Egy kosár meggy

Meggyszedés után meggymagozás, Elvira és Judit, barátnők segítették egymást a munkába, mint régen. Bár már sok éve nem találkoztak. Most meggymagozás közben, emlékeztek vissza arra a napra, amikor barátságuk megszakadt. Elvira kezdeményezte a beszélgetést.
– Emlékszel Judit arra a délutánra, amikor válaszolni kellett Karcsi kérdésére? „Hozzám jössz feleségül?”
Judit belepirosodott a kérdésbe, olyan lett az arca színe, mint a meggy.
– Igen – mondta félszegen, mert tudtam, hogy te kislány korod óta szerelmes vagy Karcsiba. Róla álmodoztál hosszú éveken át. Mit mondtam volna, hogy nem? Nekem is tetszett, de soha nem voltam belé szerelmes.
– Mégis hozzámentél! Az esküvödre is meghívtál, a barátságod miatt, elvállaltam, hogy tanúskodom. Szívem minden dobbanását hallottam, reszkettem az aláírásnál, te a fátyol mögül megkönnyebbülve néztél rám. Azt hitted túl vagyok rajta. De nem voltam túl. Szívem, darabokra esett szét, éreztem, hogy szilánkjai belefúródnak testembe, lelkembe. A fejemben tűzijáték zúgott. Emlékszem, a lánykérés után megbeszéltük, hogy nincs harag, végülis Karcsi, határozott úgy, hogy a te kezed kéri meg.
– Nekem, a fájdalmat volt nehéz elviselni, amiről eddig, soha nem beszéltünk – mondta Elvira.
Aztán nekem is megjött a kérőm, egy ismeretlen fiú a szomszéd faluból. Hozzámentem, megszerettem, jó ember volt, fiatalon halt meg üzemi balesetben. Egy csodás fiunk van.
A két család nagyon összebarátkozott. Folytattuk a barátságot, elfeledkeztem Karcsi iránti szerelmemről.
A férjem halála után Karcsi, a barátságunkra hivatkozva, többször meg látogatott minket, hogy kell e valamiben segíteni. Hiszen igaz barát volt.
Egy alkalommal amikor ismét segítségét felajánlotta, több időt töltött nálunk, mint amennyit, szokott. Sok mindenről beszéltünk, nevettünk. A kávés poharam után nyúltam, amikor Karcsi megfogta a kezem, azonnal elkaptam a kávés poharat és kirohantam vele a konyhába.
– Kérlek Karcsi, most menj el!
– Beszélnem kell veled – mondta.
– Nekünk nincs miről beszélni!
– Judit elmondta az esküvőnk után, hogy te mindig szerelmes voltál belém, miért nem adtad valami jelét.
– Azt az időt, már régen lezártam magamban. Kérlek, soha többé ne gyere ide.
Judit váratlanul megjelent az ajtóban, látta, hogy valami nincs rendben.
– Mi van miért hallgattatok el? Titok?
– Nem, nem titok, csak fájó sebeket nyitottunk fel.
– Nem! – Szólt Karcsi, én szeretem Elvirát, mindig szerettem. Attól tartottam, hogy kikosaraz, amiatt kértem meg Judit kezét.
– Te ittál? – szólalt meg Judit.
– Nem, nem ittam.
Judit, megfordult és azzal elment. Karcsit kértem, hogy menjen utánad. Kiáltottam, hogy várj, te vissza sem néztél, és hosszú évekig nem, kerestük egymást, nem találkoztunk. Egy hosszú barátságnak vége szakadt.
Nem is tudod mennyire hiányoztál, mennyire sajnáltam, hogy így alakult. Nagyon megviselt ártatlan voltam, mégis megtörtént a baráti szakítás.
Pár év múlva este tíz óra is elmúlt, csörgött a telefonom, Judit volt.
Hangja reszketett, sírós volt.
– Mi történt, Judit, mi a baj?
– Gyere el hozzám, Karcsi meghalt.
– Atya Úr Isten! Megyek, rohanok. Amikor odaértem, Judit összetörve, sírva borult a vállamra.
Minden olyan volt, mint régen. A baj összehozott minket.
Nem beszéltünk a titokról, amit akkor magunkban tartottunk.
Elhatároztam, hogy elmondom neked Judit, így meggymagozás közben, mi történt azon a napon, amikor sértődötten ott hagytál Karcsival.
Itt az ideje, hogy tisztázzuk, ami akkor történt.

– Elvira! Karcsi elmondta, halála napján, hogy mi történt.
Miután elmondta a szívéhez kapott és elment, itt hagyott minket. Ennek már egy éve.
Tőled is hallani akarom, az igazat. Így volt?
– Igen, soha nem akartam Karcsit, férjem, barátjának tekintettem, sok éve, már nem gondoltam rá. Hála drága férjemnek.
Judit lehajtotta fejét, potyogtak könnyei, bocsáss meg, kérlek.
Hogy is feltételezhettem rólad, hogy Karcsi és Te? Bocsáss meg nekem.
Soha többé nem akarom szóba hozni, szégyellem magam, hogy nem bíztam benned. Sok évet áldoztunk fel butaságom miatt.
A barátságod akarom visszakapni Elvira, menni fog?
Mivel a meggy magozásán, is túl vagyunk, igen menni fog, mondta Elvira. Szeretettel ölelték meg egymást.

“Egy kosár meggy” bejegyzéshez 17 hozzászólás

  1. Kedves Hajni!
    Köszönöm, hogy nálam jártál. Örömmel láttalak. Rózsa(l)(f)

  2. Szia Kata!
    Nem jól mérte fel a helyzetet Karcsi. Ám az élet közbe szólt. Örömmel látlak nálam
    Szeretettel Rózsa(f)

  3. Szia Magdika!
    Köszönöm, hogy olvastál.
    Örömmel láttalak. Rózsa(f)

  4. Milyen hamar el lehet rontani egy életet! Több életet! Megint csak az jut eszembe, mint tegnap ittjártamkor: fiatalság bolondság, mondják.

  5. Szia Babu!
    Igen különös történet,nem tudhatjuk, hogy miért döntöttek így. Mi járhatott a fejükben. Mindenesetre, felnőtt fejjjel, biztosan máskép döntottek volna. Örülök, hogy nálam jártál.
    Szeretettel Rózsa(f)

  6. Szia Klárika!
    Koszönöm szépen, hogy nálamjártál.
    Szeretettel. Rózsa(f)

  7. Kedves Rózsa!
    Az élet néha furcsa dolgokat tud produkálni, ahogy történeted alakulása is mutatja. Gratulálok szeretettel: Klári(f)

  8. Szia Rózsa .
    Különös történet !Az aki nem nagyon szerette Karcsit elfogadja a házasságot,tudván,hogy a barátnője évek óta szereti Karcsit.
    Ráadásul tanúnak is felkéri.:|
    Ha nem szerette annyira miért ment hozzá?
    Egy kicsit nyakatekert történet de egy novellában minden történhet.
    Gratulálok szeretettel…Babu (l)

  9. Kedves Rózsa!

    Jól írtad egy hozzászólás válaszában, hogy hibázott mindhárom fiatal.
    A fiatalság bolondság, mondják.
    Szeretettel,
    Ági

  10. Kedves Rózsa!Életből vett érdekes történet. Szeretettel
    olvastam.
    Mária(l)

  11. Kedves Kata!
    Azt mondják, mindíg a nő választ, ebben az esetben nem az történt. Hibázott mind három fiatal.
    Örömmel láttalak. Rózsa(l)(f)

  12. Szia Magdika!
    Köszönöm, hogy nálam jártál.örömmel láttalak.
    Szeretettel. Rózsa(l)(f)

  13. Drága Rózsám!

    Nem értem Juditot, ha nem szerette Karcsit, miért ment hozzá. Lehet, a barátnőjét akarta bosszantani? Igaz, az élet produkál furcsa dolgokat. Szeretettel gratulálok(f)Kata

  14. Kedves Rózsa!

    Bonyolult az élet, sok szeretettel gratulálok, érdekes történetedhez.
    Magdi

  15. Kedves Rita!
    Valószinü, hogy Juditba látott valamit, amit Elvírában nem.
    Örülök, hogy nélam jártál. Rózsa(f)(f)

  16. Kedves Rózsa!

    Elég különös történet volt. Karcsi abban se lehetett bizonyos, hogy Judit szereti őt, mégis megkérte a kezét, akkor hogy lehet, hogy épp a szerelméét nem merte megkérni? Na, persze nem vagyok a férfi lélek ismerője.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!