Hova lett a sok virág? Virágvasárnap.

Közelednek az ünnepek, nagyon szerettem és vártam a virágvasárnapot.
Ünnepeltük Jézus bevonulását Jeruzsálembe, ahol pálmalevelet szentelt, hogy megvédje minden rossztól az embereket, állatokat, növényeket. Azon a napon nálunk barkát szentelnek. A népi hiedelem szerint elűzi a rosszat és csakis jót hoz. Sokan földjeik végébe szúrták le a felszentelt barkát, a jó termés érdekében. Aztán otthon az eresz alá dugták, hogy megvédje a ház lakóit mindenféle rossztól.
Kislányként, nagyon szerettem a virágok közt lenni. Édesanyám megtanította nekem, hogyan kell elvetni a magokat, előtte a földet előkészíteni. Nekem külön kertecském volt, amit kizárólag csak én műveltem. Ahogy kezdett tavaszodni, izgatottan válogattam édesanyám virág magjai között. De cseréltem a szomszédokkal olyan magokat, ami nekem nem volt. Már virágvasárnap előtt minden mag a földben volt. Aztán vártam, hogy a magok kikeljenek. Locsoltam, gondoskodtam róluk, meg is hálálták, gyönyörűen megnőttek, majd virágoztak. Minden egyes virágomhoz volt pár kedves szavam. Általam adott nevekkel becéztem őket, nézegettem, ahogy a méhek körbe repülik az illatos szirmokat, és virágport gyűjtöttek. Mennyi szépség, mennyi báj volt ezekben a virágokban. Szeretetem ajándék volt számukra, amit viszonoztak. Hosszú éveken keresztül vetettem, ültettem, rendben tartottam a virágos kertet. Édesanyám összes vázájában virág volt, akkor is, ha nem volt ünnep. A gyöngyvirág volt a kedvence, ami elszaporodott, és ontotta illatát. Kertem végében egy barkabokor nőtt, a legelső barkanyíláskor megszenteltettünk egy csokrot, vázába tettünk. Hittük, hogy megóv minket a rossztól.

Aztán elkerültem a szülői házból, oda, ahol nem volt kert, a nagyvárosban hiányoztak a virágok, szépségük, illatuk, a döngicsélő méhek. Nem értem rá, rohantam, intézkedtem, nem volt időm semmi másra, mint a munkámra, megfeledkeztem virágaimról. Vázámba néha vettem egy csokrot, mint azon a napon is, egy nagy csokor gyöngyvirágot, tettem a vázámba, amikor megcsörrent a telefonom, és elmondták a szörnyű hírt, hogy édesanyám nincs többé.
Autóba ültem és rohantam haza, éjszaka volt mikor hazaértem. Autóm lámpája rávilágított a virágágyásomra. Megdöbbenve láttam, hogy egy szál virág sincs a kopár kertben. A barkabokor elszáradt, ágait letörte a szél.
Hova lett a sok szép virág? Elhanyagoltam? Nem vettem észre, hogy édesanyám már nem tudja művelni? Ha több időt töltök otthon, akkor talán meg tudtam volna menteni a virágokat és az édesanyámat? Mert szívemben egyek voltak.
Nem tudom! Azóta a virágvasárnap könnyeket, esőt és szelet hoz, ami elviszi az összes virágot, illatával együtt, és a barkát mind, ami az egész világon nyílott.

“Hova lett a sok virág? Virágvasárnap.” bejegyzéshez 20 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa! Emlékeket idéztek föl soraid, érzéseid bennem is.
    Sajnos az idő… /Egy versemben írtam, ay idő emlékölő, de mégsincs így./
    Szeretettel jértam Nálad-
    Mária(l)

  2. Szia Marika!
    Köszönöm szépen, hogy nálam jártál.
    Szeretettel Rózsa(l)(f)

  3. Kedves Rózsa!
    Meghatóan írsz a szülői házról az otthonról, fájó emlék s igen kell az könnyeső, de ne vádold magad.
    Szeretettel olvastalak:(f) MariaHS

  4. A szülői ház, a szeretett otthon emléke,majd hiánya semmihez sem fogható. Őszinte szép soraid meghatottak. Szeretettel gratulálok:
    Klári(l)

  5. Drága Kata!
    Köszönöm szépen kedves szavaid.Örömmel láttalak nálam.
    Szeretettel Rózsa(l)(f)

  6. Drága Rózsám!

    Jó volt olvasni vissza emlékezésedet a régi Virágvasárnapokra. Sajnos édesanyáink kertjei elárvultak, kopáron maradtak az Ő haláluk után. Jobb esetben már másé a ház, másé a kert. Ez az élet rendje, csak nehéz elfogadni. Ne vádold magadat, hogy elhanyagoltad őket, nem szabad… emlékezzél a sok szép virágra, a boldog gyermekkorodra és édesanyádra. Szeretettel ölellek(f)Kata

  7. Kedves Éva!
    Köszönöm szépen soraid, örülök, hogy nálam jártál.Rózsa(l)(f)

  8. Kedves Garajszki!
    Örömmel láttalak nálam.Köszönöm Rózsa(l)(f)

  9. Kedves Magdi!
    Nagyon örülök hogy olvastál. köszönöm Rózsa(l)(f)

  10. Kedves Rózsa! Ki a virágot szereti… mondja a magyar közmondás. A Te írásodból ez egyértelműen kiviláglik. Az élet sokszor azonban maga írja a forgatókönyvet, mellyel átrendeződnek a sorok… Ezen nem szabad magad emészteni. Az emlékezés belefér, de az önvádtól kíméld magad. Kedves írásod szeretettel olvastam. Éva

  11. Talán nagyon sokan vannak ezzel így manapság
    m. Én még megpróbálok időt szakítani legalább a virágokra. Szüleimre sajnos már nem áll módomban.

  12. Szia Rózsa!

    A sok szép illatozó virággal elszáltak fiatal éveink, szeretteink elmentek.
    Szeretettel gratulálok megható írásodhoz,
    Magdi

  13. Kedves Rita!
    Köszönöm szépen hogy nálam jártál. Az ember akit igazán szeret, soha nem akarja elengedni. Felmerül benne a kétség, mi lett volna ha!
    Szeretettel Rózsa(f)(l)

  14. Szia Ági!
    Köszönöm szépen hozzászólasod.Örülök, hogy nálamjártál- Rózsa(f)(l)

  15. Kedves Rózsa!

    Ha meghal az a személy, akit szerettünk, mindig tele vagyunk kérdésekkel, kétségekkel, ez természetes is. Igen, a szeretetre szükség van és a virág is akkor szép, ha gondozzák, de idő kell hozzá. Ha az ember kertes házban lakik, megtalálja az időt, de ha külön oda kell utazni, akkor már nehezebb.

    Szeretettel: Rita(f)

  16. Szia Rózsa!

    Szép. Megnyugtató írás. Olyan, mint egy virágillat az egész.
    Szomorú is, persze. De hát az éji csillagok is sötétségben ragyognak.
    Szeetettel olvastam.

Szólj hozzá!