A csomag

Összes megtekintés: 68 

A kapucsengő vinnyogó hangjára ébredt. Úgy gondolta, hogy nem kel fel, mert akárki legyen is az, úgyis elmegy, mire kikászálódik az ágyból. A csengő makacsul vinnyogott, de Andi nem mozdult. Ha tudtam volna, hogy ilyen kitartó, elindultam volna az ajtóhoz, gondolta. Végre elhallgatott az éles hang. Megnézte az óráját, fél tizenegyet mutatott. Felült az ágyban, de a szemét még nem bírta kinyitni. Lábaival a papucsai után kutatott. Jobb lábával megtalálta az egyik papucs szőrmés felszínét, de a másik nem volt elérhető távolságban. Ücsörgött még az ágy szélén egy darabig, mire kinyitotta végre a szemét, és meglátta a szökevényt a fotel alól kandikálni.
Kinyitotta a hűtőt, és csodálkozva látta, hogy nincs benne csak pár tojás, és egy kis tejföl. Visszacsukta, majd újra kinyitotta, és abban reménykedett, hogy valami más is lesz benne. De nem volt. Kitette a tojástartót a konyhaasztalra, de nem fogott neki még a reggeli készítéshez. Főzött inkább egy kávét.
Reggeli után letelepedett a kanapéra. Szépen maga mellé rendezgette a könyveket, tételsort, kis tálcára teát, pár szem nápolyit, és felnyitotta a laptopot. Újra megszólalt a kapucsengő vinnyogó hangja. Bosszankodva tette a laptopot a kisasztalra, és az ajtóhoz ment.
– A csomag – mondta az érdes férfihang a kaputelefonba, minden sallang nélkül.
– Nem rendeltem csomagot! – felelte Andi értetlenül.
– Szabó Andrea, nem? – kérdezte a férfi már inkább ingerülten.
– De – mondta bizonytalanul Andi.
– Nehéz – mondta a férfi. – Ha ad egy ezrest, felviszem.
– Nehéz? – kérdezte Andi csodálkozva. – De mi az?
– Akkor felviszem – közölte a férfi ellentmondást nem tűrő érdes hangján.
Andi kinyitotta a kaput a futárnak. Kizárta az ajtót is, és kiállt a lépcsőházba. Hallotta, ahogy lassan cammog fel a futár a lépcsőn. Hallotta, ahogy a lépcsőfordulóknál elhalkulnak a léptek, majd kisvártatva újra elindul a cammogás. A következő pihenő után már előbukkant a hatalmas csomag a korlát takarásából, majd az érdes hangú férfi is kiemelkedett lassan.
– Mi ez? – kérdezte Andi újra, amikor a futár a lábai elé helyezte a spárgával átkötött kartondobozt.
A csomag mögül előkerült a férfi is. Andi meglepődve nézegette az alacsony, köpcös, kerek arcú férfit. A férfit szemmel láthatóan feszélyezte a méregetés, és zavartan a headsetjét igazgatta.
– Ezer – mondta.
– Igen – felelte Andi szórakozottan, és a fogasra akasztott táskájához lépett. Keresett a pénztárcájában egy ezrest, és a köpcös ember kezébe adta.
– Mennyi a csomag? – kérdezte Andi papucsával a dobozt pöckölve.
– Ki van fizetve. De ne rugdossa! – utasította rendre a kis ember.
A futár köszönés nélkül sarkon fordult, és leviharzott a lépcsőn. Andi dermedten állt a hatalmas kartondoboz mellett. Hallotta, ahogy nagyot csapódik a lépcsőház ajtaja a kis ember után. A vastag spárgával átkötött erős kartondoboz olyan valószerűtlenül gubbasztott a lépcsőház linóleum padlóján, mintha csak egy meséből pottyant volna oda. Nem volt rajta se vonalkód, se piktogram, de még egy matrica sem, csak egy sötétbarna ragasztószalag zárta le a doboz tetejét. Olyan szép világosbarna színe volt, mint egy frissen sült zsemlének.
Andi belekapaszkodott a spárgába, és óvatosan húzni kezdte a nehéz csomagot az ajtaja felé. Meg kellett kissé emelni, hogy a küszöbön át tudja húzni. A spárga mélyen belevágott a kezébe, teljesen kipirosodott, mire bevitte a kartondobozt az előszobába. Becsukta az ajtót, és nagyot sóhajtva leült a dobozra. A doboz felnyögött, amikor a lány súlyától kicsit behorpadt a teteje. Andi ijedten felpattant a dobozról, és a fogason lógó kabátokhoz szorította a hátát. Lassan kioldalazott a konyhába, és egy ollóval tért vissza.
Nézegette még egy ideig a furcsa kartondobozt, majd rászánta magát, és elnyisszantotta a vastag spárgát. Amíg a ragasztószalagot húzta le a doboz tetejéről, azt remélte, hogy egy kutya lesz a csomagban. Óvatosan kihajtotta a doboz tetejét, és döbbenten állapította meg, hogy a kartondobozban egy ember kucorog. Egy férfi. Andi lélegzet visszafojtva figyelte, hogy él-e. A férfi lassan szuszogott, mint aki alszik, a vállai éppen csak megmozdultak. Barna rövid haja volt, és szürke pulóver borította a felsőtestét, amennyire kivehető volt a dobozban.
– Jó napot! – érintette meg Andi a férfi jobb vállát óvatosan.
A férfi lassan megmozgatta a vállait, majd az ölébe ejtett karjaival kezdett nyújtózni. Aztán felnézett hunyorogva.
– Andrea? – kérdezte bizonytalanul.
– Igen – felelte Andi.
– Üdvözlöm! – mondta a férfi ünnepélyesen, de még mindig a dobozban ült.
– Üdv! Megkérdezhetem, hogy mit csinál itt? – kérdezte Andi.
– Megkérdezheti – mosolygott a férfi.
– Mit csinál itt? – ismételte meg a kérdést a lány.
– Én vagyok a férje – felelte a dobozban gubbasztó férfi teljes nyugalommal.
– Miiii???
– Szerintem tegeződhetnénk is akár – mosolygott rendületlenül a férfi, és kimászott a dobozból.
– Nem értem! – mormolta maga elé.
– Nem te rendeltél?
– Nem – vonta meg a vállát Andi.
– Vince vagyok. Nagyvári Vince – nyújtotta a kezét a férfi.
– Szabó Andrea – mutatkozott be a lány is. – Én nem rendeltem férjet. Még soha nem hallottam ilyet. Hogy lehet férjet rendelni?
– Egyszerű. A honlapunkról. Kiválasztja a kívánt paramétereket, befizeti a kikalkulált összeget, és már jön is Béla a csomaggal.
– Ja, a köpcös.
– Igen.
– De ki rendelt meg téged? Fogadjunk, hogy az anyám. Le nem szál rólam. Állandóan ezzel nyaggat. Hogy de boldog lenne, ha lenne már unokája, bla-bla.
– Meg tudjuk nézni.
– Mit?
– A megrendelőt. Hogy ki rendelt meg. Kell hozzá net.
– Gyere, itt a laptopom. Ülj csak le. Kérsz egy kávét? Vagy teát?
– Egy kávét elfogadok. Kis tejjel.
Andi végigmérte a nappalijába tartó férfit, és megállapította, hogy nem néz ki rosszul. Eszébe jutott, hogy bárki is lehet. Nem biztos, hogy okos dolog beengedni egy idegent a nappalijába. De nem szólt semmit. Vince nem zavartatta magát, letelepedett a kanapén, és munkához látott.
– Szegvári Imréné – mondta végül diadalmasan, és az asztalra tette a gépet.
Andi biztos volt benne, hogy az anyja nevét fogja hallani. De az anyja Szabóné, nem Szegváriné.
– A dédi! – csapott a homlokára hirtelen Andi. – Felhívom!
– Hívd fel, én meg kiveszem a dobozból a papírokat. – mondta Vince, és elindult az előszobába.
Andi kikereste a dédi számát, és hosszan csörgette, mire a néni felvette.
– Andikám, te vagy az? Na, hogy tetszik az ajándékom? – kérdezte huncut hangon az öregasszony.
– Hát…
– Tudod, a temetésemre gyűjtögettem a pénzt, de úgy gondoltam, neked nagyobb szükséged van rá.
– Megkérdezhetted volna, mielőtt…
– Ugyan már, kislányom! Úgysem merted volna elfogadni, mert magadra nem gondolsz, mindig csak a tanulás, meg a munka!
– Cuki vagy dédi!
– Tudom! – nevetett a néni.
Közbe Vince egy gyűrött fedelű dossziéval tért vissza, amit a kartondoboz aljáról bányászott elő.
– Kicsit összegyűrtem – szabadkozott Vince kedvesen mosolyogva.
Aztán kiszedte a dossziéból a papírokat, és kirakta a kis asztalra.
– A szerződés – magyarázta a férfi. – Meg a jótállás és a használati utasítás – visszaült a kanapéra.
– Használati utasítás? Tényleg? – Andi is odatelepedett. Félre pakolta a könyveit.
– Igen. A forgalmazó szeretné, ha sokáig örömet okozna a terméke. A nők nem tudják maguktól, hogy hogy működünk. Ezt ajánlatos elolvasni.
– Miért, hogy működtök? – kérdezte Andi némi iróniával a hangjában.
– Nem tudom, mi ezt nem olvassuk el. Nekünk a nők használati utasítását kell elolvasni. Az három vastag kötet.
– Értem.
– Oké.
– Össze vagyok zavarodva – sóhajtott nagyot Andi.
– Ez ilyenkor természetes. Hamar bele fogsz jönni, hidd el!
– Remélem…

“A csomag” bejegyzéshez 9 hozzászólás

  1. Jópofa történetedet tetszéssel olvastam!
    Nekem Márton által jelzett "apróságok"
    tették egyedivé.
    Gratulálok szeretettel:
    Klári(l)

  2. Nagyon jó írás! Tetszett. Szerintem nyelvileg érdemes olyan dolgokra figyelni mint "kizárta az ajtót" (nem mindenhol használják ebben a formában), vagy "nem néz ki rosszul" helyett valami, ami nem tagadás – ezek az apróságok erősítik a szöveget.

Szólj hozzá!