Egy nyáron át 4. Befejező rész!

Az ügyvédnek és feleségének, sok örömöt szerzett Anna. Megtelt a ház vidámsággal, szeretettel. Este vacsoránál mindenki beszámolt a napi teendői elvégzéséről. Anna sokszor eltévesztette, anyának és apának szólítani a házaspárt. Aztán kijavította magát, hiszen az igazi szüleire már nem is nagyon emlékezett. Nem hitte el, hogy vele történt meg ez a csoda, amely emlékeit elhalványította, de soha nem feledte.
– Anna, tegnap a városban jártam, és azt hallottam, hogy van egy fiatalember, aki megtaníthatna szájról olvasni.
– Apa, de jó is lenne – örömmel csókolt kezet apjának. Nagyon szeretném megtanulni.
– Rendben, akkor megbeszélem, hogy elfogadtad és jöhet a fiatalember.
– Nagyon örülök, köszönöm szépen.
Az ügyvéd boldogan vette tudomásul, hogy Anna gyorsan tanul, éles elméjű, okos lány. Nagyon büszke volt feleségére, aki tanította, mindenre, amit egy úrilánynak tudnia kell. A lány is szívesen tanult. Amíg a másik szülőknél volt, mindig fájó szívvel nézte a mostoha testvéreit, hogy ujjaik fürgén járnak a zongorán, de sajnos hallani nem hallotta.
Két nap múlva egy fiatalembert jelentett be Mariska. Aki kissé félszegen lépett be. Kabátját, kalapját Mariskának adta. Megállt és földbe gyökerezett a lába. Ilyen szép lányt, még soha életében nem látott. Megállt Anna előtt, szemébe nézett, és kezet csókolt. Varga Ferenc vagyok, mondta a férfi, majd elmutogatta. Ferencnek az összes érnek, ami volt szervezetében mindegyikben érezte pulzusának gyorsulását. Anna félve húzta el kezét.
Anya odalépett, és bemutatkozott, a lányomnak kellene órákat adni, mondta.
– Igen is asszonyom, máris kezdhetjük.
– -Feri, kérem foglaljon helyet előbb beszélgessünk.
– – Anya mindenről, amit tudni kell egy tanárról, kíváncsian kérdezett. A fiú őszinte udvarias válaszokat adott. Az asszony örömére. Hiszen már leinformálódtak Feriről. Jó családból származik, a fővárosban tanult, nem régen végzett.
– Hétről hétre, Anna nagyon sokat fejődött.
– Egy napon Feri azzal jött, hogy jó hírt hozott, Anna vizsgára készen áll.
– Amennyiben jó vizsgát tesz, ő is taníthat. Ám a lány nem vállalkozott rá. Feri elkeseredett, búcsúzáskor a lány kikísérte, és váratlan meglepetés érte.
– -Anna hozzám jössz feleségül? A lány szégyenkezve szemlesütve, annyit mondott beszéljen a szüleimmel.
– Az ügyvéd hamarosan levélben üzenetet kapott.
– Tisztelt ügyvéd úr, családunk szeretné Önöket meglátogatni szombaton este. Látogatásunk célja. Feri fiam részére szeretném megkérni Anna leányuk kezét.
– Az ügyvéd majdnem leesett a székről, azonnal haza rohant és megmutatta a levelet feleségének, és lányának.
– – Leányom! El tudod képzelni az életed szeretetben Ferivel?
– Anna szemlesütve igent mondott. Ám van feltételem, hogy soha nem hagyom itt drága szüleimet, mindig szeretnék itt élni.
– Hálásan örömmel ölelték magukhoz Annát.
– A lánykérés megtörtént, rövidesen az esküvő is. Két év múlva Anna ikreknek adott életet. Egy fiúnak, és egy kislánynak. Nagypapáról és nagymamáról kapott nevükkel büszkélkedhettek. Megtelt a ház szeretettel, boldogsággal. Apa, és anya legnagyobb örömére.

“Egy nyáron át 4. Befejező rész!” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Rózsa!
    Öröm nekem, hogy olvashattam, eme kedves történeted!
    Tudod, azt szokták mondani, minden jó, ha a vége jó!
    Így történt a Te mesédben is, szeretettel köszönöm az élményt: Margit :](f)

  2. Ó , hát boldog vég a zárás és ennek nagyon örülök! Köszönöm Rózsa a befejezést! (f)

  3. Kedves Ági!
    Köszönöm szépen, hogy olvastál.
    Szeretettel RóZSA(f)

Szólj hozzá!