Halál rémület!

Valamikor régen, fiatalabb éveimben a második feleségemmel ismerkedtem, mikor zimankós hideg volt Amerika keleti partján. Munkahelyünkröl levettünk két hetet keresve melegebb éghajlatot.
Az irány Puerto Rico (gazdag part) és a szűz szigetek ahol még soha nem voltunk. Mindkét helyen kellemesen meglepődtünk. A karib tengernek ezek a szigetek a legszebbje.
Puerta Rico Spanyol gyarmat volt 1493-1898 ig mikor az USA tulajdonába került. Az utolsó népszámlálás szerint 3.5 millió lakos. Polgárai adót nem fizetnek.
Fővárosa San Juan, nyelv Spanyol és Angol, saját kormányuk, zászlójuk van, nem kivánnak függetlenek lenni, mert élvezik az adó nélküli jó életet.
Egy pár napot töltöttünk San Juan-ban, a végcél Sent Thomas szűz sziget volt.
San Juan egy része amit régi San Juan-nak hívnak, csodálatos régi Spanyol épületekbe gyönyörködtünk, egyik szebb mint a másik, virágok mindenütt. Ünnepi viseletük tipikus Spanyol.
Fő termékük cukor, rum, ananász. Barátságosak mindig mosolyognak.

Búcsút intve Puerto Rico-nak, egy olyan repülőre száltunk ami a vízből száll fel amitől feleségem egy kicsit félt, mert az volt az első alkalom azzal a géppel.
Repülőről azok a kis szigetek amik csodákatos látványt nyújtanak. Megosztva fele Angol és Amerikai tartomány.
St. Thomas az egyik lagnagyobb a szűz szigetek között, 1493 körül Chistofor Columbus kerülgette ezeket a szigeteket nem ismervén a környéket. Holland felfedezők kebelezték be ezt a környéket amit később eladtak a Dánoknak. 1673 at írtak mikor az első gályarab hajó megérkezett. St. Thomas lett a rabszolga kereskedelem központja ami sokáig tartott.
1850 körül Amerika felajánlott 7.5 millió dollárt a három szűz szegetekért: St. Thomas, St. Croix és St. John. A Dánok nem fogadták el, hosszú huza-vona utám az alku megszünt.
Az első világháború után 1917-ben Amerika újbol próbálkozott ez úttal 21-miilió dollárt ajánlottak amit a Dánok elfogadtak.

Repülőnk nagy csobbanással leszállt a tengeren egy kis molószerűség volt ahonnan ki lehetett gyalogolni a partra. Taxival mentünk a hotelünkbe ahol a rezervációnk volt.
A hotel neve Blue Beard (Kék szakáll), ami egy hires kalóz nevét viselte. Meg voltunk elégedve, szép szobánk a terrasz a tengerpartra nyilott. Autója csak annak volt akik ott laknak, turistáknak taxi járat van körbe az egész szigeten.
Kicsit megpihentünk, a hotelünk a tengerparton volt, alig vártul, hogy elmerűljünk azúr-kék hullámolban.
A szigetnek számtalan szép helye van amit itt Beach-nek neveznek, bársonyos, puha homok, a víz egész évben egyforma, akárcsak a hőmérséklet.
Akkoriban ami közel 60-évvel ezelőtt volt csak ez az egyetlen nagy hotel volt. Ahová visszatértünk számtalanszor csodálva a sok szép fejleményeket, kiváló híres étkezőhelyeket.
Sokszor körüljártuk autóval a szigetet mindenhol vannak kis ideiglenes bárok ahol van egy népszerű ital amit banánnal csinálnak, fekete rummal, neve banánadacory.
Szamarakat lehet bérelni ha valakinek van kedve szamárháton menni, ami mulatságos.

Már ott voltunk egy jó hete, olyan szinem lett, mint egy újonc négernek. Volt egy kedvenc titkos tengerpartunk ahol alig lehetett látni embereket. Körülvéve a pálmafák százféle változatával. Ott szoktunk fürdeni. Ott hevertem a parton néztem a szép kék eget, feleségem úszkált a vízben, amint láttam a megengedettnél messzebb ment gondoltam csak élezze jól magát. Egyszer csak felnéztem, a rémülettől nem tudtam hirtelen mit csináljak. Cápának a fekete uszonyát láttam nem messze tőle. Kiabálni nem akartam, mert ha megijedne még sokkal roszabb lenne. Bevágtam magamat a vízbe, pár perc míg odaértem megfogtam őt.
Mondom:
– Nézd!
Befogtam a száját nehogy sikítson, azt hittem el fog ájulni, de nem.
Azt vettem észre a cápa egy kört úszik körülöttünk, egy alkalommal éreztem egész közeli súrlódást a lábamon.
Mondtam feleségemnek:
– Szép csendben ússzunk ki ebből a körből.
Egy kis idő múlva időnként visszanéztem, a cápa még mindig azon a helyen úszkált körben.
Nekünk hihetetlen szerencsénk volt, amiből halálos küzdelem lehetett volna.
Vitorlás ember voltam egész életemben, hajóm még mindig ott libeg a Long Izland sound vizén.
Feleségem annyira megijedt nem akart többet a vízbe menni.
Akkor este elmeséltük a történteket a hotel barátainknak ami alkalmat adott rá, hogy rendeztünk egy szép nagy cápa partit. Ami egyúttal egy búcsú parti is volt mert rá egy nappal taxival mentünk ki a Sarlotte Amalia repülőtérre.
A két hét a legkellemesebb volt a cápát kivéve, St. Thomas az egyik legszebb nyaralóhely, amit csak ellehet képzelni.

Évekkel később sokszor látogattuk azokat a szigeteket.
Némely helyen ki voltunk ábrándulva a nagy fejleményekből, amik rontják a természet szépségeit

Ágoston Tibor