoznak, ha valakit kiszemeltek erre a célra. Igen, ez gyerekbűnözés. Valahol a szülők felelőssége is…

  9. Édes Marica!

    Gratulálok történetedhez. Meghökkentő. Szomorú. Az irigység mire képes? Különb volt mindenkinél a kisfiú, irigyelték, nem bírták. Virág a tövisek közt, gyöngy a disznók lábainál.
    Megható, ahogy a gyermekvigyázást elvállalod ismeretlenül, angyalkéz kinyújtása.

Szólj hozzá!