Az ügyvéd

Az óra elütötte a tizenkettőt. A ragyogó hold alatt a város elsüllyedt, álmának kristálytiszta vízében. Márk az ablakpárkányon könyökölve, már régóta nézte a tavaszi éjt, mely üde orgonaillatot árasztott. Olyan volt, akár a tükrök közé szorult ember, aki ablakot keres, hogy levegőhöz juthasson. Homlokát a párkányra ejtette, melléből néha fullasztó nyöszörgés tört fel. Ezen az éjjelen, egy kis kuvikfióka szállt az ablakpárkányra. Felnézett. Szeme találkozott a madár rácsodálkozó tekintetével. Az éj madara eljött, hogy szövetséget kössön vele, hogy a virrasztásába társául szegődjék.
Halálmadár lenne­­­? Nem. Nem gyász volt a tekintetében.. A madár szemei egy pillanat erejéig, felemelték a felhők felé, a mennybolt békés harmoniájába. Ám amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is szállt. Márk az asztalhoz lépett, kezébe vette halott feleségének a gyászkeretbe álló fényképét, majd az asztalra borulva, fel-feltörő zokogással aludt el. A hold és a csillagok vigyázták nyugtalan álmát. Felesége halála után megingott a hite. Halálát erőteljes csapásnak érzékelte. Átsírt virrasztásai olyanok voltak, mintha a komor halálhoz akarná szoktatni a testét.
Teltek múltak a napok, hetek, hónapok. Más emberré vált, a szoba más szobává. Mintha a kozmikus fekete lyuk nyelte volna el az addigi embert és környezetét. Nagy átváltozáson ment keresztül. Nem hasonlított már többé önmagához.
Másnap reggel tárgyalása volt. Ügyvédként dolgozott.
Hogy annak idején miért iratkozott a jogi karra? Mert semmiféle foglalkozás után, nem érzett elrendeltetést. Kezdőként ő is bátortalan volt, akár a többi. Egy kissé visszaretentette a tapasztaltabbak és idősebbek erőszakos és gunyoros magabiztossága. Habár ebben a foglalkozásban a határozott és magabiztos szó, a bátorság létfontosságú szükséglet, akár a fútónak a láb, vagy írónak a kéz. Az ügyvédi világgal való naponkénti kapcsolatában, bátorsága egyre növekedett. Váratlan az ő zsebébe is beleesett első pere után a vaskos honorárium.
Élvezni kezdte a bíróság előtt a taglejtések tempóját, a teremben feltámadó megdöbbenéseket, elképedéseket.Táskájában törvénykönyvek, száján ékesszóló zengő szavak. Népszerű szónok volt. Tisztelettudó és udvarias, az ügyfelekkel pedig türelmes volt. Az esküdtek tisztelettúdóan figyeltek perein. S miután az esküdtek szeme és füle felől már biztos lehetett, agyukat vette munkába. Ha pszichológiai beszéde jól sikerült, az esküdtek felmentő ítéletet hoztak. Ám felesége halála elvette minden energiáját. A bíróságra úgy lépett be mint mások a korházba. Napról napra erősebben szenvedett, miközben az eddig szívvel lélekkel végzett munkáját úgy tekintette, amin napról napra túl kell lennie. Nem érezte már hivatásának varázsát, mely oly sokszor dobogtatta meg hevesen a szívét.A bánat betolakodott a gondolataiba, és hónapok óta megakadályozta a munkájában.Barátja bátorítása, bíztatása viszont visszatérítette a már már elhanyagolt, számára kedves hivatásába.
– Dolgozz! Harcolj! Védj! Ne enged magadon elhatalmaskodni a keserűséget.Te erős és jó ügyvéd vagy! A munka pedig önmagad felé nemesít…Barátja tehát valamennyiszer szomorúnak, lankadtnak látta munkájának terhe alatt, mindig bíztatta, noszogatta, bátorította.
Mostani pere egy vérfertőző apáról szólt, aki 3 éven át élt lányával nemi életet.A vádlottnak aránylag tiszteletre méltó életrajza volt. 25 éves korában nőül vett egy 16 éves lányt, akit istenített. Egyetlen gyerekük született , a lány aki most a vádlottak padjára jutatta. 4 évi házasélet után rádöbbent, hogy a hőn imádott felesége megcsalja. Megverte és elkergette, kislányát pedig húgához küldte. Még a kislányáról se akart tudni, csupán tette apai kötelességét, és havonta tisztes pénzösszeget küldött húgának, a gyerek nevelésére. 8 év múlva újranősült, nőül vett, egy szép lányt. Eközben húga egy levél kíséretében visszaküldte a lánykát apjához. Neveljék csak most tovább ők. Hisz több kettő, mint egy. A visszontlátás időpontjában a valamikori gyerek már kész nő volt, csillogó szőkehajú tükörképe volt a nyomtalanul eltűnt barna hajú anyjának. Visszatérvén a szülői házba, a lányka számára kibírhatatlanul kemény és rideg élet vette kezdetét. Talán az édesanyja vétkeiért kellett vezekelnie? Hisz nagyon keményen bántak vele, valódi rabként élte életét, nem érintkezhetett senkivel, nem járhatott sehova, figyelték minden mozdulatát. Márk megvizsgálta ennek a hármasban űzött életnek a szakaszát, s a hajdani anya vétkének a lenyomata tűnt elő belőle. Az apa csakis a lányát figyelte, őrizte. Ezt az emlékezetébe is véste, s igen jelentősnek tartotta ezt a részletet, mert arra utalt, hogy az apa eltávolodott a feleségétől, rá nem volt féltékeny. A feleség aki mindeddig körültekintő volt, mivel a legkisebb könnyelműsége is az állapotát kockáztatta volna most egyszerűen élt az alkalommal és félrelépett. Akár az első feleségét a férj őt is rajtakapta és csendben , patália nélkül útjára bocsátotta. Ahogy kettesben maradt a lányával, az apa még szigorúbbá vált. Állandóan otthon ült, zordan, barátságtalanul, némán és hatalmaskodóan. A női érettség lángjában égő lány letett az amúgyis képtelen menekülésről s miután apjában már nem apját látta, hanem fogházának őrét, egy férfit, meglelte élete könnyebbé tételének formáját a természet parancsa szerint női cselszövéssel meg kell idomítania, meg kell lágyítania őrének szívét, – ha már más kiút nincsen. Pár hét múlva együtt sétáltak a nagy birtokon. Egy nap pedig drága ruhákat, szépítőszereket kapott apjától. Eddig nem is használhatott ilyesmit. Ettől kezdve az áldozat átváltozott az elhagyatott férfi fagyos életét felvíditó nővé, a ház virágoskertjévé, és a ház asszonyává. Egy este azzal állt apja elé , hogy utazzanak el valahova, mire az rettenetesen feldühödött. A lány még akkor este, hálóingben bekopogott az apja hálószobájába. Kibontott derékig érő dús hajával, ráborult apja arcára szemével némán könyörgött neki. – Az események pörögtek velem . Nem tudom , hogy történt, de amikor testével hozzám simult akár egy asszony, és ráadásul hasonlított arra a nőre akit fiatalságomban annyira imádtam…A lány pedig minden panasz, tiltakozás nélkül apja szeretője lett 3 éven át. Apja külföldre is elvitte, és a lány ruhakészletébe csak amúgy özönlöttek a drága ruhák. Óhajai azonnal megvalósultak. Az idős ember férfiassága, a rettenetes vétek tudatosságától kétségbeesetten, mennydörögve reagált az ifjú nő érzékiségére.
A lány akit nem szerelem, hanem gyűlőletes tűz érlelt meg szexuálisan, bizonyos idő elteltével unatkozott a hiányosnak vélt kapcsolatban, és tökéletes szerelemre áhítozott. Megismerkedett egy fiatal emberrel és megszökött vele. És miért leplezte le apját? Mindenekelőtt borzasztóan félt attól, hogy apja megtalálja és meggyilkolja. Aggasztotta az érzéki gyönyöröket imádó, idős apjának durvasága, agresszív viselkedése. Lecsukatása számukra a békét, a kötetlen önállóságot jelentette. És a botránytól való rettegés? A lány a megrázó esetet még megrendítőbbé változtatta, melynek bizony ő volt a hősnője. A feljelentést a fiatalember tette, – a lány pedig mindent elmesélt. Hogy apja rengeteg győtrés, verésekkel való fenyegetőzés után erőszakot követett el rajta. Hogy miért nem tett akkor feljelentést? Mert kemény ellenőrzés alatt állt, és apja halállal fenyegette. Ez volt az ügy. A lány volt a vádemelő. A vádlott az apa. Kettőjük között az ügyvédek. Előttük pedig az igazságszolgáltatás. Nyílvános tárgyalás volt. A közönség nagyrésze nőkből, asszonyokból, anyákból és fiatal lányokból állt. Arcuk, szavaik, suttogásaik felháborodást árult el. Márk bánatos volt. Felesége halála lelkileg telejesen megtörte és ez a munkájára is kihatott. Barátja az apa ügyvédje, miután látta, hogy mennyire nyomott hangulatban van, ösztönzően megveregette a vállát. Megszlalt a csengő. Megkezdődött a tárgyalás. A vádlott szavát vesztette, még egy épkézláb szót sem tudott kimondani. Csupán erőtlen, hebegő nyögés tört fel mindegyre a torkából. Rideg ábrázata és nyögése iszonyatot váltott ki, melytől égnek áll a haj, és végigfut az ember hátán a hideg. A kérdések állhatatosan firtatták a legapróbb részleteket is. Az emberek szemei tűzben égtek. Nemsokára bevezették a lányt, aki gyászruhát öltött magára, akár egy özvegy, akit kifosztott az élet. A közönség kővé meredten nézte. Mit kellett kiállniaszegény lánynak… A lány lehajtott fejjel, pironkodva ment előre a teremben. Minden szem levetkőztette. Mikor megállt a bírói asztal előtt, olyanná vált akár egy áhítatba merült apáca. Kezét összekulcsolta papírzsebkendőjén – fehér a feketén, – micsoda összhatás. Vállai meghajlottak, akárcsak a feje. A férfiak is megbámulták kecses bokáit, a szoknya alatt eltűnő kecses lábszárait. A lány előbb csendben, majd a bíró bátorítására egyre hangosabban beszélni kezdett.
– Ez az ember, ez az aljas szörnyeteg, megcsúfolta ártatlanságomat. A lány ecsetelte szépen, sorban az átélt kínokat, elmondta, hogy gazember apjának régóta vásott rá a foga. Másképp miért űzte volna el a háztól második feleségét is. Miért hantolta földbe az ő fiatalságát?- Ez az ember elrabolta az ifjúságomat, lerombolta az életemet…Szerencsétlen drága édesanyámat is gyakran ütötte, a háztól elüldözte, hadarta a lány. Arcára rózsapiros foltott festett a fellendülő hév. Hosszan részletesen felelt, minden egyes kérdésre, és egyre több üledéket fröccsentett ezáltal apja szemére. Zsebkendői csuromvízesek voltak az eláztatott könnytől. Mikor a kihalgatás véget ért, az emberek már vigasztalták. Egy biztos, a közönséget megnyerte. mondta barátja Márknak.A tagédia első felvonását szünet követte. Ezután Márkké volt a szó. Felállt. Arcán gyűlőlet volt. A felháborodás összeszorított marka. A továbbiakban kifejtette , hogy a nemi aktus egy szűz lány számára fájdalom , félelem, iszonyúság. A nők életében meghatározó fontosságú élvezet előtt a szűz a heves aktust teste ijedt bámulattal, rémülettel fogadja. Az első együttlét az imádott férfi kedvéért hozott áldozat, a szerelmes nő részéről. Ám amikor az aktust erőszakkal viszi végbe valaki, akitől a lány többszörösen is iszonyodik, mert az apja, és mert idős akkor az az ember teljes mértékben kikiálltható egy szörnyetegnek. Ezután az apa ügyvédje következett.
-A vádlott azt állítja, hogy pisztollyal fenyegetőzve követték el az erőszakot. Már pedig pisztollyal a kézben nem lehet szeretkezni. Csupán kizsarolni az előzetes hozzájárulást. Mihelyt ez megvan, mihelyt az óhaj cselekedetté kezd válni, a pisztoly magától érthető módon kikerül a szerelmi aktusba belemerülő ember kezéből és eszéből.- Miért nem használta ki akkor, a férfi elcsigázott pillanataiban, bemocskolója ellen? Hiszen az aktus utáni pillanatokban az erőviszonyok fordítottak, az elején fölényben lévő férfit, akinek erejét csak növelte a vágy az élvezet már kimerítette, és egy idős ember nemi kimerültsége alkalmatlanná teszi, – mindeközben a nőt akiben forr a düh, az utálat, a kétségbeesés , újult erővel tölti fel, mely sohasem marad tétlen. Vagy tán ön élvezte és az maradt? Nekem ez gyanús.
A teremben zúgás támadt. Megszólalt a bírói csengettyű.
Továbbbiakban kifejtette, hogy a vádlott pszichológiailag nem volt édesapja gyermekének, csupán kettesben élt a serdülőkorba jutott kislánnyal aki anyjának tükörképe volt, és aki apja számára ifjúkora határozó pillanatát szimbolizálta. Akit elűzött, de vágyott rá. A lány felszított az idős ember életében egy különös erőt. A múlt és a jelen összekötödött, feldúlta lelkének bizonytalan mélységeit. Értelmével gyermekének tudta a lányát, de lelkének abban a szegletében, ahol a szexualitás honolt, azt a nőt látta benne, aki gyötrődést okozott neki. Bánásmódja megtorlás volt, amelyet ugy más mint önmaga előtt is apai szigornak palástolt.
Márk lefestette a lány kínszenvedését, alkalmas szavakkal elérve, hogy az esküdtek egy 24 óra alatt elítélték a szörnyeteg gyermekerőszakkal vádolt apát.A per kimenetele és a jó vége újra lendületbe hozta Márkot, aki a per végén a hegyekbe utazott pihenni. Innen már újult erővel fogott bele az elkövetkező perébe. Talpraállt.