Vonaton 2/1. rész

– Kisfiam siess a reggelivel, mert el fogunk késni az iskolából.
– De anya, a hörcsögnek is enni kell adni.
– Majd én adok, te addig reggelizzél, finom mogyorókrémes vajas kenyeret és kakaót készítettem.
– Köszönöm, te vagy a legdrágább anyuka a földön.
Máté odabújt anyukájához, és kérte ne haragudjon rá, hogy apukájától hörcsögöt kért születésnapjára. – Apuka másik kisfiának is van, én úgy megszerettem. Ugye anyukám nem haragszol?
– Dehogy haragszom, gyere gyorsan öltözni, mert anya elkésik a munkahelyéről. Te meg az iskolából.
Máté még az utolsó falatot rágta, anya már a kabátot adta rá.
Amint elhagyták a lakást Máténak eszébe jutott, hogy nem hozza a tornazsákot.
– Anya a tornazsák!!!! Otthon maradt!
– Már nem tudunk érte visszamenni.
– -De igen, mert egyest kapok!
Mit volt mit tenni Enikő visszament a tornazsákért. Rohant, ahogy bírta a lába. Megtalálta a tornazsákot és rohant vissza Mátéhoz. A kisfiú szomorúan ment anyja mellett, mert Enikő, kicsit megdorgálta kisfiát. Gyorsan buszra ültek, irány az iskola. Enikő elbúcsúzott kisfiától, és rohant a vonatra, jegyvételre most nem volt ideje. Felugrott azonnal induló szerelvényre, és belehuppant az ülésbe. Annyira fáradt, hogy úgy érezte, megmozdulni sem tud.
Kis idő múlva, jött a kalauz kérte a jegyeket. Enikőnek sajnos nem volt ideje jegyet venni. Még szerencse, hogy a kalauztól is lehet váltani.
– Kérem a jegyet – szólt a férfi.
– Kérem szépen nem volt időm jegyért sorban állni, most Öntől szeretnék venni. Miközben a kalauz megírta a jegyet, Enikő kutatott, keresett a táskájában ám az erszényét sehol nem találta.
– Nem találom a pénztárcám!
– Én is azt mondanám – mondta valaki a háttérben.
– Akkor a kedves utas a következő állomáson leszáll, és már kérem is az adatait, büntetés céljából.
– Kérem nagyon fontos, hogy időben odaérjek a munkahelyemre, esküszöm, holnap kifizetem a jegyet és a büntetést is, engedje meg, hogy még két megállót menjek.
– Sajnos nem tehetem, engem is ellenőriznek. Kérem, ha a vonat megáll, legyen szíves leszállni. Enikő sírva kérte még egyszer a jegykezelőt, de ő nem engedett, kiabálni kezdett.
Az egyik utas felállt és odament a jegykezelőhöz.
– Kérem, én kifizetem a hölgy helyett a jegyet, hagyja utazni, még két megállót.
Enikő majdnem rosszul lett szégyenében, de el kellett fogadni a segítséget.
– Na, sikerült az akció kedves hölgyem, holnap is el lehet játszani. Drámáznak ezek a nők, rafináltak.
Enikő porig lett alázva. Zokogott.
A férfi, aki segítségére sietett, odaült mellé, és vigasztalta.
– Ne sírjon kedves, nincs semmi baj.
– Kérem, legyen szíves, a nevét és egy telefonszámot, hogy délután vissza tudjam adni a jegy árát.
Mivel a férfinak megtetszett Enikő, boldogan találkozott vele.
Átnyújtotta névjegykártyáját.

“Vonaton 2/1. rész” bejegyzéshez 8 hozzászólás

  1. Drága Marika!
    Nagyon köszönöm, hogy olvastál. Örömmel láttalak.
    Szeretettel Rózsa(f)

  2. Életszerű, remekül megírt történet. Kellemetlen, de
    jól végződő történet.
    Szeretettel időztem.
    M.(l)(f)

  3. Kedves Magdika!
    Örömmel láttalak nálam.
    Szeretettel Rózsa(f)

  4. Szia Rózsa!

    Érdekes történetedben jó volt olvasni, hogy vannak még jóindulatu emberek, talán a valóságban is léteznek
    Szeretettel olvastam,
    Magdi

  5. Szia Évike!
    A történet vége a következő részben lesz. Tarts velem akkor is.
    Szeretettel. Rózsa(f)

  6. Drága Rita!
    Köszönöm, az olvasást, és kedves hozzászólásod.
    Szeretettel Rózsa(f)

  7. Kedves Rózsa! Örülök, hogy jó vége lett történetednek, bár a való életben kevés ilyen jóindulatú emberrel találkoztam, de ezért jó, hogy az író ilyenné teheti egy történet végét. Szeretettel: Éva

  8. Kedves Rózsa!

    Nagyon érdekesen és sajátosan indult a történeted. Igen, van, aki őszinte és tényleg megértésre, segítségre szorul, de tény, hogy van, aki egyszerűen visszaél mások jóindulatával.

    Szeretettel: Rita(f)

Szólj hozzá!