Két anya

Élt egy házaspár, egy kis faluban, több évi házasság, után sem jött a baba, pedig nagyon szerették volna, ha bővül a család legalább egy utóddal, de a gyermek utáni vágyakozás nem teljesült be. Akkor még nem volt lehetőség arra, hogy az orvostudomány segítségével hozzanak össze kisbabát.
Örökbefogadásra nem gondoltak, saját gyereket akartak, nem láttak más kiutat úgy döntöttek, ha együtt nem megy akkor a házastársi hűség megszegésével talán megoldódik, hogy nem távoznak e világból örökös hatra hagyása nélkül, elhatározták először a férj áldozza fel magát, ha nem lesz eredmény, kiderül, hogy vele van gond, akkor a feleségen a sor, hogy megoldja a baba problémát, mert az idő rohamosan haladt, egyre kisebb lett az esélye annak, hogy kívánságuk teljesüljön, legyen saját közös gyerekük.
Az asszony lehet, hogy fájószívvel, de tudomásul vette, ha ő nem, akkor szülje meg más a gyereküket látszólagos örömmel fogadta, legalább a férje gyerekét neveli , nem idegent. Nem sokára meg is fogant a várva várt baba, egyedülálló hölgy volt aki vállalta, hogy megszüli a gyermeket. Az anya hajlandó volt lemondani róla, igy a kórházból már a házaspár vitte haza az újszülött kislányt, nagy titokban amit persze mindenki tudott, csak a holtak nem.
Pár évig működött a dolog, a kislánynak jó anyukája volt, szerette, kényeztette, már iskolás volt, mikor valaki felvilágosította, hogy ki az édesanyja, el akarták mondani neki, majd ha úgy gondolják eljön az ideje, de megelőzték őket. Nagyon megviselte a hír, teljesen összetört lelkileg, az édesanyját akarta, vele akart élni, de az anyjának hitt anyukáját is szerette. Nagyon sajnálta mind a három szülő, úgy gondolták, hogy a gyerek érdekét nézik, nem törődnek semmi mással, azzal főleg nem, hogy mit szólnak az emberek a faluban. Az anya egy kis házban nagyon szegényesen élt, ezért a pár felajánlotta, hogy költözzön hozzájuk, igy lett teljes a család, apa két anya és a kislány. A faluban beindult a pletykagépezet, mivel nagyon zárkózott életet éltek , így csak találgatni tudták hogy telnek napjaik, főleg az éjszakák, senki nem tudott semmit, csak a saját fantáziájukra hagyatkozhattak.
A kislány jól el volt, örült, hogy neki két anyukája van, mindenki tette a dolgát, az apa dolgozni járt, a lány iskolába, a két asszony meg a házkörüli teendőket végezte gondozták a kertet, szőlőt, állatokat neveltek, élték a dolgos szorgalmas emberek életét. Örökös is volt, gazdaság is működött, úgy érezték minden tökéletes, mig egyszer az apa nem jött haza a munkából, csak a hír: szívinfarktus, már nem lehetett megmenteni!
Ott maradt a két " özvegy " a gyerekkel. Nem volt mit tenni, dolgoztak, együtt birkóztak meg a rájuk nehezedő feladattal, nem törődve a szóbeszéddel. A lány már tinédzser korú volt mikor a nevelő anya egy reggel rosszul érezte magát, mentő vitte a kórházba kiderült, hogy nagy a baj, műtét, hosszú betegeskedés után elment. Betegségében a másik asszony végig, kitartott mellette, ő volt az egyetlen felnőtt hozzátartozója, mindenben segítette, ápolta, mint egy jó testvér.
Már csak ketten maradtak egymásnak, anya és lánya, együtt gyászolták az apát és nevelőanyát.

Betegségében egyetlen támasza és segítője a másik anya volt, aki végig kitartott mellette, mint egy jó testvér gondoskodott róla.
Ketten maradtak anya és lánya, már csak az emlékeikben élt az apa és a másik anya. A faluban még sokáig téma volt ez az érdekes családmodell, nem értették hogy élhetett békességben éveken át egy férfi két asszonnyal közös háztartásban?