A lecke

Nóra kiszállt a luxus terepjárójából. A 40-es évei elején járt. Platina szőke haja a derekát verdeste. Büszkén simította végig. Elégett volt a fodrászával. Tényleg profi a haj hosszabbításban. Ajka és melle a szilikontól duzzadt. Karján méregdrága Gucci táska himbálózott. A ruháján is látszott, hogy nem a turkálóban vette.
– Igyekezz már, nem érek rá egész nap. -mordult rá lányára.
A 15 éves lány szinte kiköpött anyja volt. Ő is nagyon szerette a drága ruhákat. Most is éppen shoppingolni jöttek.
A pláza bejáratánál megint ott ült az idős nő.
– Ez az öregasszony mindig itt van? Miért nem zavarják már el a biztonsági őrök? -fordult a lányához, de az csak unottan megvonta a vállát.
A néni virágot árult. Mióta férje meghalt, így egészítette ki csekélyke nyugdíját.
Nóra gyűlölte az öregasszonyt. Ő mindig csak így nevezte: \”az öregasszony\”. Gyűlölte, mert a saját anyjára emlékeztette. Az anyjára, aki belerokkant a sok munkába, és a nyomorúságos gyermekkorára. Arra, hogy sokszor alig volt mit enniük. Az apja alkoholista volt. Sokszor menekültek előle az anyjával és a testvérével. Mígnem egy napon alkoholos állapotban,.meg nem fulladt a saját hányadékában.
A bejárathoz értek.
– Kedveskéim, vegyenek virágot! -szólította meg az idős hölgy.
Ám Nóra mintha csak véletlen lenne, felborította a vödröt és még a virágokon is átgázolt.
– Ó, bocsánat! -mondta, de azzal ment is tovább.
A néni nem szólt egy szót sem, csak könnyes szemmel nézett rájuk. Tekintete találkozott a fiatal lányéval.
Mikor ők bementek vásárolni, a néni mentette a menthetőt. Alig tudott pár szálat összeszedni, ami nem sérült meg. Az nap még alig evett valamit. A virágok árából akart magának vacsorára valót venni. Tudta, hogy ma nagyon kevés bevétele lesz, valószínűleg korgó gyomorral fog nyugovóra térni. Ám mégis maradt, és megpróbálta eladni a megmaradt virágot.
Nóráék éppen az egyik drága butikban nézegették a ruhákat. Vörösre lakkozott műkörmeivel fordította meg az árcédulát. Nem mintha számított volna a pénz.
Áldotta a szerencséjét, hogy ilyen gazdag férje van. A férfi közel 20 évvel volt idősebb nála.
Imponált neki a férfi közeledése. A pénze még jobban. Ő pedig mindig jól nézett ki, és ezt ki is használta. A férje egy teljesen átlagos férfi volt, aki tisztában volt vele, hogy Nóra csak a vagyona miatt ment hozzá. A nő gyereket is azért szült neki, hogy bebiztosítsa magát. Nóra szerette a lányát a maga módján, de az igazi szeretetet csak az apjától kapott.
Mikor végeztek a bevásárlással beültek a pláza cukrászdájába.
– Anya, kellene még pénz! Láttam egy nagyon szép ruhát. Meggondoltam magam, és azt még szeretném megvenni.
– Most költöttünk rád egy vagyont!
– Akkor adj a zsebpénzemből.
– Az e havit már megkaptad. Hogyan tudtad már is elkölteni? Annak az öregasszonynak kint szerintem a nyugdíja kevesebb, mint a te zsebpénzed!
– Kérlek! Akkor adj a jövőhaviból. Nekem kell az a ruha!
Mivel ő is élt-halt a szép ruhákért mégis odaadta a lányának a pénzt.
– De igyekezz, majd itt megvárlak!-szólt a lány után.
Kis idő múlva meg is jelent. Az anyja csak azon csodálkozott, hogy egy egyszerű reklám szatyrot szorongatott a kezében.
Mikor kiértek a néni még mindig ott ült. Nóra lenézően végig mérte és már ment is tovább.
– Anya,várj egy egy kicsit légy szíves!
Az anyja visszanézett, és látta, hogy a lány odalépett a nénihez és oda adta neki a reklámszatyrot.
– Elnézést kérek a kellemetlenségért! Kérem ezt fogadja el viszonzásképpen.
A néni belenézett, a táska tele volt élelmiszerrel. Nem akarta elfogadni, de a lány ragaszkodott hozzá. A néni meg akarta csókolni a lány kezét, de az kirántotta. Ő csókolta meg annak könnytől ázott arcát.
Nóra döbbenten nézte végig a jelenetet. Rájött, hogy a saját lányától kapott leckét emberségből!