Falubolondja Budapesten

Összes megtekintés: 16 

Mesélő:Nem is olyan régen a falunkban élt egy zavart elméjű ember , akit a falubeliek csak a Falubolondjának hívtak. Szegény senkit sem bántott , szelíd volt akár egy őzike , egyszer mégis elvitték egy elmegyógyintézetbe , hogy egy kicsit visszaadhassák elmebeli épségét , ám próbálkozásuk sikertelen volt. Hazaengedték hát a faluba , ahol a falubeliek maguk vették oltalmuk alá , munkát ,ételt
adtak neki . Korát senki nem tudta , úgy számolták , hogy 45-50 éves lehet. Ő ebbe szolgálatkészen beleis egyezett , mert hiszen ő se tudta , hány éves. Szülei korán meghaltak , egyik helyről a másikra került , aztán végleg itt horgonyzott le a mi falunkba.
Falubolondja:(hencegve) Ma tehenterelgetés közben , bugyitlan fehérnépeket láttam.
Józsibácsi: Agyafúrt ember vagy ám te Falubolondja.
Falubolondja: Há , ha egyszer kelekótya vagyok , akko nekem el kell hinni , hogy az ilyféle kelekótyák láthatnak egyet s mást ott , aho mások semmit sem látnak. (Józsibácsi kacag , és vele együtt kacag Falubolondja is)
Mesélő: Azonban már nem nevetett , ha a csínytevő falubeli lurkók éppen akkor húzták ki alóla a széket , amikor le akart volna ülni.
Soha nem vette észre a napi 3 – szori gyakorisággal megismétlődő csibészséget. A nevetés tárgyát az adta , hogy Falubolondja ilyenkor égtelen haragra gerjedt , majd sírni kezdett mint a kisgyerek.
Falubolondja: Kotrodjatok innen ti istállószagú kuvaszok. Ti parasztok. Ti lókötök. (kiabál mérgesen)
Egy lurkó: Hát te mi vagy , hatökör?
(hatalmas kacagás)
Józsibácsi: Elég volt Falubolondja. Kelj fel a földről , úgy ülsz ott rángatozva , mint egy zsák macskakölyök.
(újabb kacagás)
Eridj menj enni , mert kihűl a levesed. Ti pedig , ne idétlenkedjetek annyit!
(Falubolondja horkantva feláll)
Falubolondja: Elegem volt belőletek , mindegyikötökből. (feltör belőle a zokogás , nagyokat nyög bánatában)
Józsibácsi:Ejnye no, Falubolondja. Légy férfi! Rá se ránts , mint rendesen . Igyál egy kis bort rá. Tessék , igyál.
Sárinéni: Ne sírj már , Falubolondja , az ember szíve meghasad , ha egy ilyen fickó mint te , búságnak ereszti a fejét.
Falubolondja: Engedelmükkel Sári néném , Józsi bátyám. Nem tudom mi jött rám. (hatalmasat ásít)
Sárinéni: Oh , te jó nap. A falu szégyene , amit veled a jótét lélekkel művelnek. Holtfáradtan térsz haza , hajnaltól talpon vagy , hogy aztán késő estig robotohass.
Józsibácsi:S a bendejében egyéb sincs egy tányér híg levesnél. Nem csoda , hogy már nem bírja! Még a ló is beledöglene! Sokszor a puszta földön hál , minden nyomorúságba belekóstol. Igyál szegény.
Sárinéni: Feküdj le , Falubolondja. Pihenj egy keveset.
Falubondja:5 percet , nem mondom… De többet nem . Mert nekem mennem kell….(ásítás)
Józsibácsi: Mi felkeltünk , csak aludj. (mint egy aratógép zugása repült fel hitelt érdemlően horkolása , mely újabb derültséget vált ki a jelenlevökből)
Pista: Na ez is sikerült , 20 csepp altatót tettem az italába. Ettől legalább 6-7 órát biztos alszik. Gyerünk srácok. Fogjátok meg egy – egy csontját , és tegyük fel a teherautóra.(hallatszik ahogy fedobják mint egy zsákot , majd éktelen kacagás)
Sárinéni:(pityergő hangon) Viszlát Falubolondja!
Mesélő: A teherautó elindult , rajta Falubolondjával. Amikor kinyitotta a szemét , a teherautó már Budapest felé robogott. Bódultan felállt , de el is dőlt mint egy zsák. Valahogy nagy nehezen sikerült négykézláb állnia , félrehúzta a ponyvát , és rámeredt az idegen vidékre.
Falubolondja:Mi történt velem? Ennyire megittasodtam volna egy pohár borocskától? Micsoda út lehet ez , amelyik így repül, és mi ez a számos gyorsan rohanó bogár rajta? És milyen bámulatosak ezek a nagy házak… Annyi bizonyos , hogy itt nagy kanállal eszik a puliszkát. Ha ezt elmesélem…De ez nekem nem tetszik. Egyáltalán. Lehet , hogy egy másik világba csöppentem?
Micsoda hely ez? És hova siet ez a sok ember? Biztosan tűz van. Hé(kiált ki az autó hátuljából) Tűz van?
Mesélő: Majd egy autóbusz 40 utasának sápadt , fakó ,rideg arca halálra rémítette. Halottaknak képzelte őket. Már azon volt , hogy leugrik a teherautóról , amikor az megállt. Az autó sofőrje és még egy utasa hátramentek és mikor meglátták az egyik sarokban ijedten reszkető Falubolondját , megkérdezték:
Sofőr: Hova utaznál öreg?
Falubolondja: Könyörgöm , szépen kérlek , mondjátok meg hol vagyok! Meg kell , hogy mondjátok ,miféle ördögi hely ez?
(fogvacogva , szinte sírva kérdi)
( a két ember összenéz és szinte egyszerre vágták rá:)
Budapesten vagy öreg
Falubolondja: (fogvacogva) És az , a földön van?
( a sofőr utasa): Hé , öreg . Te most a bolondját járatod velünk?
Falubolondja:Nem én!
Ez bolond. (súgta egyik a másiknak) Na szállj ki végre! Budapesten vagy és kész!
Falubolondja: Ha ez igaz , és nem álmodom , akkor ez életem legszebb napja. Gyertek ide , hadd csókoljalak meg.
Köszönjük szépen , most inkább nem (tiltakoztak egyszerre) Jöjjön inkább egyszer egyen velünk , aztán megbeszéljük a teendőket.
Mesélő: Falubolondja érdekfeszítve nézte a sokaságot , a sokaság is visszacsodálkozott rá néha. Zord arcok fordultak az ártatlan
Falubolondja felé , de ő ezt nem vette észre. Aztán betértek egy falatozóba , hogy egyenek valamit ,és mivel jó emberek voltak
szívűkön viselték Falubolondja sorsát , és szerették volna valahogy hazajuttatni a falujába , hiszen úgy gondolták , hogy már égre-
földre keresik. Falubolondja jóízűen megvacsorázott , aztán felállt és mint egy bolha elkezdett ugrálni.
Utas:Mi lelte bácsika?
Falubolondja: Pisilnem kell (súgta)
Utas:De hát miért nem megy? Ott van kinn az udvaron , megtalálja.
Mesélő: Szegény feje , ott volt ajtó , nem is egy ,de amilyent ő keresett , olyan nem volt.
Falubolondja: Kinyitom mindent , egyik csak a wc lesz.
Egy nő: Mit tetszik?
Falubolondja:Pisilni kéne.
Nő: Takarodjék vagy rendőrt hívok ( sikolt fel ) Mozgás, mozgás. Kifelé.
Falubolondja: Uramisten , de hát mégiscsak pisilnem kell (síránkozva) . Ni , ni ott egy lépcső. Én pedig azt hallottam , hogy az
ilyen nagy városokban a mellékhelyiségek a föld alatt vannak. Nahát mennyi embernek sürgős. Biztosan mind szilvát ettek.
És mi ez? Budapesten mozgó vécék vannak a föld alatt!? Ha én ezt otthon elmesélem…senki nem hiszi el.
Nő: Uram , a jegyét kérem!
Falubolondja: A mimet ?
Nő: A jegyét uram ha kérhetem !
Falubolondja: Még hogy jegyet. Csak nem fogok pénzt adni egy kis pisilésért. Maguk budapestiek megőrültek. Én mondom.
Egy – két forintom van. Jó lesz egy forint?
Mesélő:Kigombolta a nadrágját és neki akart fogni mikor egy nagy kéz a vállára tette a kezét.
Férfi: Mit csinálsz itt te koszfészek ? Mi van , bezsongtál?
Falubolondja: Hogy – hogy mit csinálok ? Hát pisilek biztos uram !
Férfi: Oh , na ne. Még ő van megsértve. Piszok alak , semmirekellő! Kedve támadt húgyozni a metróban , és azt hiszi , hogy ez
így van rendjén! Eltűnjön innen azonnal , vagy lecsukatom!
Falubolondja: Hát még ilyet ! (hüledezik) Életemben így még nem jártam! A budapesti wc – ket nem lehet használni! Ha én ezt
elmesélem , senki el nem hiszi!
Jaj , de most merre a vissza , testestől – lelkestől eltévedtem. Elvesztem. Mi lesz velem itt Budapesten , velem aki se írni se
olvasni nem tud , ezek között a dühödt fékevesztettek között. Segítség , eltévedtem (kiált akkorát , hogy majd szétrepedt a
tüdeje)
Férfi: Hé , ember mit ordít itt?
Falubolondja: Eltévedtem. Elvesztem.
Férfi:Menjen át a túloldalra , és kérdezze meg azt az embert ,mert én se vagyok idevalósi.
Falubolondja: Hát most tényleng meghülyülök. Onnan meg ideküldtek.
Mesélő: Szegény Falubolondja tovább bandukolt , zsebre dugott kézzel , átadva magát a sorsnak.
Falubolondja: Ahogy lesz , úgy lesz! Ha már elvesztem , s ha már itt vagyok , kihasználom a lehetőséget. Széltében – hosszában
megnézem a várost magamnak. Habár pénzem az nincsen , igaz nem is volt soha. Ez nem újdonság. S hogy mit fogok majd
enni? Megkostolom a budapesti kosztot. Aludni pedig a fűvön fogok. Szeretek a fűvön aludni. Isten a tanúm , aludtam én
eleget a fűvön , amikor lerészegedtem.
Mesélő: Falubolondja beletörődve az eltévedésébe , ment egyenesen elöre. Sokat ment szegényfeje , de bárkitől megkérdezte
, hogy merre jár mindenki azt felelte , hogy Budapesten. Ezen aztán nagyon ámuldozott. A gyerekek kinevették , az örömlányok
megkergették , de hamar el is felejtette mindezt , hisz addig maradt meg a fejében valami, amíg egy veréb megmarad egy faágon.
Egyszer egy nagy áruház bejárata elött találta magát , sikeresen be is jutott. Na itt volt látnivaló bőven. Gyümölcsök és zöldségek
közé szabadult be , itt időzött el a legtöbbet. Egy – egy gyümölcs súlyát a tenyerébe mérte le , megszaglászta az uborkát., a
káposztát megpöccintgette és mindezt minden gátlás nélkül. Az emberek már rég felfigyeltek rá.
Tulajdonos: Érdekel – e az ilyesmi , fiam?
Falubolondja: Ha ezt Ön nevelte , semmi oka panaszra. Jó földje lehet. Gyönyörűek a zöldségei és gyümölcsei.
Tulajdonos: Vidékről jöttél be?
Falubolondja: Igen, uram. Éppen a tegnap érkeztem. Ott lakom Albertirsán, sok éve már.Mióta kivettek az árvaházból. meg aztán
a falubeli lurkók móg én aludtam felraktak egy teherautóra , és most itt vagyok.
Én csak annyit tudok , hogy az édesanyám Mária Terézia volt , az apám meg Shakespeare.
Mesélő:Az úrnak megértvén , hogy kivel van dolga , mosolyogva a pénztárcájához nyúlt. Falubolondja felordított.
Falubolondja: Nem , nem , és nem ! Most mondom utoljára , hogy én nem vagyok kéregető. Én dolgozó ember vagyok , és ha
valaki pénzt ad még egyszer nekem , mert lefekszem a padra , vagy levettem a cípőmet , én úgy odakenek , hogy többé nem
tápászkodik fel.
Tulajdonos Tetszel nekem. Ember vagy a talpadon . Én ennek a nagy áruháznak a tulajdonosa vagyok. Amit itt látsz az az enyém.
Engem Péterfi Istvánnak hívnak. Hát téged?
Falubolondja: Engem Falubolondjának.
Tulajdonos: Jól van kedves falubolondja. Biztosan nagyon éhes vagy és szomjas.
Falubolondja:Hát szó mi szó , most így ahogy beszélünk róla….
Tulajdonos: Falubolondja. Most elmegyünk és megebédelünk. Jó?
Falubolondja: Hát az az igazság , hogy csak 100 forintom van , és amikor enni kértem egy helyen kidobtak mint egy macskát.
Tulajdonos: Figyelj , én nem úgy bánok veled mint egy koldussal , hanem mint egy baráttal , és a barátok segítenek egymáson.
Érted? Én majd fizettem az ebédet. Rendben?
Falubolondja: Rendben, uram.
Tulajdonos: Hej , de most már haza kell menned. Én magam viszlek haza , hogy ne tévedj el jobban.
Mesélő: Falubolondja egész úton hazafelé vidáman csacsogott akár egy gyerek. Otthon pénzt hagyott a papnál , hogy amíg
visszatér tiszteségesen gondozzák. Késöbb kiderült , hogy Falubolondja , az áruház tulajdonosának a rég keresett báttya.
Egy nap egy házacskát építettek neki , és Falubolondja vidáman teletapétázta a ház négy falát újságkívágásokkal.
Falubolondja élete hát boldogan folyt tovább , már mint a zavart elméjű emberek szemszögéből nézve. Boldogan nevetett a
gyerekekkel , akik a biciklijét a villanyoszlopra húzták , mezei pocokra vadászott , vederből eregette a szappanbuborékot.
Kockás zakóba és sapkába járt , és hetenként egyszer lábat mosott.

Szólj hozzá!