Egy 50. születésnap

Összes megtekintés: 71 

Hasogató fejfájással ébredtem. Igen, jól gondoljátok, tegnap este cefet nagy bulit tartottunk a srácokkal.
– Igen ott, a Kék Medvében.
Már aki megmaradt belőlük. Pinyó, Jeff, Gídó, Norbi, és Szabika – sorolom a neveket. Gyors számadás fejben – igen, már legalább a fele hiányzik a régi csapatnak, de lesz ez még rosszabb is. Nagyot sóhajtok. El sem hiszem. Meg kéne nézni a Facebookon a szülinapi jókívánságokat, aztán mégis inkább a kávét választom, és talán egy Nurofen is jól jönne. A kávé híg lötty, olyan keserű, és hideg mint az életem. Szerencsére maradt még egy fél üveg Soproni a hűtőben. Meg is iszom. Kutya harapást csak szőrivel. Egyből jobb, de azért még zsibong a fejem. Tegnap volt az 50. születésnapom. Ez volt az ok. Ilyenkor számot kéne vetnem az eddigi életemmel. Vagy ilyesmi. Tudod, van egy lányom, akit az exem nevel valahol a nagyvilágban. Nem tartom velük a kapcsolatot. Jobb ez így. Nekem mindenképpen. Nem gondolok rájuk. Tévedés volt. Én ugyanúgy élek, mint régen. Meló (már ha van), haverok, pia, és kurvák. Néha egy kis koksz. Meg ami jön. Aztán ott vannak a kis játékaim: a zenélés, a motorozás, a szerencsejáték meg a bunyó. Mert ugye kell az izgalom.
– Ne ítélkezz, és ne játszd meg magad! Te sem vagy jobb. Te sem vagy különb!
Tudom, hogy ma egy új élet kezdődött. Elkezdtem a B oldalt. Kísértetiesen hasonlít az előzőre. Ha reggel felkelek már mindig fáj valahol. Megszoktam. Nem érdekel. Az életben nincsenek csodák. Arról szól, hogy le kell élni. Mindenki bele fog halni. Legalább addig legyen jó. Főleg nekem.
– Nincs igazam? Te mit gondolsz?
– …
– Nahát bevetted! Csak ugrattalak! Kitaláltam mindent. Ilyen ember nem is létezik.
Én valójában egy példás családapa vagyok, három gyermek atyja. Már huszonöt éve házas, és még ma is imádom a feleségemet – nekem Anna az ideális nő. Eszembe sem jutna soha, hogy megcsaljam. Reggel ágyba viszem neki a kávét. Büszke vagyok rá, hogy nyolctól négyig dolgozok ugyanabban a hivatalban immáron tizenhét éve, és a fizetésemet pontosan haza adom. Absztinens vagyok. Utoljára talán a diplomaosztómon ittam, egy fél pohár vöröset. Sosem dohányoztam, ellenben rendszeresen sportolok. Heti kétszer tenisz, vagy bringázás. Ritkábban fallabda. Tegnap este csak szűk családi körben ünnepeltünk. Édesanyámék is átjöttek, ezzel mérhetetlen örömet szerezve. Remélem még nagyon sokáig velünk maradnak. Képzeljétek el, még a szerencsejáték se vonzott soha, és kártyázni sem tudok.
– Akkor most mégis, miért meséltem el az előbbit? – teszitek fel jogosan a kérdést. – Erre csak azt tudom válaszolni hogy… Szeretek történeteket kitalálni.

“Egy 50. születésnap” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Márton!

    Sajnos igen is van ilyen! Lehet, hogy számodra kitaláció, de sok ember pontosan így éli az életét. Na, de örülök, hogy főhősöd nem! 🙂

    Szeretettel olvastalak: (f)

    Kata

  2. A második rész is lehet történet, na de viccen kívül, nyilván nem adjuk ki egy az egyben a magánéletünk. Aki ír, az belesző ezt is, azt is, hogy érdekesebb, olvasmányosabb legyen a műve. Persze, van kivétel is, de akkor a sztori nem negatív, hanem pozitív, mint a műved második része.

    Szeretettel: Rita :]

  3. Vagy kedves Márton azért, mert ilyen is lehetnél. A jót meg kell tudnunk becsülni. Ezzel sokan nem így vannak. A jó házasság, a normális család, szeretni az asszonyt 25 év után, absztinensnek lenni, majdhogy, nem normális a világunk szerint. Erre szokta mondani a fiam: hülyének neveltél édesanyám. Én pedig ezért vagyok rá büszke. Te is az legyél, mint ahogyan a szüleid is bizonyára azok rád. Gratulálok írásodhoz és a tartalomhoz. Éva

Szólj hozzá!