Egy szebb jövőért

reggel 6:00 Kevin az ébresztője hangjára kinyitotta a szemét és valamiért úgy érezte, hogy ez egy
különleges nap lesz.
Ki kelt az ágyból és elment lezuhanyozni. Kilépve a zuhanyzófülkéből megtörölközött,
majd a derekára tekert törölközővel visszament a hálószobájába, ahol is felvette a fekete
vászon nadrágját, fehér ingét, szürke nyakkendőjét és azonos színű öltönyét. Kiment a
konyhába, ahol feltette a vizet forrni, miközben bekapcsolta a nagyszobában a tévét,
hogy valami szóljon miközben előkészítette a kávéhoz valókat.
Egy szebb jövőért! Mi a Pheuszmor készek vagyunk az emberiséget egy új korszakba
elvezetni, ahol semmi más nem szabhat határt csakis az Önök álmai. Kérjük, látogasson
meg minket – közben pedig a víz fel forrt.
Levette a felforrt vizes kancsót és beleöntötte a bögréjébe. Miközben keverte a kávéját
hirtelen megállt egy pillanatra és elgondolkodott, hogy mit fog ma csinálni. az Önök
álmai a mi munkánk – hirtelen furcsa déja-vu érzés kerítette hatalmába, de aztán
ahogy jött úgy múlt is el. Megitta a kávéját, majd elment fogat mosni, mielőtt még
elindult volna.
7:15 Beszállt a kocsiba, majd megnyomta az automata vezérlést a műszerfalon
– Jó reggelt Kevin! Hová megyünk ma? -szólalt meg a jármű beépített számítógépe
– Csak a szokásos. Munkába – a kocsi beindult és szép lassan legurult a garázs bejáró elől.
– Pedig ajánlhatnék egy nagyszerű kikapcsolódási pontot nem messze a várostól. Azt írják,
hogy csak nem rég nyílt meg egy újabb részlege, de máris nagy híre van. +5 csillagos
értékeléssel -Kevin kuncogott egyet.
– Tudod mi az én mottóm?
– Nem, Kevin, nem tudom
– Merj nagyot álmodni és akkor tiéd lesz a világ! Keményen megdolgoztam érte, hogy
most itt tartsak az életemben és nem ilyenkor lesz az, amikor mindent hátra hagyva
elmegyek pihenni illetve a dolgok is kezdenek egyre jobban alakulni mint itthon, mint
pedig bent is
– Köszönöm, hogy megosztottad velem Kevin – a férfi már a kocsi ablakán bámult kifelé,
remélve, hogy a továbbiakban is ilyen zökkenőmentes forgalom lesz végig.
7:35 A kocsi leparkolt és Kevin egyből kiszállt, majd nagyban a felfonóhoz kezdett sietni. Már
éppen csukódott volna be a szeme előtt, amikor erőteljesen kilépett és még éppen
betudott lépni a fülkébe. Nem volt egyedül bent.
Egy hatalmas vastag keretes szemüvegű göndör fekete hajú öreg hölgy állt mellette, aki
úgy tűnt, hogy valamit mormol maga elé révedve. Kevin már ráakart kérdezni, hogy
minden rendben van-e, míg nem az ajtó kinyílt, ő pedig kiszállt és nem foglalkozva többet
a furcsa nénivel elindult az irodája felé, de valamiért az a kép, ahogy a keze közt
szorongatott rózsafüzérszemek peregtek az ujjai között, kirázta a hideg.
7:45 Leült az asztalához és belekezdett a munkába. Az asztalán lévő riportok és kimutatások
mindegyikét elkezdte átnézni, majd a változásokat rögzítette a számítógépen, a
fontosabbakhoz pedig még megjegyzést is tett [i]Az A alany agyi aktivitása
erősebbnek mutatkozott az éjszaka, mint a B alanyé. További rendelkezéséig kérjük a
dózist megemelni és leszedált állapotban tartani őket.[/i] 12:30 Kevin belefeledkezve a munkába, észre sem vette, hogy a kollégái a 28-adik
születésnapjára egy tortával készültek neki.
– Boldog születésnapot főnökúr! Aztán ne felejtse el, hogy az este egy körre a vendégünk a
Lyodba
– Hogy is tudnám elfelejteni – nem volt sok kedve hozzá, de így is sikerült egy hihető mosolyt
villantania az ünneplő társaság felé – Nagyon szépen köszönöm, hogy gondoltatok rám
A kollégái alkotta sorfal között megpillantotta a liftben látott öreg hölgyet, aki egyenesen rá
nézett. Még mindig mormolt, de most valahogy sikerült egy két szót elkapni, amelyet
követően szinte fel ugort a székéből és elnézést kérve kiment a mosdóba. Belenézett a
mosdó tükrébe és a nő kísérteties szavai köszöntek vissza a saját szájából.[i]Isten nem
felejtett el, csak elmentél aludni, de most már épp ideje lenne felébredned. Ébredj[/i] Mire visszatért az irodájába, már csak egy szelet torta várta az asztalán.
16:00 Bezárta az irodáját és elindult a lift felé. Szerencsére nem futott össze újra a furcsa öreg
nénivel a felvonóban. A kocsiba beszállva pedig már szinte el is felejtette, hogy egyáltalán
találkoztak-e vagy bármilyen hatással lett volna rá.
16:30 Megérkezett a Lyodba. A bár nyüzsgött az emberektől, de szerencsére hamar kiszúrta a
kollégáit, akik már is újra folytatták az irodában elkezdett ünneplését. Az egyetlen jó dolog
az volt, hogy legalább nem neki kellett fizetnie.
17:30 Éppen kérte volna ki az utolsó kört, amikor a bárpultnál a mellette lévő széken ülő rövid
hajú, fekete nő sötét vörös estélyi ruhában felé emelte a martiniját és megszólította
– Boldog születésnapot – aztán hátra fordult, majd cinkosan rá nézett – habár úgy látom a buli
legjaváról már lemaradtam
– Lehet – Kevin közelebb hajolt hozzá és a következő szavait már csak suttogva mondta ki –
de ez még nem az jelenti, hogy vége is lenne
A nő finoman kortyolt egyet a martinijából, majd egyből a számlát kérte. Kevin pedig
elbúcsúzott és további szép estét kívánt a kollégáinak.
18:00 – Mi a neved? – kérdezte miközben az ajtóból belépve finoman a falnak döntötte és érezve
egymás forró lélegzetét az arcukon, szinte úgy érezték, hogy csak az tartja őket egyben ezen
pillanatban.
– Alex – a csóktól hajtva elindultak az ágy felé, miközben Kevin és a nő folyamatosan váltak
meg a ruhájuktól
– Nem kérdezted, de talán illő lenne nekem is… – Alex finoman rátette az ujját a férfi ajkára,
majd a karját a nyakába fonva csak annyit mondott:
– Ez csak egy álom – aztán mind a ketten az ágynak vetve magukat ünnepelték meg illendően
Kevin születésnapját.
21:30 – Hello Kevin!

reggel 6:00 Kevin az ébresztője hangjára kinyitotta a szemét és valamiért úgy érezte, hogy ez egy
különleges nap lesz.
Ki kelt az ágyból és elment lezuhanyozni. Kilépve a zuhanyzófülkéből elment felöltözni.
Kiment a konyhába, ahol feltette a vizet forrni, miközben bekapcsolta a konyhapulton
lévő rádiót, hogy valami szóljon miközben előkészítette a kávéhoz valókat.
[i]Egy szebb jövőért! Mi a Pheuszmor megalkottuk[/i] – Nem hiszem, hogy
felfogtad, hogy miről is van itt szó Liza. Ez egy áttörés és ha te nem akarsz részt venni
benne, akkor az a te dolgod, de én nem fogom hagyni, hogy néhány szűk látókörű
leállítsa a munkámat. Én kész vagyok meghozni mindent a cél érdekében És te?
[i]Álmodjon végre szépeket és legyen[/i] – közben pedig a víz fel forrt.
Levette a felforrt vizes kancsót és beleöntötte a bögréjébe. Miközben keverte a kávéját
hirtelen megállt, ahogy egy éles fájdalom bele hasított a fejébe. Szinte olyan volt, mint
ha valaki belülről sikoltott volna feléje.
ÁLLLMMMMMOOOODDDDJJJJ SZZZÉÉÉPPPEEEETTT!!! – de aztán ahogy jött
úgy múlt is el.
Megitta a kávéját, majd elment fogat mosni, mielőtt még elindult volna.
7:15 Beszállt a kocsiba, majd megnyomta az automata vezérlést a műszerfalon
– Jó reggelt Kevin! Hová megyünk ma? – szólalt meg a jármű beépített számítógépe
– Csak a szokásos… várjunk csak… – furcsa deja-vu érzés járta át – a munkába
– Pedig ajánlhatnék…
– Egy nagyszerű kikapcsolódási pontot nem messze a várostól. Ezt akartad mondani,
ugye? Utána pedig rá fogsz kérdezni a mottómra, ugye? Ugye?! – Kevin valami oknál
fogva már hevesen lihegett és a kocsit betöltő csendben csak a saját szívverését volt
képes felismerni.
A műszerfalnak előre meredve várta, hogy mi fog történni és csak ebben a pillanatban
jött rá, hogy a motor zúgásán kívül nincsen semmi más. Úgy tűnhetett, hogy a külvilág
megszűnt körülötte létezni és már csak ő meg az előre haladó autó jelenléte mozgatta
előre a világot, mire óráknak tűnő várakozás után a beépített számítógép újra
megszólalt.
– Köszönöm, hogy megosztottad velem Kevin – a férfi a hátralévő út alatt próbált nem az
előbbire gondolni, de ahogy kinézett az ablakon észrevette, hogy rajta kívül nincsen
senki az úton, se autó, se ember, de még egy madár sem repült az égen.
7:35 A kocsi leparkolt és Kevin egyből kiszállt, majd nagyban a felfonóhoz kezdett sietni. Már
éppen csukódott volna be a szeme előtt, amikor erőteljesen kilépett és még éppen
betudott lépni a fülkébe. A liftben rajta kívül nem volt senki, viszont egyáltalán nem
készült fel az orrfacsaró fertőtlenítő szagra, ami fogadta benne.
7:45 Leült az asztalához és belekezdett a munkába. Az asztalán lévő riportok és kimutatások
mindegyikét elkezdte átnézni, majd a változásokat rögzítette a számítógépen.
[b]Meg kell próbálnom. Be kell bizonyítanom, hogy működik. Az alanyok agykapacitása
elég gyengének bizonyult a kísérlet kezdetekor is, de persze ez sem volt elég arra, hogy
meggyőzzem a tanácsot a kísérletek folytatására. Már csak egy kis idő kellett volna még,
hogy bizonyítsam működni fog és talán akkor végre képes lennék álmodni… Liza. Nem
tehettem mást. Remélem, hogy ha ezután felébredek, akkor már egy szebb világ fog
rám várni…[/b] 12:30 Kevin belefeledkezve a munkába, észre sem vette, hogy a kollégái a 28-adik
születésnapjára egy tortával készültek neki.
– Boldog születésnapot főnökúr! Aztán ne felejtse el, hogy az este egy körre a vendégünk
a Lyodba
– Hogy is tudnám elfelejteni – nem volt sok kedve hozzá, de így is sikerült egy hihető
mosolyt villantania az ünneplő társaság felé – Nagyon szépen köszönöm, hogy
gondoltatok rám
A kollégái elé tették a tortát és kérték, hogy fújja el a gyertyát rajta. Már éppen
rákészült volna, amikor a tetején nem a szokásos felirat állt, hanem valami egészen más:
[i]Egyedül az álmok világában lehetünk teljesen szabadok[/i] – de nem örökre.
Szédülés tört rá. Az egész szoba elkezdett vele forogni és a gyomra hirtelen összerándult.
Kevint elnézést kérve kirohant az irodájából a mosdóba, miközben a tortán olvasott
furcsa felirat szövege folyton folyvást, mint egy megakadt szalag újra és újra felidéződött
benne, mind addig míg az egyik fülkébe belépve felemelte a WC kagylót és elkezdett
mindent kiadni magából.
Utána ahogy nem érezte tovább a szükségét, hogy továbbra is egy szinte legyen a földdel
felállt, majd odament a mosdóhoz megmosni az arcát, közben is belenézett a tükörbe. A
látványtól majd hátraesett, amikor meglátta önmagát egy másik nővel egy ismeretlen
fehér szobában – nem is egy laborban – miközben úgy látszott kapkodva pakol valamit a
táskájába
– Nem felejtesz el valamit? – a férfi gyorsan körbenézett, hogy mire gondolhatott, mire a
hölgy kihasználva az alkalmat megcsókolta – Hát engem
A nő pedig ezután egyenesen ránézett és azt mondta:
– Ne felejts el Kevin
Kevin pedig a tükör másik oldalán állva újra elfogta a szédülés majd elájult.
16:00 Az irodájában ébredt és meglátva, hogy mennyi az idő azonnal elindult a parkolóba. A
kocsiba beszállva pedig némiképp megnyugodott, szinte el is felejtette, hogy milyen
furcsa napja volt ma az irodában.
16:30 Megérkezett a Lyodba. A bár nyüzsgött az emberektől, de szerencsére hamar kiszúrta a
kollégáit, akik már is újra folytatták az irodában elkezdett ünneplését. Az egyetlen jó
dolog az volt, hogy legalább nem neki kellett fizetnie.
17:30 Éppen kérte volna ki az utolsó kört, amikor a bárpultos felemelte a kezét
– Ezt most én állom
– Kösz, habár nem én fizetek – Kevin valami oknál fogva nem tudta levenni a szemét a
férfiről és annak igéző zöld szemeiről – Én vagyok a szülinapos
– Akkor az annál jobb – mosolygott és meglátva, ahogy beletúr a szőke tincseibe, már is
elképzelte, hogy milyen érzés lenne az ujjai között érezni.
– Miért is? – mondta ezt, miközben ráhajolt a bárpultra és a férfi is épp ugyanezt téve
közelebb hajolt hozzá, a szájuk csak pár centire volt a másiktól.
– Mert kedvem lenne felköszönteni téged, főleg, hogy éppen van nálam egy nagy
meglepetés a számodra – egy gyors búcsúzást követően pedig Kevin és a bárpultos
beszálltak a kocsiba.
18:00 – Mi a neved? – kérdezte miközben az ajtóból belépve a bárpultos finoman a falnak
döntötte, érezve egymás forró lélegzetét az arcukon, szinte úgy érezték, hogy csak az
tartja őket egyben ezen pillanatban.
– Alex – a csóktól hajtva elindultak az ágy felé, miközben Kevin és a férfi folyamatosan
váltak meg a ruhájuktól
– Nem kérdezted, de talán illő lenne nekem is – Alex finoman rátette az ujját a férfi ajkára
majd megfogva a kezét elkezdte lehúzni a paplan felé.
– Ez csak egy…
– álom… fejezte be Kevin aztán mind a ketten az ágynak vetve magukat ünnepelték meg
illendően a születésnapját.
21:30 – Hello Kevin!
21:31 – Liza!!! – kiáltott fel Kevin
– Ezt nem kellett volna… – apró statikus zörej hallatszott a távolból – tenned Kevin… – de a
férfi már ezt nem hallva visszahanyatlott és becsukta a szemét.

00:00 Kevin felébredt és azt vette észre, hogy egy plafonból kinyúló lélegeztető cső van a torkában.
Talán valami probléma lehetett mivel a cső nem mozdult – még mindig ontva magából
valamiféle folyadékot – és ha egy hamar nem húzza ki, akkor itt helyben meg fog fulladni.
Megragadta erősen, majd egy erőteljes mozdulattal kihúzta a hosszú csövet, majd hangos
öklendezések közepette felköhögött egy fajta szintetikus oldatot, amely talán víz és különböző
tápanyagok keveréke lehetett. Legalábbis az íze olyan volt mint amit egykoron a kísérleti
alanyainak adtak be, amikor rájöttek arra, hogy talán sose fognak fel ébredni, de közben is
próbálták őket életben tartani a kísérlet végéig.
Kevin mindeközben nem is törődve meztelenségével leszállt a hideg fém asztalról és próbált
rájönni, hogy hol is van éppen, amikor hirtelen a külvilág elkezdett kivilágosodni, azaz nem
teljesen. Apró fények villantak egytől egyig, akár csak a szobájában lévő egyetlen egy bura,
ami láthatóvá tette a látszólagos börtönének alapjait. Hiszen abban volt, de ha lehetünk
pontosak, akkor nem csak ő.
– Uram Isten – a Kevin a szája elé kapta a kezét a megdöbbenésében, ahogy rájött, hogy több
millió ember fekszik egy hasonló üvegdobozban és akár csak ő volt azon az asztalon,
mindegyikük alszik – Ez nem lehet igaz. Ez nem lehet a…
– Hello Kevin! – az ismerős gépi hangról eleinte azt gondolta, hogy a fejéből szólt, majd talán maga
a szobából, aztán rájött, hogy mindenütt és mindenhol ott volt – Nem kellett volna kimondanod
Kevin, de még van időnk rendbe hozni mindent
– Dögölj meg! – majd a doboz szélén megállva elkezdte a puszta öklével verni a börtöne falát
– Mit csinálsz Kevin? Ha tovább folytatod, akkor…
– Mi?! Mi fog történni? – tovább ütötte és az üveg kezdett repedezni, ahogy az ujjai közül
vércseppek hullottak alá az átlátszó padlóra – Úgy hiszem hogy van kb. még 5 perced, miután
kimondtam a vészleállító szót, utána végleg leáll a programod, én pedig…
– Én nem tenném a helyedben Kevin, nem tudod, hogy…- az üveg az utolsó ütése folytán
szilánkosra tört.
Kevin lenézett a végtelen mélységbe majd mindkét középső ujjával beintve hagyta, hogy a teste
alámerüljön a sötétségnek és elkezdett zuhanni.

21:30 Kevin szemei szó szerint kipattantak a helyéről, ahogy egy rémálom után ébredne az ember. A
férfi örömmel nézte, hogy újra a lakásában volt, a saját ágyában és hallotta a külvilág zajait. A
nagyvárosi életet vagy egyáltalán maga az életet.
Ki kelt az ágyból és ahogy az éjjeli szekrényéről levette a mobilját észrevette, hogy megállt az
órája. Egy pillanatra elgondolkodott, de jobbnak látta, hogy ha előbb felhívja azt az egyetlen
személyt, akinek valamiképp köszönhette, hogy végre maga után tudhatja az elmúlt pár
percben átélt rémálmot.
– Kevin?! Te vagy az? – fogadta a kolléganője rémült hangja a másik végéről.
– Igen Liza. Én vagyok és képzeld sikerült. A demóprogram működik és ha igazam van, akkor
némi változtatás után, akár még…
– Jézusom Kevin! Te tényleg megtedd! Magadba fecskendezted! De mégis, hogy tudtál
felébredni, az eddigi kísérletek során mindegyik alany…
– A vészleállító szó. Működött és…
– Kevin! Nincsen semmilyen vészleállító a programban… – a férfi hirtelen megdermedt ezt
hallva – hiszen te magad mondtad, hogy a bio neurológiai program érzékeny felépítése miatt
könnyedén
– Túlterheli és végül összeomolhat az egész rendszer, beleértve a gazdatestet is – aztán
körbenézett újra.
Itt volt a szobájában. A lakásában. A mindig zajos nagyvárosban és éppen Lizával beszélgetett
a telefonján, ha ez nem a valóság, akkor nem tudja mi lenne az.
– Liza, ez most teljesen lényegtelen, mivel éppen azt próbálom elmondani neked, hogy sikerült,
akár hogyan is de valahogy kijutottam és felébredtem itthon. Szóval szerintem holnap első
dolgom lesz, hogy megvizsgáljam magam és elvégezzünk néhány tesztet a laborban, majd…
Liza. Liza! Te egyáltalán figyelsz arra, amit mondok?! – a beálló csend a vonal másik végén szinte
egy örökkévalóságnak tűnt, amikor a nő végre beleszólt
– Mennyi az idő Kevin? – a férfi nem értette a kérdést, de azért válaszolt
– Gondolom olyan este 10 körül lehet, az órám megállt és úgy gondolom, hogy…
– Igen, akkor válaszolj erre az egy kérdésre – Kevin nem érezte szükségét tovább folytatni a
beszélgetést, főleg mert nem tartozott semmivel a társának, így már éppen bontotta volna a
vonalat, amikor az ujja hirtelen megállt a kijelző előtt – Mi azaz egy dolog, ami nem létezik egy
álomban? Kevin, ha biztos vagy benne, hogy nem álmodsz, akkor mondd meg mennyi a pontos
idő?
– Ez baromság, hiszen éppen – ránézett a mobil kijelzőjére, amely még mindig fél 10-et mutatott,
éppen annyit, amikor beadta magának vénásan a NDD-t avagy másképpen a Neurológiai Digitális
Dreams-t.
– Hello Kevin! – a hang hallatán azonnal a falhoz vágta volna a telefonját, de mielőtt ezt
megtehette volna a lába hirtelen összecsuklott és összeesett a földön – Már csak 2 perc maradt a
programom teljes leállásig, te pedig felfogsz ébredni, persze ha még mindig ezt akarod Kevin
– Abban biztos lehetsz benne te szemétbe való szarkupac – a férfi megpróbált fel kelni, de valami
oknál nem tudta mozgatni a végtagjait – Mi a jó büdös…
– Bocsánat Kevin, de a most következőhöz úgy gondoltam egyszerűbb lesz, ha kikapcsolom a
hangodat – a feje kivörösödött a haragtól és ahogy erősen kiabált, de persze mind ebből semmi
sem hallatszott – A kérdés persze még mindig nyitott Kevin. Mennyi az idő? Lehetettem volna
pontosabb, hiszen azt is kérdezhettem volna, hogy szerinted mennyi idő telt el azóta, hogy
lefeküdtél aludni és elindult a programom. Egy óra? Egy nap? Vagy mit szólsz ahhoz, ha azt
mondanám egy teljes 5 év telt el azóta?
Kevin a felismerés pillanatában tovább ordítozott és érezte, hogy valami nedves éri az arcát.
– Hallgassunk bele kicsit, rendben?

15:00 Kevin egy kórházi ágyban feküdt és éppen a nővér egy nedves ronggyal átment az arcán, mint
ahogy az elmúlt 5 évben is tette fürdésként.
– Kérem doktor úr… – Kevin édesanyának hangja elcsuklott és láthatóan a szemeiből nem sokat
aludt, főleg, ha a fia mellett töltött órákra gondolunk vagy az állandó sírásra – Van remény,
hogy valaha fel fog ébredni?
– Nézze kérem, a probléma az, hogy a fia testének egész fiziológiai működése teljesen leállt az
elmúlt 5 év alatt, kivéve az agyi aktivitása, ami első látásra reménykeltőnek bizonyult és azt
gondoltuk, hogy idővel fel fog ébredni, viszont valami oknál fogva ez még mindig nem történt
meg. Most pedig talán az lenne a legjobb, ha sose kelne fel
– De hát, hogy mondhat ilyet doktor úr? – a nő már a könnyeivel küzdött, míg nem hallgatva az
orvos válaszát, már nem bírta visszatartani.
– Az ébredés okozta sokktól a testében lévő összes sejt egyszerre éledne fel, mozogna és végezné
újra a betöltött funkcióját. A szervezete az adott pillanatban még normális körülmények
közepette is megpróbálná behozni a lemaradást. Beindítani a véráramlást, az emésztést, az
immun-rendszert, azaz az összes neurológiai és fiziológiai működését a testnek, mindezt pedig
egyszerre végezve akkora nyomásnak tenné ki magát, hogy pár perc elteltével a szervezete saját
maga ellen fordulna. Végül pedig szó szerint belehalna a beteg – a doktor úr már nyúlt ki a
karjával, hogy Kevin anyájának vállára helyezze
– Sajnálom Ms. – a nő viszont feltartva a kezét kirohant a szobából, az orvos pedig egy utolsó
pillantást vetve Kevin felé a síró hölgy után ment.
– 10 másodperc – a férfi nem akart meghalni, így hát egyetlen egy választása maradt
– 5 másodperc
A program lehetővé tesz egy fajta irányított álomvilágba való belépést, így bárki, aki bármiféle
problémával küzdene, még az is képes lesz végig aludni az éjszakát gond nélkül, lehetővé téve a
pihentető alvás minden előnyével együtt. Ezzel együtt rendelkezik egy fajta vész leállító
paranccsal is, amely által az adott alany bármikor kiléphet az álmából, ha viszont véletlenül
történt volna meg a leállítás, akkor a rendszer felkínál egy 5 perces türelmi időt, amely közben az
alvó személy újra indíthatja a belépési jelszóval vagy hagyja, hogy leteljen az idő és utána
egyszerűen felébred élvezve minden kellemes utóhatását egy kiadós alvás után.
– Álmodj egy szebb jövőért
– Köszönöm Kevin a megerősítést és szép álmokat!

21:45 Kevin lakásában mindeközben Liza megnézte a férfi pulzusát, majd egyből tárcsázni kezdte a
mentők számát, közben le nem véve a szemét a kollégája mozdulatlen testéről.
– Kérlek Kevin, ne legyél hülye és gyere vissza. Csak mondd ki a vész leállító szót és utána vége
az egésznek – a nő megadta a pontos címet és csak remélni tudta, hogy addig is a férfi vissza
fog térni a valóságba.

reggel 6:00 Kevin az ébresztője hangjára kinyitotta a szemét és valamiért úgy érezte, hogy ez egy
különleges nap lesz.