Meggondolatlan lépés

Összes megtekintés: 73 

Mikor aznap este hazatértem, vacsora után, megfogtam feleségem kezét és azt mondtam:
– Szeretnék valamit mondan neked.
Leült, csendben evett, mintha talán tudná mit akarok mondani.
Hirtelen nem tudtam mitévő legyek, de mindenféleképpen meg kell, hogy mondjam mi a szándékom.
– El akarok válni. – Hoztam fel a témát nyugodtan.
Nem tünt idegesnek szavaim hallatára, megkárdezte miért? Mondtam, eltöltöttem 15 évet veled és úgy érzem idegenek vagyunk egymásnak.
Nekem van valakim akit szeretek, akit azért találtam mert rájöttem, hogy te nem szeretsz engemet nincs semmi értelme kettőnk idejét pazarolni.
Erre hangosan sírni kezdett, ami egy megkönnyebbülést jelentett számomra.

Másnap nagyon későn értem haza, láttam, hogy valamit ír az asztalnál.
Nem vacsoráztan, egyenesen aludni mentem. Mikor felébredtem még mindíg ott ült az asztalnál és írt.
Reggel megmutatta a válási feltételeit: Semmit nem akar tőlem, hanem egy hónapi felmondási időt kér a válás előtt.
Azt kérte, hogy az alatt a hónap alatt tegyünk úgy mintha semmi nem történt volna, normális házas életet éljünk amennyire lehetséges.
Az indokai egyszerűek voltak: Fiúnknak egy hónapon belül lesz a vizsgája, ami számomra ekfogadható volt.
Továbbá idézzem fel, mikor az esküvönk után, karjaimban bevittem őt a hálószobába.
Arra kért,hogy az alatt az egy hónap alatt minden reggel karjaimban vigyem ki a hálószobábol az ajtó elé.
Gondoltam ez a nő kezd megőrülni. Csak azért, hogy a utolsó honapot elviselhetővé tegyem beleegyeztem..
Elmondtam barárnőmnek feleségem válási feltételeit ő hangosan nevetett.
Semmiéle testi kapcsolatom nem volt feleségemmel amióta bejelentettem a válást.
A hálószóbábol az ajtóig kissé komikus volt a látszat, feleségem a 15 év alatt legalább 10-kilót hízott.
Rám dőlt atkarolta nyakamat éreztem illatát.Rájöttem,hogy hosszú ideje nem néztem meg ezt a nőt.
Láttam, hogy nem fiatal már, halvány ráncok voltak az arcán, a haja kissé őszűlt.
Most már sajnáltam őt, mitt tett vele az a 15 év.

Teltek a napok a mindennapos edzés megerősített engem a végén már úgy vittem mint egy pelyhet.
Hirtelen megértettem… Óriási fájdalmat és keserűséget halmozott fel a szivében és eljött az utolsó nap.
Karjaimban tartottam alig tudtam megtenni a lépéseket, szorosan fogtam őt, pont olyan volt mint az esküvőnk napján.
Hallkan súgtam neki:
– Nem is vettem észre, hogy az életünkböl hiányzott a meghittség, az intimitás.
Elvezettem az irodáig… gyorsan kipattantam a kocsibol, attól féltem ha bármennyit is késlekedem, meggondolom magamat.
Felsétáltam az emeletre barátnőm ajtót nyitott s mondtam neki :
– Sajnálom, nem akarok válni.-
Csodálkozva nézett rám éls pofon vágott.
– Hülye vagy – mondom:
– Nem csak meggondoltam magamat. Sajnálom de nem akarok válni. A házasságom talán azért volt unalmas mert nem értékeltük életünk apró részleteit.
Rájöttem, hogy attól kezdve, hogy az esküvőnk napján a karjaimban vittem haza, egészen addig kellene a karjaimban tartani míg a hálál el nem választ minket.
Barátnőm hirtelen magához tért bevágta az ajtót, zokogásba tört ki.
Lesétáltam a földszintre és elhajtottam.
Nem a ház, nem a kocsi, tulajdon, pénz a bankban, azok csak előmozdítják a boldogságot, de önmagukban nem adhatnak boldogságot.

“Meggondolatlan lépés” bejegyzéshez 5 hozzászólás

  1. Kedves Tibor!

    Habár úgy gondolom nagyon nehéz döntés volt, mégis helyesen cselekedett. A szerelem elmúlik. Bár biztos sokáig gondolni fog a másik nőre is, talán sosem felejti el. 🙁

    Szeretettel olvastalak: (f)

    Kata

Szólj hozzá!